1994 elképesztően erős év volt a modern filmgyártásban: A remény rabjai, Ponyvaregény, Forrest Gump - hogy csak párat említsek... Ezt a rendkívül díszes társaságot erősíti Luc Besson legjobb filmje, a Leon, a profi is. Egy film, ami elképesztő sebességgel íródott, majd forgatódott le (köszönhetően annak, hogy Bruce Willis nem ért még rá az 5. elemre), mégis bérelt helyet szerzett magának a legjobb filmek között. Egy film, ami beindította Natalie Portman karrierjét. Egy film, amiben Jean Reno és Gary Oldman is élete legjobb formáját hozza. Egy film, ami ma már biztosan nem foroghatna le ebben a formában a Leon és Mathilda közti kapcsolat ábrázolása miatt. Egy film, amiről csak szuperlatívuszokban lehet beszélni.
"Somebody's coming up. Somebody serious."
Leont Jean Renonak a Nikitában eljátszott karaktere ihlette, és a forgatókönyv "Cleaner" cím alatt mindössze 30 nap alatt íródott. Besson kezdetektől fogva Renot akarta a főszerepre, ugyanakkor Mathilda megformálóját nem találták meg egyszerre. Liv Tyler 15 évesen túl öregnek számított, Natalie Portman az első meghallgatáskor nem győzte meg a castingosokat, de másodikra olyat produkált, hogy egyből tudták, ő kell nekik. A szülők persze aggódtak, hiszen Mathilda nem egy tipikus tizenéves: a dohányzós jeleneteknél például kikötés volt, hogy sose látszódjon, hogy Portman beszívja, vagy kifújja a füstöt, illetve hogy a film végére le kell szoknia.
Mathilda: Is life always this hard, or is it just when you're a kid?
Léon: Always like this.
A történet egy bérgyilkos (cleaner) és egy bosszúszomjas kislány kapcsolatáról szól: Leon szomszédságában lakik Mathilda szüleivel, nővérével és öccsével. Apja komoly bajba keveredett, mert megpróbálta lenyúlni a nem éppen tisztességes rendőr, Stansfield kokainjának egy részét. Mivel a türelmi idő lejárt, a korrupt zsaruk lemészárolják a teljes családot: Mathilda szerencséjére épp elment bevásárolni, így sikerült túlélnie: hazaérve meglátta a fegyvereseket és Leon lakásában kért menedéket. Miután a kislány rájön, hogy Leon mivel keresi a kenyerét, segítséget kér tőle, hogy megbosszulhassa öccse halálát: képezze ki őt is bérgyilkossá. A férfi vonakodva bár, de fokozatosan rááll a dologra, így egyre szorosabb kötelék alakul ki közte és a lány közt, akit a bosszú tüze fűt...
"Can we try with real bullets now?"
Ez egy olyan film, ami tele van epikus jelenetekkel, ugyanakkor mégis a karakterekre koncentrál. Nem követi tehát el azt a hibát, amit mostanában az akciófilmek 90%-a. Itt megismerjük, megszeretjük a protagonistákat, akikért aztán lehet aggódni. És megismerjük az antagonistát is, aki kimondottan félelmetes és igazán lehet is utálni minden egyes tettéért. Ezért aztán minden akciójelenet kap egy olyan érzelmi töltést, amit mostanában csak nagyon kevés filmnél sikerül elérni. Ha megfigyeljük a nyitójelenetet, ahol még nem tudunk semmit a főhősről, nem is az ő szemszögéből van bemutatva a "mészárlás", hiszen úgysem tudnánk miért szurkolni érte. Helyette végig azt mutatják, hogy a likvidálandó személy hogyan pánikol be egyre jobban és jobban, megteremtve ezzel egy olyan feszültséggel teli hangulatot, amilyet én még más filmben talán nem is láttam. A jelenet végkifejleténél a prostituáltos poén feloldja az addig gyülemlő feszültséget, hogy aztán Leon egy laza "tárcsázd ezt a számot" odaszólással a valaha élt legvagányabb bérgyilkossá avanzsálhasson.
