Tovább folytatódik az összeállításom azokból a fülemnek nagyon kedves zenékből, amelyek a western zsánerének népes táborát alkotó filmek valamelyikében csendültek fel. Újra el kell mondanom, hogy igyekeztem a lehető legváltozatosabban összeállítani a listát, de természetesen a műfaj nagy királya, egy bizonyos Ennio Morricone kiemelkedik bármely más zeneszerző közül, így bizony továbbra is meggyőző fölényt produkálva fognak szerepelni a művei ebben a felsorolásban is. De mit tehet az egyszerű blogger, mikor magasan ő szállította a legjobb szerzeményeket?
Az előző tízest ITT tekinthetitek meg, ha valaki lemaradt volna róla, a grandiózus fináléra pedig még egy hetet kell várni. A lista természetesen már akkor elkészült, amikor nekiláttam az első cikknek, a sorrend azóta nem változott és már nem is fog - nem utolsósorban szubjektív, így biztosra veszem, hogy pár jóféle zenét azért fogtok hiányolni róla. Az utolsó rész alatt szívesen fogadok majd tippeket, miket érdemes még hallgatni...
A filmcímekre kattintva a kritikáimhoz juthattok el (ha van), a számok címére kattintva pedig a youtube-on meghallgathatjátok azokat.
20. Idegen a cowboyok között - Főtéma
Az utolsó pillanatban került fel a listára Gregory Peck filmjének aláfestőzenéje - furcsa módon semelyik tengerentúli toplistán nem találkoztam vele, így csak annak köszönhető, hogy itt szerepel, hogy a véglegesítés előtt megnéztem a filmet. Azonnal megtetszett a harsonaszó benne, így nem is volt kérdéses, hogy itt a helye. A filmhez is remekül passzol és pont annyiszor használják benne, amennyiszer szükséges.
19. A három amigó - Blue Shadows on the Trail
Az egyik kedvenc westernvígjátékomról sem feledkeztem ám meg! A My Little Buttercup is simán megéri a pénzét (ahogy előadják a kocsmában, az mesteri), de kétségkívül jobban sikerült szám a Blue Shadows on the Trail. A színészek, azaz Chevy Chase, Steve Martin és Martin Short adják elő a számot - igaz nem élőben a kamera előtt (ott csak tátognak), hanem már előtte felvették egy stúdióban, de ez nem változtat azon a tényen, hogy zseniális, amit ők hárman ott művelnek.
18. McCabe és Mrs. Miller - Sisters of Mercy
Leonard Cohen eredetileg nem filmzenének szánta ezt a muzsikáját, de úgy megtetszett az albuma Robert Altman rendezőnek, hogy megvásárolta a jogait és jó néhány számot felhasznált belőle a filmjében. És bár Cohen megbánta, mert nem tetszett neki a McCabe és Mrs. Miller, szerintem nagyon illett a képi világ hangulatához és nem mellesleg fülbemászó dallamokról van szó. Ugyan én a Sisters of Mercyt raktam fel végül a listára, de helyet kaphatott volna a nyitójelenetben felcsendülő The Stranger Song is, mert az is fantasztikus.
17. Egy kincskereső Mexikóban - Vamos a matar companeros!
Már három helyezett óta nem volt semmi Ennio Morricone, hát hogyan képzelem én ezt? Idáig tartott a mester mellőzése, a Vamos a matar companeros ugyanis az ő zseniális szerzeménye, ami Sergio Corbucci és Franco Nero utolsó közös westernjéhez, az Egy kincskereső Mexikóbanhoz készült. Nagyon fülbemászó, nagyon könnyen megszerethető, de talán egy kicsit egyhangú muzsika. Ettől függetlenül nagyon megérdemelt 17. hely az övé. Ennio Morricone számláló: 7
16. A hét mesterlövész - Főtéma
No kérem, innentől már csak olyan számok csendülnek fel, amikbe egyszerűen nem lehet belekötni, mindegyik úgy tökéletes, ahogy van. Kezdetnek itt van A hét mesterlövész című film már-már undorítóan optimista és vidám aláfestőzenéje, amiben érződik egy csipetnyi (de tényleg nagyon kevés) mexikói hangzás, egy kis kalandfilmes beütés és persze a klasszikus westernekre jellemző pattogós lóhátra csalogató induló-szerűség is. A film egyetlen Oscar-jelölését a zeneszerzőjének köszönheti.
