Ez a film fent volt a "valószínűleg soha nem fogom megnézni" listámon, de most mégis sort kerítettem rá. Az oka pedig nagyon prózai: nyertem 2 jegyet a második rész premier előtti vetítésére és hát nem akartam úgy odamenni, hogy fogalmam sincs a dolgokról. Mondjuk bár fogalmam se lenne a dolgokról... Ugyanis a bejegyzés címében citált film bugyuta, cseppet sem romantikus és ennél még a Batman is valószerűbb. Mégsem mondom azt, hogy érthetetlenül állok a népszerűsége előtt.
Mert valami furcsa okból kifolyólag meg tudom érteni, ha ez valakinek tetszik. Átérezni nem tudom, de megérteni igen. Mert létezik az a generáció, akiknek a nyelvén ez a film szól. Igen, ezek itt élnek köztünk - bár ezt már az Alkonyat-filmek óta tudjuk. Szóval egyrészt örömteli, hogy a filmesek ilyen jól meg tudtak szólítani egy generációt, másrészt szomorúsággal tölt el, hogy ez a cseppet sem jó alkotás meg tud szólítani egy generációt. Azt, hogy mennyire időtálló, hát... majd az idő eldönti.
Van itten nekünk egy egykoron jó tanuló, de most már übervagány, mindenre fittyet hányó ki-ha-én-nem csávónk, H(ugo), akinek megtetszik Babi, a boxolóorrú gimis lány. Mivel szegény szerencsétlen főszereplőnőnket szeretik a szülei, luxusban élnek és elitiskolába járatják, fontosnak tartja, hogy lázadjon ez ellen az elcseszett világ ellen és beleszeret Hugóba, a vízilóba, ebbe a bőrkabátos motoros atyaúristenbe. Sajnos idővel rá kell jönnie, hogy H echte spanyol és a vérmérsékletének nem tud parancsolni: úgy ver agyon mindenkit korra, erőnlétre és nemre fittyet hányva, mintha egy rockbárban pogózna péntek este.
Kezdjük a pozitívumokkal: Jól válogatták össze a zenéket. Na, ezzel meg is volnánk, térjünk át a negatívumokra: H egy kretén. Ami azért baj, mert hát ugye ő a főszereplő. Ezzel az emberrel egyszerűen nem lehet azonosulni. Nála már csak a másik főszereplővel nehezebb, Babival, akinek abszolút érthetetlenek maradtak számomra a motivációi. Tudom, olvassam el a regényt... Hát nem, én a filmet értékelem és ott ez rohadtul nincs, vagy csak nagyon elnagyoltan van bemutatva.
Pedig egy romantikus filmnél nem hátrány, ha tudunk azonosulni a főszereplőkkel, vagy azokkal a történésekkel, amik az egymásra találásuk alatt bekövetkeznek. Ezek nálam abszolút nem működtek - igaz a bevezetőben említettem, hogy ez egy másik gondolkodásmóddal megáldott generációnak szól. Oké, nekik ez kell. Lépjünk tovább: mutassák be, hogyan szeretik egymást (nem, az nem elég, ha dugnak). Mert Babi esete kiválóan példázza a film eme hiányosságát: mindenkitől azt halljuk, hogy főszereplőnőnk mennyire fülig szerelmes H-ba, csak éppen NEM LÁTJUK! Soha. Semmit nem látni abból, hogy ő most szerelmes lenne, mindenki csak mondja róla.
Aztán ott vannak azok fennkölt párbeszédek: külön kedvencem a H és Babi apja közt, a kocsmában zajló mélyen szántó filozófia a szerelemről és arról, hogy ha kell, Hugo bizony kétszázzal repeszt a mocival, mert ő ilyen csávó. Az apuka reakciója végül is tök logikus: "Vidd a lányomat, meg a fele királyságomat, mert te biza' sukár legény vagy!" De ott van még a H által bemutatott ovis szintű udvarlás Babi irányába: ha meghúzzuk egy lány copfját, az azt jelenti, hogy meg akarjuk dugni és ez tulajdonképpen be is jön, ha sokáig csináljuk. Legalábbis a film szerint.
Érthetetlen volt számomra, hogy Babinak nem esett le kb. a film felénél, hogy ha összeházasodnak egyszer Hugoval, ez a csávó napi szinten fogja verni őt, az egyszer biztos. Még a kukába is beleköt, ha meglát valakit, súlyosan agresszív. Ennek pedig az egyetlen oka, hogy az édesanyja megcsalta az apját. Én nem is pszichológushoz, rögtön pszichiáterhez küldeném a csávót. De Babit is, amiért belemegy egy ilyen kapcsolatba (még rá is tetováltatja magára a két hetes szerelme nevét. Kiváló példakép). Igen, mert vannak a magabiztos macsók, akik pont azzal hódítanak, hogy nem tartják sokra a nőket és ezt el is fogadom, de Hugo problémássága ezeken az egyszerű alfahím kórban szenvedő férfiakén jóval túlmutat.
A színészi játék kiábrándítóan lapos, a főszereplőink nem nagyon erőltetik meg magukat, férfi oldalról van a "világfájdalmam miatt durci vagyok" és a magabiztos mosoly, a női oldalról meg a "mit is keresek én ezen a forgatáson, tán eltévedtem?" arckifejezés. Egy biztos, a mozi után meg fogsz szomjazni egy kis Coca-Colára, mert sastamási mennyiségben és minőségben tolják a pofánkba a reklámot. Ebben a filmben mindenki Coca-Colát iszik, Coca-Cola óriásplakát előtt csajozik és Coca-Colát árusító helyekre jár. De ez tényleg csak a legkisebb gond az A felhők fölött három méterrellel.
