Matthew McConaughey egy durva 180°-os fordulatot vett a karrierjében. Szerencsére, eddig ugyanis a rossz irányba tartott. Sokan elmondták már, de én sem győzöm csodálni, ahogy egymás után szerepel, sőt, nem csak szerepel, hanem alakít is jobbnál jobb filmekben. De még a kevésbé jókban is ő az, aki megmenti a helyzetet. Érik neki az Oscar-díj, már tavaly is belefért volna egy jelölés, de idén már biztos: ő az első számú esélyese a díjnak, miután a Globe-ot és a SAG (Filmszínészek céhe) elismerését is bezsebelte.
Már az első képek megjelenése idején ment a susmus, nagyon is jól emlékszem rá. Csontsoványra fogyott egy AIDS beteg eljátszásához - egyszerűen rá sem lehetett ismerni. Semmi kigyúrt felsőtest, semmi mellizomvillantás, hanem egy idióta frizura, rajta a cowboykalappal, egy bajusz és a meggörnyedt testtartás. És bár kemény a mezőny, vannak esélyes kihívói és az is igaz, hogy az internet világa DiCaprionak szurkol, nagyon úgy tűnik, hogy mindhiába. Még én is inkább Matthewnek adnám a díjat, mert tényleg fantasztikus a filmben.
Ron Woodrof villanyszerelő. Imádja a rodeót, gyűlöli a buzikat, egy kicsit simlis alak és szeret élni. Utóbbi lett a veszte: óvszer nélkül drogos prostival szexelni felért az öngyilkossággal a 80-as években (amúgy bizonyára most is). Woodrof vérében kimutatták a HIV-et és az alacsony T-sejt számából ítélve az orvosok 30 napot saccoltak neki. Főhősünk azonban nem adta fel és mindent megtett, hogy minél tovább húzza a dolgot: az USÁban illegális szereket csempészett az országba és adta el sorstársainak. Ez persze nem tetszett az Élelmiszer- és Gyógyszerhatóságnak, sem a vámhivatalnak, sem más kormányszerveknek...
Igaz történet alapján készült ez is - manapság ritkaságszámba megy az az Oscar-film, ami nem. Woodrof sztorija már csak azért is megérdemli a figyelmet, mert vicces az élet iróniája: a tipikus texasi rasszista, homofób környezetben felnőtt ember végül magát a "melegek betegségét", a HIV-et kapta el, amire a hozzá hasonló bunkókból álló környezete azonnali kirekesztéssel és megbélyegzéssel reagált. Maradtak tehát a sorstársai, akik javarészt tényleg melegek voltak - mint például Rayon, a transzvesztita, aki üzlettársa lett a gyógyszerdílerkedésben, mivel neki voltak meg ebben a szubkultúrában a megfelelő kapcsolatai, ismerősei.
A biznisz egyáltalán nem ment olyan simán, mivel a kormány folyton Woodrof sarkában volt. A gyógyszerdílerkedés bűncselekmény, szóval hamar elítélhették volna érte, ha nem utánoz le más hasonló szervezeteket és alakítja meg a Dallas Buyers Club-ot, amire az eredeti címben is utalnak. Ennek a lényege annyi, hogy tagdíjért cserébe ingyen kapnak gyógyszereket az emberek - ami pedig nem ütközik törvénybe... Fifikás ember volt főhősünk, ezt meg kell hagyni, nem csoda, ha sokkal tovább bírta, mint azt jósolták neki: még a halállal való találkozás során is talált mindig kiskapukat.
A film legnagyobb erénye egyértelműen a már a bevezetőmben is megpedzegetett színészi játék: McConaughey óriásit alakít, egy pillanatra sem sejlik fel az emberben, hogy ez a fickó pár éve még a gagyi romantikus komédiák koronázatlan királya volt. Az átalakulás nála már csak Jared Letonak ment tökéletesebben. A transzvesztita férfit hasonlóan William Hurt A pókasszony csókjában nyújtott (Oscar-díjas) alakításához, nem a sztereotip meleg-manírok oldaláról közelítette meg, hanem pusztán csak nőként viselkedett.
És ebben borzasztó hitelesen. Volt egy-két jelenet, amikor konkrétan tényleg azt hittem, hogy ő egy nő. Úgy mozgott, mosolygott... Azt hiszem megérte várni arra, hogy Leto 4 év hiátus után visszatérjen a színészmesterséghez is, ne csak a 30 seconds to Mars nevű együttesének a szekerét tolja. Igaz ő "csupán" 14 kilót fogyott a szerep kedvéért, míg McConaughey több, mint 20-at, de ez nem valamiféle verseny volt, amit külön kellene díjazni: mindketten kitettek magukért, mindketten rengeteg áldozatot hoztak, hogy hitelesen formálhassák meg a karaktereiket.
Maga a film egyébként nem ér fel a két férfiszínész alakításához, de ettől függetlenül egyáltalán nem rossz, sőt, tele van jobbnál jobb jelenetekkel. Kimondottan tetszett, hogy nem spilázták túl Woodrof melegekkel szembeni toleranciájának kialakulásának bemutatását, sőt, megmaradtak annál, hogy továbbra sem komálta őket, de nem is ódzkodott már tőlük. Meg persze a Leto által megformált Rayonban megtalálta élete egyik legjobb barátját, még ha ezt magának nem is merte sosem bevallani.
Én mindenképpen ajánlom a megnézésre, hiszen 6 jelölésével az egyik legfontosabb Oscar-filmmé lépett elő a három legnagyobb (Gravitáció, 12 év rabszolgaság, Amerikai botrány) mellett. És azt, hogy "Oscar-film" ne pejoratív jelzőként értelmezzétek :) Sajnos a forgalmazó, bár januárra ígérte a hazai premiert, jelenleg maga sem tudja, hogy mikor kerül bemutatásra itthon a Mielőtt meghaltam...