15. A kék katona - Soldier Blue
A film nem ismert annyira, mint amennyire ismerni kellene és ezt sajnos a zenéje is megsínyli egy kicsit, pedig Buffy Saint Marie csodálatosan énekli ezt a számot. Nagyon kevés énekesnő tudja hajlítani úgy a hangokat, hogy ne akarjak egy kést döfni a torkába a felesleges nyávogásért, de ez a hölgy ezzel a számával kivételt képez. Amint felcsendült a film elején, azonnal beleszerettem és minél többet hallgatom, annál jobban tetszik. Ha egy héttel később csinálom a listát, lehet, hogy a legjobb 10-be is bekerül...
14. Nevem: Senki - My Name is Nobody
Egyike a világ legjobb jeleneteinek Senki bemutatkozása a filmben: megszólal ez a csodálatos Morricone szerzemény, miközben Terence Hill egy folyóban állva bunkós bottal horgászik (mint a szlávok a Belga szerint). Ez alatt a néhány perc alatt többet tudunk meg a karakterről (köszönhetően többek közt a zenének is), mint sok hollywoodi blockbuster teljes játékidejében az aktuális főhősről. Gyönyörű a gitár és a síp harmóniája. Ennio Morricone számláló: 8
Tex Ritter (John Ritter apukája) számát remélhetőleg nem kell bemutatni senkinek, egy Oscar-díjas dalocskáról van ugyanis szó, ami pionír volt a maga korában. Ez volt az első olyan betétdal, amit a filmtől elkülönítve is piacra dobtak (magyarul játszották a rádióban, mint önálló szerzeményt), valamint itt játszották el először azt, hogy az aláfestőzene a betétdal dallamait hasznosította újra, vissza-visszatérő elemként a főhős feltűnésekor.
12. Egy maroknyi dollárért - Főtéma
Ebben a 10-esben eddig meglepően kevés volt Morricone bá' szerzeményeiből, de ez csak amiatt van, mert a végére tartogattam a legeslegjobbakat. Az Egy maroknyi dollárért egy egész stílust teremtett (lényegében ez volt az első spagettiwestern) és természetesen Ennio Morricone is ott volt a születésekor: az azóta védjegyévé vált füttyszót már itt is csúcsra járatta és mellé nagyszerű gitáralapot szerzett. Ezzel a számmal kezdődik az egész film, így nem meglepő, hogy rögtön beleszerettek az emberek ebbe a szubzsánerbe. Ennio Morricone számláló: 9
11. A halál csöndje - Főtéma
A hideg fut végig a hátamon, akárhányszor meghallgatom. És mostanában bizony sokat hallgatom. Szintén nyitójelenetben hallható, amikor a főhős a méteres hóban lovagol az erdős, hegyvidéki tájon. Minden idők legpesszimistább westernjének tartják, amire Ennio Morricone kiváló dallamai még egy lapáttal rádobtak. Szomorú muzsika, mégis jó hallgatni. Pedig elsőre - bevallom őszintén - nem is tetszett annyira, de az idő most is az olasz mestert igazolta. Nem brahiból raktam a 11. helyre. Ennio Morricone számláló: 10
Ennyi lenne a második tízes... A végjátékra még ezeknél is istenkirályabb számokkal készülök, úgyhogy mindenképpen tartsatok velem a következő hétvégén is! Hogy ne maradj le semmiről, dobj egy like-ot Facebookon!
Lisztes
