Azaz "Ki tudja?" - akárcsak a Faccia a faccia (Szemtől szemben) esetében, itt is közszájon forog egy magyar cím, ami az eredeti spanyol tükörfordítása. Ellenben mivel nálunk hivatalosan a legjobb tudomásom szerint nem mutatták be, maradok annál, amit a keresztségben kapott. Már csak azért is, mert az USÁban "A Bullet for the General" néven fut, szóval ha valakinek meghoznám a kedvét ehhez a zapatawesternhez a beszámolómmal, érdemes a neten ezzel a címmel is kutakodni.
Bár már sok "zapatawesternnel" foglalkoztam blogom hasábjain belül, még nem foglaltam össze röviden és tömören mit is jelent pontosan ez a kifejezés. Eredetileg a spagettiwesternek egy olyan irányzata, aminek a sztorija a Mexikói forradalom idején játszódik és elég markáns politikai üzenete/áthallása van (pl.: A zsoldos, Egy kincskereső Mexikóban, Egy maréknyi dinamit, Számadás). De egyes felfogások szerint nem minden politikai western zapatawestern (pl.: a Keoma, vagy a már említett Faccia a faccia sem) és nem csak spagettiwestern lehet a kibővített definíció szerint zapatawestern (lásd A vad bandát, a Vera Cruzt és természetesen a Viva Zapata!-t).
Az olasz alkotók előszeretettel nyúltak ehhez a témához, több okból is. Egyrészt a westernekben a nép egyszerű gyermekét, a kisembert viszonylag könnyen "hőssé", fontos személyiséggé lehet tenni. Másrészt Itália lakói a spagettiwesternek virágzásának idején nem voltak túl elégedettek az életükkel/kormányukkal (egyébként kb. a mai napig sem azok, sőt talán sosem voltak még azok) és a mexikói forradalomról készülő filmek álcái mögé bújva úgy politizálhattak, hogy látszólag nem politizáltak...
A Ki tudja? története szerint tehát Mexikóban járunk az 1910-es években, ahol egy csapat fegyverkereskedéssel foglalkozó bandita kirabol egy vonatot, ahol katonai utánpótlást szállítanak. Egy, a vonaton utazó fiatal amerikai férfi segít nekik és mivel az Államokban vérdíj van a fején, úgy dönt, hogy inkább csatlakozik Chuncho bandájához. Az elrabolt fegyverszállítmány célja Elías generális, ahogy valójában az idegen célja sem a bujkálás a törvény keze elől, hanem - ahogy az angol cím is sejteti - az, hogy végezzen ezzel a nagy tiszteletben álló mexikói forradalmárral.
A klasszikus felállás, miszerint egy idegen érkezik a poros Mexikóba és keveredik bele a kisemberek forradalmába, itt is megfigyelhető (lásd még Sergio Corbucci két későbbi filmjét, A zsoldost, vagy az Egy kincskereső Mexikóbant, vagy Leonétől az Egy marék dinamitot). De míg azok az idegenek jellemfejlődésük végeztével teljes mellszélességgel kiállnak a kisemberek mellett, hiába hajtotta az elején még csak a könnyű pénzszerzés lehetősége őket, addig Bill Tate (a "Niño") kora ellenére egy profi hideg nyugodtságával szerzi meg, amit akar és lép le az országból.
Nem komálja Mexikót és hiába a közös kalandok az alapvetően jót akaró, de "hát valamiből csak meg kell élni" módon gondolkozó banditák vendégszeretete, hiába az igaz ügyért harcoló szegény emberek nyomora, ő nem változik meg a film végére sem. Vele pedig ügyesen szembeállítják a temperamentumos, mindig érzelmi alapon döntő banditavezér, Chuncho karakterét, akit Gian Maria Volonté ismételten mesterien kelt életre, annak minden hiúságával, hibájával és szeretni valóságával együtt.
Klaus Kinski is zseniálisat alakít, bár tőle nem is vár mást az ember. Ismét egy kellően őrült figurát kelt életre, El Santot, aki mélyen vallásos, bár elsősorban az ószövetségi tanokat (szemet szemért) vallja. Zseniális jelenet például, amikor az Atya, a Fiú és a Szentlélek nevébent mormolva dobálja a kézigránátokat a mexikói katonákra. Bár méltatlanul keveset szerepeltetik, ezerszer izgalmasabb karakter, mint Lou Castel Niñoja, a titokzatosságba burkolódzó gringó.
Nekem a Ki tudja? mást jelentett, mint a legtöbb nézőnek. Én más tanulságot vontam le, mint amit az alkotó szeretett volna, hogy levonjak. Szerintem ha épp "olyan szemekkel" nézzük, akkor valami olyasmi (egyébként számomra nagyon is unszimpatikus) üzenetet közvetít, hogy ha rossz neked, rossz a barátaidnak, rossz a népednek, akkor lázadj. Mindegy, hogy miért rossz, a lényeg az, hogy lázadj. Ne a logika mentén, észérvekkel akard a problémát megoldani, hanem dúlj fel mindent, csinálj káoszt és majd akkor minden más lesz.
Nekem arra adja meg a választ a cím, hogy miért is kell ezt csinálni? Ki tudja? Valamiért. Talán mert ösztönlények vagyunk és nem nyughatunk. A pénzből nem kenyeret, hanem dinamitot kell venni és szembeszállni az elnyomással. Persze lehet, hogy ha más korban/országban/helyzetben növök fel, akkor máshogy értelmezem a látottakat. A számomra mellétrafáló üzenete ellenére egyébként egy remek spagettiwestern a Quién sabe? - mert nehezen kiszámítható, mert erőteljes képekkel és nagyszerű karakterekkel operál és mert komolyan szól is valamiről.