A Gary Oldman által megformált Stansfield a filmtörténelem leggenyább karakterei közül való (simán túltesz még az 5. elem Zorgján is), és olyan félelmetes jelenetet hozott össze Mathilda apjával, hogy minden néző beleborzong. Ráadásul ennek nagy része improvizálás volt: a szagolgatás, amivel Oldman betört színésztársa intim szférájába rendesen ráhozta a frászt utóbbira, így még hitelesebben sikerült "betojnia". Mára már klasszikussá vált a "gonosztevő klasszikus zenéről beszél, miközben csúnya dolgokat csinál" itt még friss és üde megoldás, és ami különösen viccessé teszi, hogy Stansfield nagy kedvencét, Beethovent Gary Oldman a közvetlenül a Leon utáni Halhatatlan kedves című filmjében el is játssza. A film végén elhangzó párbeszédből pedig egyenesen mém lett:
Mathilda és Leon kapcsolata a végleges verzióban nem kapott akkora teret, így kevesebb "kínos" jelenettel került a film a mozikba anno. Én most szerencsémre egy bővített verzióban néztem meg újra angolul és azt kell mondjam, eddig mind a három alkalommal, amikor láttam teljesen más élményt nyújtott nekem. Bevallom, az elsőre már nem emlékszem (csak azt tudom, hogy jó volt), de mikor pár évvel ezelőtt ismét elővettem, egyszerűen katartikus volt, minden képkockájáról sütött az "eposziság". A bővített változat eredeti nyelven ehhez az érzéshez még hozzá tudott adni valami plusszot, ami elképesztő teljesítmény. Tele van feszültséggel, ki nem mondott szavakkal, ki nem mutatott érzelmekkel, világfájdalommal, gyűlölettel és szeretettel. Mindezt úgy, hogy egy írástudatlan bérgyilkosról és egy belé szerelmes 12 éves árva lányról szól. Talán Leon a valaha megalkotott legjobb pozitív negatív karakter, ha szabad ezzel a paradoxonnal élnem. Kíméletlen bérgyilkos létére tudunk vele azonosulni és izgulni érte és ezért elismerés Luc Bessonnak és Jean Renonak is.
"You don't like Beethoven. You don't know what you're missing. Overtures like that get my... juices flowing. So powerful. But after his openings, to be honest, he does tend to get a little fucking boring. That's why I stopped!"
A film eredetileg egy sötétebb tónusú véget ért volna, [spolier] és Leon halála után Mathilda játszotta volna el a gránátos trükköt Stansfielddel, megölve mindkettőjüket. Azt a trükköt, aminek set-upját csak a bővített változatban kapjuk meg: Itt a Luc Besson által megformált(!) bűnözővel játssza el Leon, miután nem sikerült az addig hagyományos úton átverni és bejutni a lakásába. A végleges verzióban ugye Mathilda túléli és kiülteti a virágot, ezzel szimbolizálva, hogy "gyökeret" fog ereszteni. Ez egy nagyon szép, és fontos pillanat, de nem tehetek róla, előtört belőlem a biológus. Az a növény egy trópusi, meleg- és nedvességkedvelő anglaonema, vagyis rákvirág. New Yorkba kiültetni a szabadba, egyet jelent neki a halállal. De ez legyen a legnagyobb bajom a filmmel :)[spoiler vége]
"What about the ring trick. You know that one?"
A Leon, a profi tehát egy fontos film a 90-es évekből, ami jócskán tartalmaz tabudöntögető jeleneteket, amik miatt Jean Reno szándékosan lassú felfogásúnak és érzelmileg visszafogottnak játszotta el karakterét. Idézhető szövegek és jó érzéssel felidézhető jelenetek gazdagítják, és nyújtanak nem mindennapi filmélményt megnézésükkor. Szinte bármikor újra lehet nézni, ha egy jó akciófilmre vagy egy jó drámára vágyunk. És ezt tanácsolnám a mai kor filmkészítőinek is: nézzék újra (vagy végre meg...), tanuljanak egy igazi akciófilmből és idézzék meg, ahogyan ez a film is megidézett pár klasszikust. Jó volt újra látni.
