Jellegtelem magyar cím #24521. Bár hozzáteszem: az eredeti cím egy baseballos kifejezés és mint ilyen, nincs neki a köznyelvben ismert magyar megfelelője. Eredetileg Trouble with the curve, azaz probléma a csavarttal (mármint a csavart labdával) a mű címe és egy sportdrámának álcázott romantikus filmről van szó. A baseball egyébként közkedvelt téma Hollywoodban (A nagy csapat, Baseball álmok, Angyalok a pályán, Szívem csücskei - ami így az első 10 másodpercben eszembe jutott) és legutóbb egy komolyabb mozi is napvilágot látott Brad Pittnek köszönhetően: a Pénzcsináló, amit 6 Oscarra is jelöltek. És ennek megfelelően előkapartak rögvest egy baseballal foglalkozó komolyabb szkriptet, hátha megint bejön a dolog.
Hozzáteszem rögtön: azért nem tűnik ez egy izzadtságszagú próbálkozásnak, a film koránt sem olyan komoly, mint a Pénzcsináló, ez inkább a közönségnek készült, sokkal könnyedebb a hangvétele és nem is kell olyan nagy dolgokért izgulnunk - legalábbis nem baseballos dolgokért. Ami egyébként jó is meg nem is. Különösebb utánajárás nélkül én egy sportfilmre számítottam, de nincs gond a romantikus filmekkel sem, szóval kibékültem az utóbbi gondolattal is. Ellenben pont amiatt, hogy nagy szerepet kap benne a sport, kevés idő jut a romantikus szálra.
A történet ugyanis Clint Eastwood szálával kezdődik és Amy Adamsével fejeződik be: Gus még hetven felett is keményen dolgozik egy nagy amerikai baseball csapatnál. Tehetségeket kutat fel és szerződtet le. A klubnál azonban az egyik riválisa a régimódi terepmunka helyett a számítógépes adatböngészésben hisz és minden áron meg akarja fúrni Gus tevékenységét, aki egyébként is öreg, ódivatú és problémái vannak a látásával (bár ez utóbbit próbálja titokban tartani). Egy észak-karolinai tehetséghez leutazik, hogy szemügyre vehesse, de a háta mögött egyik jó barátja (John Goodman a kis mellékszerepek királya) megkéri a lányát, Mickeyt (Amy Adams most is remek), hogy menjen utána, mert nagyon aggódik érte. Aki jogász egyébként és egy fontos projektet készít elő a cégének, és akivel Gus nem ápol igazán jó apa-lánya kapcsolatot. Észak-Karolinában aztán feltűnik a Red Socks toborzója Johnny (Timberlake), aki szemet vet Mickeyre...
A film nem tartogat semmi rendkívülit, egy teljesen átlagos moziról van szó, aminek vannak jó és kevésbé jó pillanatai is. Robert Lorenznek rendezőként ez az első filmje, őt leginkább Clint Eastwood filmjeinek producereként ismerhetjük, két Oscarra is jelölték már ennek köszönhetően. Nem vállal túl sokat, de azt teljesíti: a film üteme megfelelő, nem siet sehová és mindenki megkapja a neki szükséges minimális játékidőt. A forgatókönyv már más tészta: az előző bekezdésben megemlített súlypont átrakás (Gusról Mickeyre) nem túl elegáns dolog, mintha írás közben meggondolta volna magát Randy Brown és sportdráma helyett inkább romantikus filmként fejezte be művét. Hatásvadász szövegek (Gus monológja felesége sírjánál úgy hiányzott, mint egy falat kenyér) és messziről kirívó setupok (mogyorós fiú, kocsikázás, ügyvédi irodás dolgok) rontják el ezt az amúgy kedves kis történetet.
Színészileg Clint hozza a Millió dolláros bébiben eljátszott karaktert (kb egy az egyben), én jobban örültem volna, ha aktorként karrierjét a Gran Torinoval fejezi be, de nyilván ez egy amolyan "szívességfilm" volt a rendezői székben ülő kollégájának. Amy Adams korunk egyik kiváló színésznője itt is hozza a kötelezőt, ő bizony Gus lánya, ebben egy percig sem fog kételkedni senki sem. Justin Timberlake is igyekszik kikupálódni, és egyelőre olyan szerepeket keres magának, ahol nem kell túlságosan belemenni a mélységekbe. Itt is csak jófejkedni kell, meg mosolyogni, amit csont nélkül véghez is visz. Feltűnik a színen egy kis szerepre Clint Eastwood fia (van pár gyereke az öregnek, utánanéztem), és a papával beszélgethetnek egy jót a film elején. Láthatjuk még Robert Patricket és Matthew Lillardot is egy-egy kisebb szerepben.
Iszonyatos sztereotípiákkal találkozhatunk a filmben: a felfedezendő tehetség az első pillanattól fogva elképesztően unszimpatikus, a "csavar" emberke meg végig szerethetően alázatos, az ügyvédi iroda igazgatósági tagjairól lerí, hogy rossz emberek, nem számít, hogy mit mondatnak ki velük. Az egyik tanulság tulajdonképpen valamilyen szinten egy visszavágás a Pénzcsinálónak (ahol ugye számok alapján döntöttek az igazolásokról), itt ugyanis a terepmunka fontosságát hangsúlyozzák (a kettő természetesen nem teljesen zárja ki egymást). Mivel továbbra sem értem (annyira nem is akarom) a baseball szabályait (a filmes műveltségem erre kevés) így a film hitelességét se nem megerősíteni, se cáfolni nem tudom: elhiszem, hogy lehet hallani az ütésből, hogy hogyan lendíti az ember az ütőt, elhiszem, hogy fontos a beállás, a csípőmozdulatok, stb...
Eastwoodnak messze nem ez a legjobb filmje és alakítása, de legalább bebizonyította, hogy ennyi idősen is van benne szufla dögivel. Mickey háttértörténete (a gyerekkori lovas kaland) egyszerre félelmetes és érdekes, és teljesen más megvilágításba helyezi Gus viselkedését. Az enyhén szirupos, a rosszak megkapják a magukét, a jók meg tejbetökként vigyorognak ugyan eléggé elcsépelt és én személy szerint nem szívesen nézek ilyen befejezéseket, de a filmnek sikerült azt elérnie, hogy ne érezzem túlságosan kínosnak. A legfájóbb a szerelmi szál befejezése, szerencsére Clint eltereli róla a néző figyelmét a buszos poénnal... Szóval ez bizony egy átlagos feel-good movie, unalmas estékre ideális, a baseball helyett meg képzeljetek oda valami itthon is jól ismert sportot és máris élvezhetőbb lesz minden.
