Az első rész döbbenetes sikere után nyilvánvalóvá vált, hogy az egy franchise-ot indított útjára, jól csengő címe beleivódott még a moziba nem túl gyakran járó emberek agyába is. Azaz: PÉNZ! Todd Phillips korábban még nem csinált folytatást soha, mindig eredeti (?) ötlettel rukkolt elő, hiába rebesgették az Old School folytatását többek között, végül sajnos nem lett belőle semmi. Ennek elsősorban anyagi okai lehetnek, mert bár a 24 millióból csináltak 87 milliót világszerte, mostanra csak az akkori szereplők összeverbuválását már tutira nem úsznák meg ennyiből...
De általánosságban is igaz, hogy Phillips munkái nem feltétlenül kiáltanak folytatás után, inkább amolyan egyszer használatos petárdaként durrannak egy hatalmasat. A folytatások világában ez pénzügyileg nem túl kifizetődő, így érthető módon megpróbálták tovább vinni a legsikeresebb vígjátékot, amit összehozott, a Másnaposokat. A gond az volt, hogy az első rész frissességét nem próbálták meg megismételni egy teljesen más alapfelállással, inkább a sztorit majmolták egy az egyben...
Szóval ismét esküvőre készülünk, ami ezúttal Stué és thai szerelméé. Így a csapat elutazik egy Bangkok melletti kis halászfaluba, ahol az esküvőt fogják tartani. Egy ártalman tengerparti esti sörözés után reggel újfent másnaposan ébrednek egy bangkoki motelszobában, Mr. Chow, egy majom és egy levágott ujj társaságában. A fő problémát most nem a vőlegény eltűnése jelenti, hanem a menyasszony 16 éves öccséé. Mert ha őt elnyelte Bangkok, akkor félő, hogy sosem kerül elő többet...
Néhanapján eljátsszák a folytatásokkal, hogy ugyanazt a történetet egy másik helyszínre helyezve adják elő, de kétségkívül bámulatos, hogy a Másnaposok második része milyen mértékben csinálta egy az egyben ugyanazt... Gyerek helyett néma öregember, tigris helyett majom, foghúzás helyett tetoválás, prosti helyett hímprosti, Stu ismét énekel, eltűnt vőlegény helyett eltűnt öcsike, aki ugyanúgy mindvégig a kiindulási helyen volt... És most csak a legtriviálisabbakat soroltam fel.
És persze az ember csalódik kicsit emiatt, hiszen senki sem szereti, ha kétszer ugyanazt eladják neki, csak előtte átcsomagolják. Ezen a helyzeten tovább rontott, hogy a történet is soványabb az előző részhez képest és a poénok sem ütnek úgy igazán. Az egzotikus helyszín önmagában nem elég, persze azért látszik az igyekezet, hogy kreatívan próbálták kihasználni, csak ezek többsége még így is nagyon hajaz a vegasi megmozdulásaira a triónak.
A több akciózás (például az autós üldözés) a nevetés kárára ment, de az igazi mélypontot a tökös csajos poénok jelentették. A trilógia három része közül itt van a leginkább visszafogva Alan, aki a másik két részben a vicces helyzetek kb. 90%-ot szolgáltatja. Zach Galifianakis egymás után túl sokszor (évente) játszotta el ezt a felnőni és szocializálódni is képtelen nagy gyereket, hiszen a Terhes társaságban is ezt a szerepet kapta. Szerencsére a harmadik résznél már volt egy év szünet más munkákkal, ami ismét elegendő jó poén felhalmozását jelentette.
A falka másik két tagjával is minden rendben: a hármas közt remek az összhang, itt még mindenki megkapja a kellő teret (a harmadik részben Chow sok szereplése szerintem elnyomja Stu-t). Újításként kapunk pár ígéretes és kevésbé ígéretes epizódszereplőt: Paul Giamatti teljesen a helyén van, Mason Lee eseténél ugyanakkor már rezeg a léc. Visszatér az első rész liftjéből 2 másodpercig látott Mr. Creepy egy sokkal nagyobb szereppel, akit a rendező, Todd Phillips játszik. És ugye itt van még Yasmine Lee, aki TÉNYLEG egy transzvesztita - oké, azért várható volt a Bangkok setup miatt, hogy ellövik a nőnek kinéző férfis poént, de itt addig csavarták, amíg viccesből simán "nem odaillő"-be ment át.
A Másnaposok második része szerintem a trilógia leggyengébb darabja, aminek fő oka, hogy bűzlik az izzadtságtól (és nem a trópusi helyszín miatt): az első rész sikerét akarták meglovagolni vele és sajnos nem igazán törődtek azzal, hogy valami újat hozzanak létre. És itt most nem is arra gondolok, hogy ki kellene hagyni azt a részt, hogy egy fergeteges buli után nem emlékeznek semmire, mert azt igenis fontosnak, alapmotívumnak tartom. Sokkal inkább fájt, hogy minden egyes mozzanat másolta az előzményt, így a poénok is elcsépeltként hatottak.
