Lefogadom, hogy a többségnek nem mond sokat Lake Bell neve. Magam sem tudnám látatlanban belőni, kiről is van szó, pedig én azért elég sok filmet nézek. Ő az a csaj, aki a romantikus vígjátékokban szokta alakítani a mellékszereplőket. Úgy kb. mindig. Szóval ismerjük az arcát, tudjuk, hogy már láttuk valahol, de ha fel kellene idézni, hogy pontosan hol is, akkor már nagy gondban lennénk. A Hamarosan...-nal pont ebből a skatulyából próbál kilépni, ám az a vicces, hogy a tipikus karakter az megmaradt, csak a vásznon töltött ideje lett hosszabb.
Magyarán szólva képzeljük el, ha a főszereplőnő legjobb barinője egész estés filmet kapna. Valami ilyesmi a Hamarosan... is, bár most csak érintőlegesen jelenik meg a romantika a sztoriban. A film inkább csak egy kis betekintést kínál egy olyan, hihetetlenül zárt körű szakma mindennapjaiba, aminek művelőit szinte mindannyian ismerjük, még sem tudunk róluk túl sok mindent. Kellene? Hangzik a kérdés. Azt azért nem feltétlenül mondanám, ellenben, ha kíváncsiak vagyunk, most olthatjuk a szomjunkat:
A Hamarosan... ugyanis a "bemondók"-ról szól. Azokról az emberekről, akik a különböző reklámokban (pl.: film-, esetleg játékelőzetesek) felmondják azt a szöveget, amivel el lehet adni az adott terméket. "Hamarosan..." - erre utal a magyar cím is, bár pont a sztoriban a leglényegesebb dolgot voltak kénytelenek beáldozni a magyar változat készítői, hogy eladhatóbb legyen idehaza a film. Eredetileg egy másik frázis, az "In a world..." a címe, aminek viszont a filmtrailerek viszonylagos késői hazai térnyerése miatt itthon nincs megfelelője.
Főhősnőnk Carol, aki egy ilyen (már-már legenda) "bemondó" lányaként beszédtanárként próbál érvényesülni Los Angelesben. Persze minden vágya, hogy ő maga is ezt a szakmát űzze, csak hát az a gond, hogy... A Jurassic Parkot idézve: a fejlődése bizonyos szakaszában egy bizonyos hormonra lett volna szüksége, hogy hímmé váljon... Ez viszont nem adatott meg neki, márpedig a bemondók szakmáját, ami ugyan igaz, hogy belterjes, de a feministák legnagyobb bánatára kizárólag hímnemű egyedek - mellesleg egyben igazi bájgúnárok - űzik.
Ennek az egésznek a kifigurázásáért pedig hatalmas pirospont jár, főleg annak fényében, hogy az említett szüfrazsett-mozgalom is megkapja a jól megérdemelt kritikáját: nincs mit szépíteni, ez nem véletlenül tipikus férfimeló. Az ő hangjukra van kitalálva, az ő orgánumukkal lehet eladni a legjobban a dolgokat - mint ahogy hostessnek sem áll be egy férfi sem, mert... hát... nincs meg az alakja hozzá... És ezzel nem kellene, hogy bármi gond legyen.
A film végén (Carol és a múmiává aszott Geena Davis által megformált Katherine Huling beszélgetése a mosdóban) a lehető legügyesebben intézte el ezt a dolgot Lake Bell, amit - és most bunkó előítéletes leszek - egy női rendezőtől nem vártam volna. Mert hogy nem csak a főszerepet vállalta magára, hanem a forgatókönyv megírását és a rendezést is. Bell első nagyjátékfilmje ez két rövidfilm után és bár néha kicsit szétesőben van a sztori (nem tudja, hogy hová is fókuszáljon), végül ügyesen rak pontot a végére.
Vígjátékként mondjuk nem kimondottan vicces, nem az a rekeszizom-nyűvő fajta (van benne pár kínos csajos poén), de okoz pár kellemes percet, különösen azok a jelenetek, amikben Rob Corddry is tiszteletét teszi. A romantikus szálat nem kellett volna erőltetni - legalábbis nem ebben a formában, mert a leggyengébb részeit adják a filmnek. Jól működik viszont a kakaskodás, a féltékenység és a szakmájuk "nagyságával" eltelt bemondók bemutatása. Szerencsére ezt a rendezőnő is észrevette.
Van pár jól sikerült cameo-szerep is, érdemes figyelni, mert látható például Cameron Diaz is, akivel Bell forgatott már közös filmet néhány évvel korábban (Míg a Jackpot el nem választ). De feltűnik a már említett Geena Davis is, Eva Longoria, valamint Jeff Garlin, aki saját magát alakíthatja a díjátadón. Erős, kifejezetten jól sikerült a zenehasználat is a filmben, valahogy mindig sikerült a megfelelő muzsikát berakni az adott jelenet alá - ha még én (akinek egyáltalán nincs affinitása az ilyesmihez sajnos) is észreveszem, akkor az már valami.
Mivel a film a hangokról szól, nagy kérdés, hogy sikerült a magyar változat. Nos, bár itthon csak DVD-n jelent meg, kifejezetten erős szinkronszínészgárdát sikerült összeverbuválni - mondhatni összehozták a hazai nagy neveket is a szakmából. A végeredmény pedig egy erős, jól sikerült szinkron, pont amilyen egy ilyen témájú filmnek dukál. Nagyszerű választás könnyed délutáni kikapcsolódásra és arra, hogy egy kicsit mélyebb betekintést nyerjünk a bemondói szakma mindennapjaiba egy (talán nem is annyira) görbe tükrön keresztül.
