Lisztes megmondja a tutit

Keoma - Lisztes megmondja a tutit

2014. április 18. 15:00 - lisztes

A spagettiwestern virágzásának a hetvenes évek közepére vége szakadt. Pár olasz filmkészítő azonban úgy érezte, hogy van még a műfajban potenciál, ezért a címszereplő nevével (a "keoma" egy ősi indián név, jelentése "messzi") és egy rövid sztorival felszerelkezve meglátogatták az épp Németországban forgató Franco Nerot, hogy felvázolják neki a tervüket. Pénzük ugyan nem volt sok, de szerencséjükre a spagettiwesternek színészei és kaszkadőrei egy ideje már munka híján voltak, így kis fizetséggel is megelégedtek...

Keoma.gif

Nero pedig imádta a műfajt, így rábólintott a projektre. A forgatás természetesen Olaszországban zajlott (szép fehér sziklák vannak mindenfelé a filmben), ráadásul úgy vágtak bele, hogy a forgatókönyv akkori változatával senki sem volt elégedett. Így aztán napról napra íródott, attól függően, hogy másnapra épp milyen jelenetet szerettek volna felvenni. És igen, ez azért látszik is egy kicsit a filmen, noha mindezek ellenére sem lett egy hatalmas katyvasz az egész. Egyszerű elemekkel operáltak és azokból szerencsére építkezni is sokkal egyszerűbb.

Keoma (Franco Nero) egy félvér (félig indián) háborús veterán, aki szülővárosába visszaérkezvén azzal kénytelen szembesülni, hogy a helyi kiskirály és az emberei nem engednek senkit se ki, se be és talán pont emiatt egy halálos járvány is felütötte a fejét. A betegeket elviszik egy kis táborba meghalni, a városka lakói pedig nem tesznek semmit annak érdekében, hogy ez megváltozzon. De Keoma nem bírja végignézni a többi ember szenvedését, így nevelőapjával és egykori szolgálójukkal szembeszállnak a zsarnokokkal...

keoma101.jpg

Azt hiszem, hogy sokat elmond a film hazai népszerűségéről, hogy a wikipédián egy sokkal részletesebb cikk van róla magyarul, mint angol nyelven. Persze azok a spagettiwesternek, amikben főként európai színészek szerepeltek főleg Európában voltak sikeresek (nem véletlenül), de a magyarok rajongása Keoma iránt engem is meglepett. Mert őszintén megmondom, annyira azért nem jó film ez, hogy ódákat zengjek róla, de kétségkívül megvannak a maga pillanatai.

A siker kulcsa talán a film motívumaiban keresendő: a magányos hős szembeszáll a zsarnoksággal, akik nem engednek behozni a városba fontos dolgokat (pl.: gyógyszert), mindenki alkalmazkodik, akinek pedig nem sikerül, azt deportálják -  nekem ez egy picit a kommunizmust juttatta az eszembe, csak persze a hős nélkül. Vagy a film végén a családi tragédiából egy szempillantás alatt politikai hasznot húzó végső ellenfelekben is pillanatok alatt megtalálni azokat az utálni való tulajdonságokat, amiket bizonyára pár elvtárs ismerős is birtokolt az "átkosban".

keoma-1976-02-g.jpg

A motívumrendszer másik fele pedig a spagettiwesternekre a politikain túl jellemző keresztény utalások: Keoma megváltóként érkezik, akit a bukása után krisztusi pózban kifeszítenek egy kerékre. A fizimiskája is inkább emlékezteti az embert Jézusra, mint Franco Nerora. A betegek, majd a terhes nő megmentése, aki a film végén életet ad az élete árán, valamint az időnként fel-feltűnő öregasszony, aki a halált szimbolizálja, mind-mind érdekes asszociációkat engednek meg a nézők számára.

A képi világ ugyanakkor (engem legalábbis) a posztapokaliptikus sci-fikére emlékeztet. A város poros, de mégsem perzsel a nap, az emberek nyomorban élnek és a betegeknek fenntartott külön kolónia is több sci-fiben megtalálható. Lövésből és bunyóból is akad bőven - a film végi három az egy ellen harc inkább feszülten izgalmas, semmint látványos, ugyanis a nagy lövöldözést a városban már a vége előtt megejtik. Itt viszont legnagyobb sajnálatomra kb. annyiból állt a koreográfia, hogy a jók céloznak, lőnek és találnak, míg a rosszak céloznak, lőnek és nem találnak. Az meg már csak hab a tortán, hogy Keoma néhány szituációt (a harc kellős közepén) úgy él túl, hogy az ellenfele felszólítja, hogy "Állj!", meg hogy "Dobja el a fegyvert!"...

keoma2.png

A zenéje is szokatlan (maga Franco Nero is kivette a részét a zeneszerzésből), sokan nagyon szeretik, de én nem osztom a véleményüket. Nem rossz, de egy kicsit harsány az én ízlésemnek. Mindenesetre ettől csak még egyedibb lesz a Keoma, amit sokan az egyik legjobb spagettiwesternnek tartanak. Az biztos, hogy egy rövid időre újra divatba hozta ezt a zsánert és természetesen, ahogy az lenni szokott, egy rakás rip-off készült a rá következő években, amiknek a színvonala persze a béka segge alatt volt...

