Tahó/tapló nagyapónak jobban örültem volna a magyar címadást illetően...
Bevallom, nekem az újdonság erejével hatott, hogy az Oscarra jelölt (és most A nő című filmmel megint csak reflektorfénybe kerülő), nem kicsit elvont filmjeiről ismert Spike Jonze keze is benne van ebben az egész Jackass-őrületben. Nem hittem volna, szóval amikor a film eleji krediteket olvastam, néztem egy jó nagyot - gondoltam, hogy talán csak névrokonok... De nem. A Rossz nagyapó "forgatókönyvén" rajta kívül még négyen dolgoztak, de gondolom mindenki sejti, hogy ennél a polgárpukkasztó Kész átverés shownál nem ezen van a hangsúly...
Johnny Knoxville egy öreg nagypapinak öltözve veri ki a biztosítékot a gyanútlan embereknél. A saját édesapja személyisége és önmagánál is perverzebb énje kombinációjából született meg Irving Zisman, a felettébb kanos és betegesen viselkedő ~80 éves szatír, aki az unokájával, Billyvel indul útnak, miután annak édesanyját ismét börtönbe zárják. A cél pedig Billy igazi whitetrash édesapja, aki a havi 600 dolláros családi pótlék reményében fogadná be drogkérójába alig látott fiát...
Természetesen ezeket az információkat nem csak a nézőkkel közlik gondos aprólékossággal a színészek, hanem a gyanútlan áldozatokkal is, akiknek a reakcióját rejtett kamerák segítségével rögzíti a stáb. Mi pedig visítunk, mint disznó, mert amit látunk, az egyszerűen megfizethetetlen. Rég röhögtem már ennyit hangosan filmen és ezért nagyon hálás vagyok a Jackass stábjának, még akkor is, ha a humoruk egy idő után kicsit fárasztóvá, elcsépeltté válik.
A színvonal is ingadozik kissé, vannak kifejezetten erős gegek, de újra és újra becsúszik néhány, amit talán jobb lett volna kihagyni a végső verzióból... Bár, ahogy nézem, létezik egy vágatlan (unrated) forma is, amiben 10 percnyi plusz ökörködésre számíthatunk a stábtól - de ettől én már nem remélek túl sokat. A film végi bakiparádé-szerű szösszenetekből látható, hogy jó sok minden (pl.: egy komplett nagymamis szál) kimaradt a végső verzióból...
Ami számomra szimpatikus húzás volt, az az, hogy megpróbálták ezeket a gegeket egy alaptörténetbe ágyazni. Persze, ahogy a bevezető szövegemből is kiderülhetett, a sztori csak másodlagos elem, de így sikerült egy kicsit "nézőbarátibb" módon előadni a szokásos baromságokat. Egyébként a klasszikusnak számító "roadtrip" alapszálat választották, ami egy csomó vígjátékban megtalálható, mivel folyamatosan változó környezetet és vicces mellékszereplők tömkelegét biztosítja, miközben a zárt térben (autó) egymásra utalt, nagyon különböző főhőseink "összebarátkoznak".
Itt is ez van tehát, a kezdetben csak a nagypapi által f*szblokkolónak nevezett Billyben Irving végül megtalálja azt, akire egész életében vágyott: egy igazi barátot. A kissráccal egyébként már találkozhattunk korábban, nemrég a Zakkant Halloween című rémgyenge hulladékban bohóckodott - már abban is jackassi babérokra tört (a film nem miatta volt rossz). Amit pedig ebben a darabban produkált, nos... arra szavak sincsenek. Az biztos, hogy őstehetség a srác (a forgatási szünetekben is "karakterben maradt") és bár engem éppenséggel nem botránkoztat meg a dolog, durva, hogy miket meg nem csináltatnak vele...
A film csúcsjelenetében például kislánynak öltözve vesz részt egy piciknek szóló szépségversenyen, ahol aztán egyik pillanatról a másikra átvedlik kedves aranyos teremtésből rúdtáncossá. Azon felül, hogy a közönség (és a zsűri) reakciója is hihetetlenül vicces, az egész jelenet egy hatalmas görbe tükörként funkcionál (bár lehet, hogy csak én látom ezt bele). Szegény gyerekekből 6-7 éves korukra felnőttre sminkelt idióta Barbikat gyártanak a szüleik, így hát adódik a kérdés: hová tud még ez a beteges dolog fajulni?
A Rossz nagyapó humora nem mindenkinek való. Nem mindenkinél működik, néha még nálam sem érte el a kívánt hatást, pedig én igazán tudom élvezni ezeket a polgárpukkasztó hülyeségeket. De amikor működik, akkor hangosan és önfeledten lehet röhögni rajta, amire nálam nagyon ritkán van példa. Kár, hogy idehaza elkerüli a mozikat - én eddig úgy vettem észre, hogy Magyarországon is nagy a népszerűsége ezeknek a "vadbarmoknak". Hazájában ~hétszer annyi pénzt hozott a konyhára, mint amennyibe került, szerintem itthon is megérné a forgalmazóknak. De hát örüljünk, hogy azért DVD-n megjelenik...
