Véget ért a Halloween, így Halloweenváros lakói, élükön a Tökkirállyal, Jackkel elkezdenek készülődni a jövő évi banzájra, mert már csak 364 napjuk maradt. Azaz kezdenének, ha Jack unalmában nem sétált volna át véletlenül Karácsonyvárosba, ahol annak rendje és módja szerint elbűvölte a karácsonyi hangulat. Visszatérvén otthonába úgy dönt, hogy idén a Karácsonyt is ő szeretné rendezni, ezért kiadja mindenkinek, hogy kezdjenek el ajándékokat gyártani és rabolják el a Télapót is, hogy a helyébe léphessen. Persze a dolgok nem úgy alakulnak, ahogy azt főhősünk várta...
Az a legviccesebb, hogy bár nem ő rendezte, a Karácsonyi lidércnyomás egy tipikus Tim Burton film. Minden benne van, ami miatt ezt az úriembert imádni, vagy utálni lehet, sőt, még egy kicsit több is - legalábbis nem tudok róla, hogy valaha is musical rendezésére adta volna a fejét. Danny Elfman zeneszerző érdekes dallamai és frappáns dalszövege kísér minket végig az animációs filmektől (jelen esetben ez a bábtechnikát jelöli) megszokott, viszonylag rövid, 76 perces játékidőn.
Az a legszomorúbb, hogy bár nagyon szeretném, mégsem tudom szeretni. Nagyon távol áll tőlem a bábanimáció, no meg a musical is, szóval a kettő keverékére mindez hatványozottan igaz. Egyszerűen nem tud bevonzani magába, 5 perc után látványosan elkezdem unni, pedig néztem már ennél sokkal lassabb filmeket is és mégis élvezettel faltam a legtöbbet. De a nemrégiben bemutatott Frankenweeniehez hasonlóan, ezt sem voltam képes teljes egészében egyszerre végignézni...
Az a legrosszabb benne, hogy bár látom, mennyire hiperkreatívak voltak az alkotók, nem nyűgöznek le vele. Hatalmas munka, hatalmas eredetiség és mégsem ültem tátott szájjal végig. Egy nap is kevés lenne felsorolni minden egyes apróságot, amivel elkápráztatják a nagyérdeműt. És hogy ezt hogy kell elképzelni? Az egyszerű használati tárgyak, mindennapi eszközök Halloweenvárosban is megtalálhatók, csak épp valami halállal kapcsolatos csavarral tálalva - ugyanez a karácsonyi dekorációkra is igaz.
Ez az, ami miatt vérzik a szívem és nem is tudom igazából megmondani, hogy mik a konkrét kifogásaim a Karácsony lidércnyomással szemben. Egyszerűen minden benne van, ami miatt szeretnem illene: aranyos és félelmetes karakterek, korrekt, érdekes történet, egy kis romantika és egy elképesztő vizuális élmény. Ha valamit azonban mégis meg kellene ragadnom, akkor a betétdalok mellett tenném le a voksom. Vicces, hogy Golden Globe jelölt zenéről van szó, de nekem abszolút nem jött át.
Pedig Danny Elfman alkotott már maradandót, erről a 4 Oscar-jelölése is tanúskodik, de itt valamiért egyik dalocska dallama sem maradt meg. A szöveget nemcsak, hogy ő írta, de a főszereplő énekhangját is ő kölcsönözte, szóval eléggé belefolyt a film munkálataiba: a Karácsonyi lidércnyomás legalább annyira az ő gyermeke is, mint a rendezőé, Henry Selické. Utóbbi úriemberről azért nem hallani sokat, mert meglepően ritkán alkot, legutóbb a 2009-es Coraline-t láthattuk tőle, az meg ugye nem ma volt.
A Frankenweenie esetében is feltettem a kérdést, hogy vajon mennyire való egy ilyen témájú mese (mégiscsak holtak mászkálnak benne, meg elég sok az undorító jelenet is) a gyerekeknek? A besorolása PG, azaz szülői felügyelet szükséges a megnézéséhez és az imdb erre vonatkozó részén eléggé részletesen kifejtik, hogy mire kell számítani... A kedvenc idézetem: "The heroine, Sally the rag doll, has arms and legs that come off and operate by themselves." - szóval én minimum megvárnám, hogy felső tagozatba lépjen a gyerek és akkor is ott ülnék mellette.
Arról nem is beszélve, hogy a magyar változat is rémes: egy Disney mesétől - legyen az bármennyire is morbid - nem ezt várná az ember. A szinkron nem terjed ki az énekbetétekre (és mivel musicalről van szó, ezekből eléggé sok van), azokat csupán felirattal oldották meg. Ez a gyereknézők esetén problémás főleg, de személy szerint engem is nagyon zavart a folyamatos hangsávváltás. Akkor már néztem volna végig eredeti nyelven...
Bár a címből lehet sejteni, a Karácsonyi lidércnyomás nem tipikusan egy karácsonyi bejglizabálós estéhez a családdal a legideálisabb. Viszont ez az írás semmiképp ne szegje kedveteket. Ha komáljátok Tim Burton stílusát, ha láttátok A halott menyasszonyt, vagy a Frankenweeniet (és tetszett is), akkor üljetek neki, mert ez is hasonló. Nem mellesleg idén lett 20 éves és hát egy ilyen kerek évfordulót illik megünnepelni.
