...vagy inkább gyatra-rejtély, mert bizony ez a film van olyan rossz, mint amilyennek elsőre kinéz. A finn származású rendező, Renny Harlin azért már letett valamit az asztalra, igaz sosem volt kiemelkedő, inkább csak ígéretes rendező, akinek a Kincses sziget kalózai irdatlan bukása kaszálta el a karrierjét. Noha utána volt még egy-két jobban sikerült húzása (Utánunk a tűzözön, Háborgó mélység), most már ott tartunk, hogy az eleinte biztatónak ígérkező Hercules-filmjének első előzetese elég volt ahhoz, hogy belőjem a várható minőségét a béka segge alá egy méterrel.
Oké, nem kap már sok pénzt, mert a nagy költségvetéssel nem tud jól ga(rá)zdálkodni, de a Halálhegy egy alapvetően kézi kamerás horror, aminek pont az az előnye, hogy fillérekből megvan. Ha Harlin egy kicsit is lelkesedett volna a projekt iránt és nem megfáradt iparosként vezényelte volna le ezt a filmet, meg merem kockáztatni, hogy még akár jó is lehetett volna. Mert az alapanyag kétségkívül izgalmas, de ködösek a részletek, szóval hatalmas tér állt a forgatókönyvíró rendelkezésére.
A Gyatlov-rejtély egy létező valami: 1959-ben 9 fiatal hobbyhegymászó indult túrázni az Urálba egy, az orosz kormány által kiküldött túravezetővel pluszban. Egyikük megbetegedett és hazaküldték - nagy szerencséjére, mert a többiek pár napra rá rejtélyes körülmények közt mind meghaltak. Ennek az esetnek akar most egy 5 tagú forgatócsoport utána járni: ugyanazon az útvonalon haladva próbálják megfejteni, mi történhetett velük. A rejtélyes események száma egyre növekszik, miközben a kis csoport létszáma egyre csak fogyatkozik...
Found footage filmről van szó, azaz Harlin úgy próbálta összeállítani a történetet, hogy azokat az anyagokat rakosgatta egymás után, amit a résztvevők a különböző kameráikkal rögzítettek. Ám ezzel van icurka-picurka probléma: a nagy végső csavar szerint az egyik legtöbbet használt kamerát nem kellene megtalálnia a kutatócsoportnak, lévén az olyan helyre került, ahová nem hinném, hogy beengedték őket... És ezt most spoilerveszély miatt nem részletezném.
Amúgy is az egész film mintha erre az egy csavarra épült volna fel: néhány elemet megszellőztettek az út során (plusz két holttest, meztelen lábnyomok, amik egyszer csak véget érnek a semmiben), de még így is iszonyú nagy a váltás az utolsó 20 percben, hogy az ember csak néz ki a fejéből: most komolyan erre ment ki ez az egész? Arról nem is beszélve, hogy sajnos ezen a szakaszon nagyon durván meglátszik a pénzhiány - lehet érdemesebb lett volna még ennél is többet sejtetni és CGI helyett hagyományos trükköket alkalmazni.
De hogy ne csak szapuljam a filmet: az nagyon is remek gondolat volt, hogy a szereplőkkel megtörténik valamennyi dolog, ami az eredeti eset kapcsán nyugtalanító tényként felmerült: radioaktív sugárzás, kivágott nyelv megtalálása, furcsa fények az égbolton és persze lavina, ami elől lóhalálában, az életmentő cuccokat hátrahagyva menekülnek el főhőseink. Sőt, próbálják a térség őslakosainak, a manysiknak a mítoszát is belekeverni mindebbe.
Szereplők... Jah. Vannak. Szereplők, nem színészek. Az igazi horror ebben a filmben az ún. "színészi játék", amit ezek az alulfizetett statiszták kihoznak magukból. Semmi természetesség nincs abban, ahogy viselkednek és erre még az is rádob egy lapáttal, ami minden hasonló típusú filmnek a legnagyobb rákfenéje: mindent felvesznek. De úgy igazán mindent. "Úristen, üldöznek a szörnyek, de azért arra figyelek, hogy a kamerával szarakodjak, hiszen az életemnél fontosabb, hogy azok, akik megtalálják ezeket a felvételeket a hullám mellett, tudják, hogy mi történt velem!".
Pozitívumok után kutakodva azt tudnám még megemlíteni, hogy arra mindenképpen jó volt ez a valami, hogy még több emberrel megismertesse ezt a nagyon furcsa esetet. Ez a film pont olyan rossz, mint az Ideglelés Csernobilban. Ott a film első fele, itt a film közepe az, amiben történik valami értékelhető (ott a szereplők közti kémia, itt a sztoriba ügyesen belefont összeesküvés-elméletek újrajátszása). Mindkettőt kritikán aluli csavarral zárják le és mindkettő nem több az "egyszer, ha nagyon muszáj, meg lehet nézni"-nél. De fájni fog. Én szóltam.
