Ismét egy elcseszett magyar címmel van dolgunk, pedig mindez egy igazán impozáns spagettiwesternt takar. Az eredeti "Compañeros" jelentése cimborák, bajtársak, ami tökéletes egy, a mexikói forradalom témáját feldolgozó filmhez. Hogy mi köze van mindehhez a "kincskereséshez"? Talán a fordító azt az örök érvényű igazságot próbálta beleszuszakolni a címbe, miszerint "Aki barátot talál, kincset talál". Mindenesetre eléggé félrevezető elnevezés, nem sokon múlt, hogy skippeljem és inkább valami mást válasszak a westernek végeláthatatlan repertoárjából.
Sergio Corbucci harmadszor és utoljára állt össze Franco Neroval, hogy gyümölcsöző kapcsolatukat megkoronázzák egy újabb, a zseniálistól csak egy fokkal elmaradó filmmel. Ebből a nem hivatalos "trilógiából" szerintem csak a kezdődarab, a Django lóg ki: noha azt övezi a legnagyobb kultusz és az öröksége is sokkal nagyobb, mint a másik kettőnek, egyben a leggyengébb is minőségben. Az Egy kincskereső Mexikóban A zsoldossal karöltve viszont lényegesebben szórakoztatóbbak.
A mexikói forradalom kellős közepén az Ezredes nevű bandita San Berdardino városba küldi frissen szerzett emberét, Vascot, hogy foglalja el. Régi barátját, Yodlaf Petersont (Franco Nero), a svédet is odarendeli, hogy segítsen kinyitni egy széfet, ami rengeteg kincset rejt. Az elegánsan öltöző, ezért a mexikóiak körében csak "pingvin"-nek csúfolt idegen azonban nem tudja egymaga kinyitni a széfet, ezért azt javasolja, hogy szerezzék meg a kódot az egyetlen embertől, aki még tudja: Xantos professzortól, aki Yumában raboskodik. A svéd tehát útnak indul útitársával, az időközben kegyvesztetté vált Vascoval...
Akárcsak A zsoldos esetében, ha nem is olyan szembetűnően, de itt is megfigyelhető a jó-rossz-csúf háromszög és még az alapsztori is hasonlít bizonyos elemeiben, mint például a problémák a katonasággal, vagy épp maga a MacGuffin, azaz a kincs, ami az egész sztorit beindítja és működteti. És ez ismét nem probléma, hiszen Corbucci most is megkeverte annyira a lapokat, hogy ne egy gyenge utánérzést kapjunk, hanem valami teljesen új élményt.
Igaz, ami igaz, A zsoldos című 2 évvel korábbi filmjével elég sok a hasonlósága ennek is és most itt nem csak a "jó" (Franco Nero) és a "rossz" (Jack Palance) személyére kell gondolni. Hasonló a kor, hasonlóan a sztori végéből kivágott jelenettel és Nero narrálásával kezdünk, sőt, Corbucci szándékosan megidézi korábbi filmjeit. A poszteren is virító géppuskás emberirtás már a Djangonál is elég ütős volt, de A zsoldosban még annál is királyabban néz ki. Nero ismét, mint a Kommandóban Schwarzenegger, úgy írtja az ellent, szóval most sem lehet panasz a gyenge bodycountra.
De ezen felül pár sokkal finomabb utalást is elejtenek: A zsoldos főszereplőjére oly jellemző "bármilyen helyen meggyújtom a gyufámat" poént most egy férfi orrlyukával idézik meg, míg Django képét, ahogyan az maga után húzza a koporsóját, Vasco hasonló jelenetével elevenítik fel. Valamint utolsóként meg kell még említeni a NŐt, az Iris Berben alakította Lolát, aki hasonló utat jár be, mint A zsoldos Columbája, Giovanna Ralli (enyhe szerelmi háromszög, erős, forradalmár asszony).
A három főszereplőt is A zsoldos hasonló karaktereihez kell hasonlítanom: az egyértelmű győztes Jack Palance, aki Johnként egy sokkal emlékezetesebb és félelmetesebb karaktert alakít, mint amilyen Curlyként volt. Nero most is egészen remek, ez a figura is nagyon jól passzol hozzá, de valahogy a polákként egy fokkal emlékezetesebb volt (lehet, hogy csak a zseniális arcszőrzete miatt). A Vascot megformáló Tomas Milian pedig sehol sincs Tony Musante nagyszerűen megformált Pacojához.
A zene lehengerlő, bár kissé egyhangú. Morriconét amúgy is snassz dicsérni, de most is nagyon kitett magáért, azóta is folyamatosan a "Vamos a matar, compañeros"-t dúdolgatom. Az imdb-n azt írják, hogy ez a film valójában A zsoldos remakeje, de én ezzel mélységesen nem értek egyet, holott valóban rengeteg a hasonlóság. Ugyanis legalább annyi a különbség is a kettő között, így ha tetszett az egyik, a másik is biztosan fog, de mégsem fogod úgy érezni, hogy ha láttad az egyiket, akkor már mindegyiket láttad.
