A Másnaposok sikerén felbuzdulva ránk szabadítottak jó néhány esküvő körül játszódó és bebaszcsizós vígjátékot. Hát mert ugye ebben pénz van. Most egyenesen az imént említett kultfilm alkotóitól érkezett meg a Képszakadás című vígjátéknak szánt cseppet sem vicces hulladék, ami az amerikaiak életének egyik másik fontos eseményéről, a nagykorúság eléréséről, illetve hát annak megünnepléséről szól.
Szóval ez egy másik korosztály, szüzesség elvesztése után, de még esküvő előtt járunk, itt a legfőbb problémája az embereknek, hogy az egyetemen/főiskolán bizony néha sokat kell tanulni és hogy legálisan nem oldhatják ezt a fel-fel gyülemlő feszültséget alkohollal. Mert azért kétségeink ne legyenek, illegálisan oldják rendesen, de ott kint egészen a 21. életévük betöltéséig kell várniuk, hogy a korcsomákban is kiszolgálják őket. És hát ez egy nagy nap, hiszen végre legálisan is beb*szhatnak...
Szóval a főszereplő triónk utolsó tagja, Jeff Chang is betölti a 21-et, így a régóta hanyagolt barátai meglátogatják a kampuszon, hogy egy jót bulizzanak. A folyton hülyeségeket pofázó Miller és a megkomolyodott és emiatt "unalmas" Casey elviszik hát barátjukat egy sörre (csak egy sörre!), mivel annak másnap 7-kor fontos jelenése van, amit a "high expectations asian father" mémből kölcsönzött apja intézett el neki. Persze nem egészen a tervek szerint alakulnak a dolgok, mivel egy sör nem sör... És mire észbe kapnak, már azt sem tudják hol vannak, pedig Jeff Changet vissza kellene juttatni a házikójába, hogy reggel az apja is ott találja.
Feltételezhetően, ha ezt nem a Másnaposokat összehozó alkotópáros készítette volna, ott végzi a többi hasonszőrű direct-to-dvd tinivígjáték közt, ahová az Amcsi pite nem hivatalos folytatásai is kerültek. De sajnos ők készítették, így egész a moziig eljutott még nálunk is a termékük, ami jelentem: romlott. Agyonhasznált elemekből a kreativitás nyomnyi nyoma (mekkora szójáték) nélkül építkezik. 90 perc pihenés a rekeszizomnak.
Az említett páros első rendezése ez és talán a legnagyobb baj vele, hogy a felvázolt probléma nem túl vaskos. Vissza kell juttatni egy részeg embert a lakásába egy kampuszon reggelre, miközben már a 10. percben tisztában vagyunk vele, hogy arra a bizonyos reggel 7 órás jelenésre nem fog elmenni, mert ez az este arról fog szólni, hogy végre felfogja, ő irányítja az életét és nem az apja szabja meg neki, hogy mikor mit csináljon. Így aztán ha visszaér, ha nem, tudjuk, hogy nem kell emiatt izgulni.
A Másnaposokból kölcsönzött határidős dramaturgia tehát nem tartogat különösebb izgalmakat, így hát reménykedhetnénk abban, hogy majd az első sörtől a reggel 7 óráig tartó időintervallum eseményeit bemutató részeken jól fogunk szórakozni. Hát nem. A legtöbb esetben sajnos olyan gagyi módon vannak belekényszerítve a szereplőink a szituációkba, hogy a jó ízlésű ember csak fogja a fejét (pl.: fel kell jutniuk egy csávóhoz a 8. emeletre, de csak úgy mehetnek, ha a szinteken felállított próbákat - mint a sörpong, vagy a 3L tej megivása - kiállják).
A színészi játékra sok jót nem tudok mondani, a teljesen részeg Jeff Changet alakító, az Alkonyat-szériából ismerős Justin Chon ügyes és hihető, de mindenki más maximum az "elmegy" kategória határát súrolja. Miles Tellernek ugyan jól áll ez a folyton pofázó hülyegyerek, de 50 mondat/poén-os rátával dolgozik, ami rém gyenge és egy idő után unalmassá is válik. Az elengedhetetlen zsidó karaktert pedig Skylar Astin játssza, az arcára ült kényelmetlen mosollyal.
Szóval tulajdonképpen sok szempontból hasonlít a Másnaposokra, hiszen itt is van egy határidő, itt is csúnyán berúgnak, itt is van egy állat (tigris helyett bölény), itt is vannak, akik az életükre törnek (maffiózók helyett mérges latin lányok és egy seggfej a két homár haverjával) és itt is szép lassan áll össze a kép (no nem az aktuális esti eseményekről, hanem Jeff Chang zűrös egyetemi éveiről), itt is van egy teljesen nyilvánvaló, végig a szemük előtt "táncoló" megoldás, mégsem kaptunk egy cseppet sem jó filmet ebből az egyvelegből. Amiért nagy kár.
