"Azt, hogy pár értelmiségi LSD és egyéb nyalánkságok hatása alatt kamerát ragad és filmet forgat, még nem nevezném filmművészetnek" - Lisztes
Mi a francot láttam én az imént? Te jó isten! Ez biza' egy nagyon elvont film. Nem tudom, hogy valaha is fel lehet-e rá lelkiekben készülni... Arra, ami vár rád, miközben nézed. Arra a durva két órára, amit még az ellenségeimnek sem kívánnék. Sosem rajongtam és ez'tán sem fogok rajongani az efféle agymenésekért, mert hazugnak, üresnek tartom őket. Ahogy üresnek tartottam - csak hogy egy viszonylag friss és ismert példával éljek - a Csak Isten bocsáthat meg című Refn filmet is.
A vakond félig-meddig egy western. "Művészwestern" - ehhez hasonlóval már foglalkoztam egy korábbi írásomban. De Jim Jarmusch Halott embere ehhez képest üdítő szórakozás, igazi gyerekmese. Egyszerűen képtelen vagyok felfogni, mit esznek ezen annyira az emberek... Pedig igyekeztem nyitott szemmel nézni, ezt őszintén állíthatom. Jó-jó, azzal már réges-rég tisztában vagyok, hogy Andy Warhol, Yoko Ono vagy éppen John Lennon (a 70-es évekbeli hippi kiadása) ízlésének és az enyémnek nincs közös pontja, no de akkor is...
No, most aztán gondban vagyok, mivel itt kellene a történetet ismertetnem, csak hát az nem nagyon van... És ami van, az is csak úgy lóg a semmiben. El Topo a fiával rója a homokdombokat, amikor találnak egy rakat lemészárolt embert. Nem sokkal később összetűzésbe keverednek három banditával, akik közül az utolsó, aki életben maradt elárulja, hogy kik követték el ezt a szörnyűséget. Miután megbosszulja az áldozatokat, lecseréli a kölkét egy nőre (nem vicc), aztán nekiindulnak a sivatagba, hogy párbajra hívjanak 4 mestert...
Hát őőő... Izé... Az rendben van, hogy tele van az egész keleti filozófiával meg vallási szimbólumokkal (pl.: a főszereplő krisztusi sebei), csak azt magyarázza meg nekem valaki, hogy ettől miért lesz valami instant jó film? Itt most nem csak arról van szó, hogy csak az okosak tudják dekódolni, hanem arról, hogy ha dekódolod, akkor az miért is jó? Miért lesz valami attól zseniális, ha csak kevesen értik és miért kell ráaggatni a fanyalgókra az "ez hülye", meg az "az a baj, hogy nem érted" jelzőket?
Csak hogy világos legyen és bizonyítsam, hogy nem a levegőbe beszélek, idézek eme műremek író-rendező-főszereplő-zeneszerző-kellékes-jelmeztervezőjétől, Alejandro Jodorowskytól: "If you are great, El Topo is a great picture. If you are limited, El Topo is limited." - ezt kérem úgy hívják, hogy arrogancia. Vicces hallani ilyesmit egy olyan embertől, akinek korábbi filmjét, a Fando y Lis-t a közönség az Acapulco-i filmfesztiválon lincshangulattal fogadta, és aki a felbőszült tömeg elől alig tudott elmenekülni a kocsijával. Úgy látszik, hogy rajta kívül szinte mindenki korlátolt...
Mivel A vakond egy underground film, a technikai kivitelezés terén nem kell tőle sokat várni. A díszletek egy részét egy korábbi filmforgatásból örökölték meg, a vágások eléggé kezdetlegesek, a trükkök úgyszintén. Ez utóbbiak egy részét szintén vágásokkal igyekeztek megoldani, nem sok sikerrel. A művér az folyik ezerrel, de az a szép, piros fajta, mint a szamócaszörp. Az operatőri munkában viszont van némi ötletesség - csak hogy a pozitívumokról is essen szó.
A színészi játék, ahogy maga a film is meglehetősen elvont. Alejandro Jodorowsky néha olyan dolgokat csinál, hogy csak mereszti a szemét az ember: "ezt meg miért?". Rajta kívül természetesen akad pár csecsvillantásra szerződtetett művészleányzó is, no meg elég sok hátrányos helyzetű embert is felvonultatnak: akadnak törpék, nyomorékok (a kéz nélküli és a láb nélküli ember különös "fúziója" elég kemény azért...), durva rendellenességgel született emberek, no meg pár csak simán sz*r színész is.
Az egészet ráadásul látványosan (vagy hallványosan?) utószinkronizálták. Az eredeti spanyol verzióban némelyik női karakter hangja olyan mély, hogy simán elhinném azt is, hogy egy férfi kapta meg a hangstúdióban a szerepet (a nézése közben arra gyanakodtam, hogy a 'woman in black"-ként castingolt színésznő valójában transzvesztita volt, de az imdb szerint nem...). Na, szóval A vakondot csak akkor tudom ajánlani, ha szereted az elvont filmeket, bár ez esetben, mivel azok közt alapműnek számít, már biztosan láttad. A többiek pedig maximum egy kiadós alkoholizálás után vállalják be, úgy talán átjön az allegóriája. Én nagyon nem szerettem - ha a fentiekből ez nem lenne világos.
