A San Francisco melletti kis szigeten először csak egy világítótorony kapott helyet, később egy katonai erődöt emeltek, amiből katonai-, majd még később szövetségi börtön lett. Legendásságához több dolog is hozzájárult, például az, hogy sok híres bentlakóval büszkélkedhetett. Az egyik legismertebb gengszter, Al Capone is jó pár évet lehúzott itt, de a madárember, Robert Stroud is itt töltötte életfogytiglani magánzárkás büntetésének egy jó részét. Másrészt az a hír járta, hogy a szigetről lehetetlen megszökni.
És állítólag ez senkinek sem sikerült: a legtöbb embert, aki megkísérelte azt elkapták, aki mégis túljutott az őrökön, az a tengerbe fulladt, vagy a túlparton vártak rá a zsaruk. A filmben szereplő három fogoly is valószínűsíthetően a tengerbe veszett, de sokan úgy tartják, hogy sikerült nekik meglógni. Ezt támasztja alá a Mythbusters egyik epizódja is, amiben korabeli, a börtönben beszerezhető anyagokkal kipróbálták, hogy sikerülhetett-e a mutatvány: ők arra jutottak, hogy valószínűleg igen.
Frank Morris, aki már többször sikeresen megszökött jó néhány börtönből, a Sziklára kerülve rögtön a szabaduláson töri a fejét. Beilleszkedése amúgy sem megy könnyen (egy nagydarab rab a köcsögének szeretné tudni), de pár barát és egy kis tapasztalat szerzése után toboroz maga mellé 3 társat, mert már meg is találta a kiutat: a cellában lévő csap alatt található kis szellőzőt kivésve a szerelőaknába lehet jutni, ahonnan pedig egyenes út vezet a tetőre, egyetlen ráccsal elválasztva főhőseinket a szabadságtól. Ami pedig a tengert illeti... Esőkabátokból mentőcsónakot és mentőmellényeket lehet gyártani, így máris nincs olyan messze a túlpart.
Clint Eastwood színészi karrierje csúcsán volt éppen (mondjuk ez az időszak elég hosszan tartott), így barátjával és állandó munkatársával, Don Siegellel könnyű szerrel hozták tető alá ezt a filmet, ami J. Campbell Bruce regénye alapján készült. Siegel ráadásul nem először járt a Sziklán, korábban már tanulmányozta az akkor még működő fegyházat egy másik börtönös filmje, a "Riot in Cell Block 11" forgatásakor, közel 20 évvel ennek a projektnek a tető alá hozása előtt.
A film legnagyobb erőssége a szökés részletes bemutatásában rejlik. Ezt ugyanis rohadt izgalmasan mutatják be. Még az olyan nem túl érdekfeszítő dolgok során, mint a fal kivésése is izgul a néző, hogy a főhősök nehogy lebukjanak az őrök vizitjekor. Ellenben a börtönéletre már nem sok idő jut: Frank Morris kap egy nem túl erős szálat, amiben egy másik rab megpróbálja a "szeretőjévé" tenni (nem sok sikerrel) és ebből aztán lesz némi feszültség meg életveszélyes szituáció, de ezeknél valahogy azt érezzük, hogy csak a "kötelező körök"-et futja velük a film.
Nem érezni át azt a kínt, ami a sötét magánzárkában várja az embert, a börtön által kínált munkahelyek és szórakozási programok (asztalos, könyvkihordó, festés) is csak arra kellenek, hogy a néző ne nézzen furcsán, hogy a szökni próbálók honnan szerezték be a szükséges cuccokat. De ezek többségét még sem tekintem hibának, hiszen a film a szökésre koncentrál és ez jól is van így. Ennek köszönhetően nem unjuk egy percre sem magunkat, nem kell a felesleges mellékszálakat bámulni.
Eastwood igazi csendes, eszes westernhős, mint legtöbbször: azt sem tudni, mi az, amiért börtönbe került, így a néző nem ítéli el, megkönnyítve ezzel az azonosulást vele. Fred Ward érdemel még említést, ő is csak elsősorban azért, mert a filmben játszott szerepét saját maga parodizálta 15 évvel később a Csupasz pisztoly sorozat harmadik részében, szóval érdemes azt is megnézni ez után. Rabként ebben a moziban debütált Danny Glover, aki a Halálos fegyverből lehet a leginkább ismerős. Oh, és még egy érdekesség: Roberts Blossom (Doki) és Larry Hankin (Charley Butts) ez után még a Reszkessetek betörőkben is játszottak együtt, előbbi a hólapátos fazont, utóbbi pedig az unott képű Balzac őrmestert formálta meg.
Eredeti kép a szökésről.
A film megjelenése után megnőtt az akkorra már turistalátványosságként működő Alcatraz népszerűsége, a látogatók többségét az érdekelte, hogy melyik cellában lakott Clint Eastwood karaktere. A mai napig évente több, mint 1 millió látogatót vonz a sziget, ahol újra kiterjedt madárállomány telepedett meg (korábban Madárszigetnek is hívták a helyet). Nemzeti Park és turistalátványosság: ez maradt a helyből, amiről azt mondták, hogy lehetetlen róla megszökni...
