Kevés dolog van, amivel ki lehetne engem kergetni a világból, de az esküvő körül játszódó romantikus vígjátékok legtöbbje ilyen: ebben a szubzsánerben az esetek túlnyomó részében a végletekig ostoba, viccesnek távolról sem nevezhető, kínos karakterekkel operáló filmekkel találkozhatunk, amit pár tehetségtelen WGA tag okádott össze pár 15 perces uzsiszünet alatt. A cél pedig itt tényleg nem más, csak 100%-ban a pénz (igen, Hollywood egy üzlet, de ha ez a 100 csak 99% lenne, már nem haragudnék rájuk egyáltalán).
Ezek azok a filmek, amikre el kell menned a barátnőddel, mert hát a legutóbb ugye ő is megnézte veled a Dzsiájdzsót és nehogymár most az egyszer ne olyan vetítésre üljetek be, amilyet Ő szeretne. Te pedig vágsz egy kínos mosolyt és végigszenveded azt a másfél órát, pedig végig olyan érzés, mintha a fogadat húznák. És ugyanazt a sztorit újra és újra, más színészekkel, más mellékszereplőkkel, de ugyanazokkal a poénokkal és fordulatokkal adják el minimális pénzráfordítással, te meg átkozod azokat, akik miatt ez a biznisz megérős. Pedig te is köztük vagy...
Tom és Hannah megismerkedése érdekesre sikeredett: a srác seniorként meg akarta döngetni főszereplőnőnk gólya szobatársát, de véletlenül rossz ágyba bújt be. A lány természetesen lelombozta hívatlan látogatóját, ám a kezdeti csipkelődő viszonyból barátság alakult ki. Hannah egy 6 hetes skóciai munka alatt találkozik Colinnal, egy skót nemesi származású férfival, aki nem habozik: rögtön megkéri a kezét. Épp akkor, amikor Tom is rájön, hogy élete szerelme valójában Hannah, aki - csak hogy eléggé abszurd legyen a helyzet - felkéri főhősünket nyoszolyólánynak...
Ez az a fajta film, amitől nem mászol rögtön a plafonra, ahhoz el kell telnie egy órának: ekkor történik meg ugyanis az, hogy a történet és a poénok is elfogynak és az egész sztori átcsap egy kínosan vergődő giccsparádéba. Igen, bármennyire is meglepő, közel egy órán át működik a film, magam sem tudom, hogy miért vagy hogy mitől. Egyszerűen csak jól mozgatják a karaktereket, még a szituáció is érdekes valamennyire és a legtöbb poén betalál.
No, azért nem mind: a koszorúslányok kínlódása, az elcseszett lánybúcsú, vagy épp a Big Bang Theoryből is ismert Kevin Sussman vonaglása egy cseppet sem hiányzott a történetnek. Az utolsó fél óra eseményei pedig mintha egy teljesen más filmből lennének odaollózva: idegesítő szituációk (skót erőpróba, a folyton megzavart szerelemvallás, az esküvő előtti vacsora) sora záporozik a nézőre, hogy aztán mindezt megkoronázza minden idők egyik leggázabb és leggiccsesebb közbelépése: Tom egy ló hátáról a templom bejáratába beesve akadályozza meg a frigyet.
A legtöbben falba verjük fejünk a magyar címek erőltetett szójátékaitól és azt hisszük, ez csak nálunk divat. Megnyugtatok mindenkit, Hollywoodban sem ismeretlen a jelenség és például ez a film is kifacsar egy ismert kifejezést: az angolban a nyoszolyólányt "Maid of Honor"-nak hívják, a film címe pedig "Made of Honor", azaz hogy (nyers fordításban) "Becsületből csinálva", ami nyilván arra utal, hogy Tom annak ellenére elvállalja a nyoszolyólány szerepét, hogy szerelmes Hannahba. Mondjuk még mindig találóbb, mint az értelmetlen magyar cím.
Tom és Hannah megformálói Patrick Dempsey és Michelle Monaghan, akik közül előbbi most már kb. 10 éve bőven megél abból, hogy sármos (és igazából ebben a filmben sem csinál ezen kívül sok minden mást), míg utóbbi egy (szerintem) tehetséges, de mostanában sajnos kevésbé foglalkoztatott színésznő, aki az ilyen szerepekkel, mint ez, csak a saját sírját ássa. Egyébként sem tudom, hogy mit láttak a karakterekben, mert Tom nemcsak hogy végtelenül önző (bár ezt nagyjából sikerül a film végére levetkőznie), hanem ráadásul egy sznob p*cs is, míg Hannah egy teszetosza szűzk*rva.
Ezek a jellemek nem csak nem túl szimpatikusak, egymáshoz sem nagyon illenek, így nem is nagyon fogunk szurkolni azért, hogy végül összejöjjenek, inkább csak a folyamatos idegeskedés marad, amit a folyamatos bénázásuk és érzéseik eltitkolása miatt érzünk. Hiába hozta Patrick haverját a Grace klinikából az ellenlábas szerepére, hiába ez Sidney Pollack (R.I.P.) utolsó mozis szereplése, a Boldogító talán megmarad egy jól induló, de giccsbe és gagyiba fúló romantikus vígjátéknak.
