-Korábbi munkám 2013. február 23.-ról, a facebookról átmentve-
Valószínűleg a sci-fi rövidítés hallatán sokaknak űrhajók, idegen bolygók, vagy esetleg az időutazás ugrik be. Az A robot és Frank azonban ezek közül egyikbe sem tartozik bele, ez egy ritka egyveleg, amolyan sci-fi dráma. Már a címéből is kiderül, hogy itt a történet szempontjából igenis fontos szerepe van a science-fictionnek, de mégse várjon senki egy Én, a robot szintű akciódús látványfilmet. Témájában enyhén a Szárnyas fejvadászra hajaz, itt is megjelenik a robot-élet kérdésköre, de túlzottan nem rágják meg, inkább maradnak a kevésbé ingoványos talajon, és bemutatják, hogy miben segíthet az embereken a robotika.
Mert a robotika óriási fejlődésen megy keresztül napjainkban is, habár kereskedelmi forgalomba nem kerülnek még ezek az alkotások, tehát sorozatgyártásról nem beszélhetünk. A tudományban mégis központi kérdés a mesterséges intelligencia és a különböző (élő szervezet számára nem túl bonyolult) problémák megoldása, mint a tájékozódás, egyensúly, mindenféle érzékelés és reagálás a környezetre. És persze a kommunikáció... A nem is olyan távoli jövőben talán már mi is találkozhatunk olyan prototípusokkal, amiktől leesik az állunk, és pár évtizeden belül a gazdagabbak már cseléd helyett robotokat fognak használni...
Az A robot és Frank is egy ilyen nem túl távoli jövőbe kalauzol el minket, ami nagyban hasonlít a mostanira, bár éppenséggel a könyvtárat be akarják zárni, mert eléggé ódivatú a nem digitális információtárolás és nem mellesleg léteznek kisegítőrobotok is (bár azért annyira nem elterjedtek még). Frank egy memóriazavarral küzdő egykori mestertolvaj, aki elvált és van két gyereke. Lánya járja a világot, fia viszont hetente meglátogatja, 10 órát kocsikázik, csak hogy ránézzen az öregre. Akinek - miután egyre szenilisebb és disznóólban él - vesz egy gondozó robotot. Frank természetesen először hallani sem akar róla, de a robottal szép lassan barátságba kerülnek és megjön újra az életkedve. Ismét elkezdi azt, amihez ért: a besurranótolvajlást, de most már a robot segítségével. Persze minden csoda csak három napig tart...
A film egy viszonylag jó és érdekes karakterközpontú dráma, Frank Langella egész jót alakít Frank szerepében... Hasonlóan a Temetésem szervezemhez itt is első osztályú mellékszereplőket kapunk: a könyvtárost Susan Sarandon játssza, a két gyereket pedig James Marsden és Liv Tyler, de még a robot hangjának sem akárkit választottak: Peter Sarsgaard-ot. Így aztán a színészi játékra sem lehet panasz, a filmben egyébként is hiteles karakterek flangálnak csak, szóval a haragos, de aggódó fiú, a liberális hippie lány és a konzervatív könyvtáros is mind-mind hihető emberke. Persze a showt Frank és a robot kapcsolata lopja el... Igazából még a robot is sokkal sokrétűbb karakter, mint egyes filmekben a főszereplő.
A rendezés kis költségvetésű filmről lévén szó semmi extra: szobákban, erdőben játszódó jelenetek vannak főleg, de ez abszolút rendben is van, főleg egy elsőfilmes rendezőtől. A forgatókönyv legnagyobb erénye a már említett jól megírt karakterek. Legnagyobb hibája is van, ez szerintem a túlzottan erőltetett csavar a könyvtárosnővel. Annyira váratlan és értelmetlen, hogy kizökkent minket a film hangulatából. Izgalmakat is tartogat, hiszen a végső probléma a lopott cucc elrejtése, a lopás tagadása a rendőrség előtt, és lehet is izgulni Frankért, ugyanis a film első 1 órája gondoskodott róla, hogy annak ellenére is megszeressük, hogy egy besurranótolvaj. Fontos kérdés még, hogy a robot hogyan néz ki... Hát, ahogy azt egy kis költségvetésű filmtől várja az ember. Semmi sallang, amolyan 200 éves ember, de igazából ez illik is ebbe a világképbe.
Az A robot és Frank egy könnyen fogyasztható dráma, mérsékelten érdekes sztorival és átlagosnál jobb karakterekkel. Kicsit sci-fi, kicsit krimi, de itt főleg emberek beszélgetnek dolgokról és konfrontálódnak egymással verbálisan. 20-30 év múlva akár mindez meg is történhet. Az ember és a robot kapcsolatába enged betekintést, de csak egy aprócska résen át, ennek ellenére mégis működik. Nem markol sokat de azt maximálisan körbejárja. Unalmas délutánokra egyszer elmegy, nem sokan fogják ezt egynél többször megnézni. A végén vigyorogni fogsz, ugyanis egy ízléses happy endet dugnak az orrod alá, de nem fogod bánni egyáltalán. A vége főcím pedig bemutatja a jelenlegi valóságot: már megépített robotokat.
