-Korábbi munkám 2013. január 23.-ról, a facebookról átmentve-
Robert Zemeckis a 2000-ben bemutatott Számkivetett óta nem rendezett élőszereplős filmet, úgyhogy a Vissza a jövőbe trilógia direktorára már nagyon ráfért, hogy kimozduljon az animációs filmek világából. Csak úgy, mint Tom Hanks karakterének, Denzel Washingtonénak is egy repülőgép-szerencsétlenség okoz problémákat a magyar keresztségben Kényszerleszállás címet kapó moziban. Ez a cím kicsit szerencsétlen, mert nem tudja visszaadni az angol verzió kétértelműségét (megfutamodás/repülés).
Mert bizony a magyar cím átver minket, ugyanis a film nem egy kényszerleszállásról szól, az csak az események beindítója, és még csak nem is az ezt követő bírósági tárgyalásról/kihallgatásról/vizsgálatról. Ez Denzel Washington karakterének kálváriája, aki kemény alkoholista és alkalmi drogfogyasztó, és teszi mindezt utasszállító gépek pilótájaként.
A történetről röviden: egy átmulatott éjszaka után a stewardesszel az estét folytatva Whip Whitaker (D.W.) részegen, bedrogozva, kialvatlanul száll fel egy kb. 100 utast szállító repülőgéppel. A másodpilóta hibát észlel az út során, majd ezt követően zuhanni kezdenek. Whitaker azonban sikeresen leteszi a gépet, annak ellenére, hogy a későbbi vizsgálat során elvégzett szimulációknál senki más nem tudta ezt megtenni. A gond csak az, hogy a baleset utáni vizsgálat során, mivel sajnálatos módon pár ember meghalt, vért vettek valamennyi alkalmazottól, és kimutatták Whitaker és a zuhanás során meghalt stewardess vérében a tudatmódosító szerek széles skáláját.
A pilóta a kórházban megismerkedik egy drogfüggő nővel, aki elhatározza, hogy végleg le akar szokni. Összeköltöznek, és hiába a jó példa, Whitaker úgy gondolja, hogy tudja kezelni alkoholfüggőségét. Persze nem is tévedhetne nagyobbat. A vizsgálat utáni kihallgatás közeledik, és súlyos börtönbüntetés várhat rá, ha rá tudják bizonyítani alkoholfüggőségét, hiába érvényteleníttette dörzsölt ügyvédje a vérvizsgálat eredményét. De főhősünk csak nem áll le az önpusztítással...
Zemeckis eléggé elnyújtotta a film játékidejét, és a második felvonás eseményeit túlságosan arra az egy szent célra hegyezte ki, hogy Denzel Washington minél többet mutathasson meg a karakterből. Emiatt a film közepe gyakran alábukik az átlagnéző ingerküszöbének, holott a nyitójelenetre minden férfitársam garantáltan felkapja a fejét, a repülőgép zuhanása eszméletlenül izgalmas és látványos, és a film végi meghallgatás is érdekes (bár lehetne még érdekesebb is), mindenesetre izgulunk a karakterért. Forgatókönyvügyileg azt kell mondjam, hatalmas ziccereket hagyott ki a film. Kapunk legalább 2 zseniálisan megírt mellékszereplőt, az egyik egy rákos beteg, akinek csupán egy (majdnem monológ) jelenete van, a másik John Goodman karaktere, akinek meg kb. 3, a film legviccesebb pillanataival.
A szerelmi szál beerőltetése annyira értelmetlen, hogy az már fájt, mert nem visz igazából sehová. A Whip kálváriájához szükséges jeleneteknél szívesebben láttam volna John Goodmant, szerintem mindenki jobban járt volna vele. Viccesebb is, hihetőbb is a barát szerepében, mint az egy cigi mellett eltöltött beszélgetés után hozzáköltöző drogfüggő nő, aki a legnehezebb pillanatban lelép tőle. Tehát nem azt mondom, hogy Washington és Kelly Reilly jelenetei nem fontosak, csupán azt, hogy hasonlóan meg lehetett volna oldani a dolgokat Washingtonnal és John Goodmannel, és megspóroltunk volna bő negyed órányi játékidőt.
Még csak azt sem mondom, hogy Kelly Reilly rosszul játszotta volna a karaktert, épp ellenkezőleg. Ebben a filmben szinte mindenki az egyik legjobb formáját hozza, talán Don Cheadle volt egy kicsit fura az ügyvéd szerepében. Denzel Washington megérdemelten kapja a filmért az Oscar-jelölést. Az operatőri munka remek, igen jól átjött a vászonról a zuhanás élménye, és emiatt a vizuális effektekért felelős csapatot is nagy dicséret illeti.
[spoiler]A film végi happy end nekem kicsit magas dózisban jött: a börtönben összeverbuválódott anonim alkoholista klub csupán arra kell, hogy Denzel Washington felmondhassa a film tanulságát, hátha valakinek még nem jött át. Majd a két zárójelenetben úrrá lehet rajtunk a megaboldogság: a falon a barátnő képe lóg, 30 helyen kiplakátolva, hogy "gratulálunk, hogy már X éve józan vagy", látogatóba pedig az addig igazi seggfejként viselkedő - éppen ezért cseppet sem szerethető - fiú jön, hogy meginterjúvolja apját egy kb. általános iskolásoknak szánt feladat kapcsán: esszé a legérdekesebb emberről, akivel sohasem találkozott. Gimnáziumban.[spoiler vége]
Összességében egyébként egész jó film volt a Kényszerleszállás a fent említett "hibái" ellenére is. Kihagyni pár ziccert még mindig kisebb bűn, mint elkövetni pár hibát... Denzel Washington nemsokára 60(!) éves lesz, Zemeckis talán valamikor elkészíti a Roger nyúl a pácban folytatását, de jelenleg valószínűleg minden pénze arra megy el, hogy 2015-re piacra kerülhessen a Vissza a jövőbe második részének lebegő gördeszkája/rollere. Legalábbis nagyon remélem.