Lisztes

Keoma az imdb-n

Keoma előzetes

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lisztesmegmondjaatutit.blog.hu/api/trackback/id/tr245849816

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2014.04.18. 15:10:14

Én nagyon szerettem. Egyedüli negatívum talán a néhol nem olyan jó éneklős zene.

Az (egyik)utolsó jelentős spagetti western. A Django mellett Franco legjobbja.

lisztes · http://www.facebook.com/LisztesMegmondjaATutit 2014.04.18. 15:13:12

@The Man Who Laughs: Érdekes egyébként, mert én pont fordítva gondolom, szerintem az általad említett kettő a gyengébb A zsoldosnál, vagy az Egy kincskereső Mexikóbannál. Persze ezen nem veszünk össze, hiszen ízlések és pofonok... :)

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.04.18. 16:00:27

@lisztes: aranyos, ahogy próbálod kutatni, bajon miért ilyen népszerű film ez itthon. a válasz ennél sokkal profánabb: ezt a filmet a nemzetközi bemutató után nem sokkal mutatták be itthon, ami igen ritka. de nem csak az a lényeg, hogy új volt a film, hanem hogy egyszerűen nem volt más, amit nézhettek volna az emberek. így lett ez az egyébként pocsék film kultikus. a zenéje meg egyenesen borzalmas, állítólag még a rendező is elszörnyedt, amikor meghallotta az éneklést meg a szöveget. leírta ugyanis, hogy milyen érzéseket akar ébreszteni a zenével, erre kb a jegyzetének szövegei szóltak a film alatt. az a kornyikálás, meg a művészkedős befejezés engem taccsra vágott.

ha megengeded még ajánlanék egyetlenegy utolsó filmet, mert úgy látom, kimaradt a szórásból: a Vörös nap. Nálunk kis híján top10-es lett, az érdekessége egyrészt a rengeteg világsztárban rejlik, másrészt abban, hogy nem spagettiwestern volt, hanem koprodukciós európai western, ami érződik is rajta, mert váltogatja a spagetti hatásokat a klasszikus elemekkel. és harmadrészt, ami a legfontosabb: a mai napig nagyon szórakoztató film. ncore-on pedig megtalálható az eredeti szinkronos verzió. Többet nem javaslok, megígérem :)

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.04.18. 16:02:06

@Santino89: a Keoma rendezőjéről meg csak anyit, hogy egész életében b-filmeket rendezet, néha trash-be hajlóan, ezek néhol egész élvezetesek, de a Keoma pont nem tartozik közéjük.

lisztes · http://www.facebook.com/LisztesMegmondjaATutit 2014.04.18. 16:07:41

@Santino89: Hát a lista elkészült, a cikkek is majdnem készen vannak már, úgyhogy maximum "versenyen kívül" tudnám megnézni. De erre majd találok egy másik alkalmat, remélhetőleg még idén, amikor összeszedek még 10 filmet, amit nem kellett volna kihagynom :)

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2014.04.18. 16:13:56

@lisztes: Na basszus az Egy kincskereső Mexikóban is kiváló film, csak ott annyira atipikus karaktert játszik hogy ki is ment a fejemből. De jobb film mint a Keoma.

Viszont a Zsoldos-t még nem láttam, de úgy tudom, hogy a Kincskereső annak a remakeje, és utóbbi sikerült sokkal jobban.

Ha meg már Castelari: A Legjobb filmje egyértelműen a Becstelen Brigantik eredetije, az valami hihetlen szórakoztató.

A Vörös Nap is élvezetes, szórakoztató film, de azért nem egy mestermű vagy örökzöld klasszikus a műfajban mint Leone és Corbucci filmjei. De Charles Bronson egyik legjobbja és még Toshiro Mifune illetve Alain Delon is szerepel benne (akik akkoriban a saját kontinensük legnagyobb sztárjai voltak), kell ennél több?

The Man Who Laughs · http://trashneveles.blog.hu/ 2014.04.18. 16:15:43

Amúgy elég durván lelopták a Volt egyszer egy vadnyugat poszterjét :D

Santino89 · http://filmbook.blog.hu/ 2014.04.18. 16:21:23

@lisztes: nem hiszem, hogy olyan hatalmas mértékben felbolygatná a listádat :) max beszúrod valahova legrosszabb esetben, ha szerinted is annyira jó. de ha versenyen kívül szánod rá a időt, akkoris bőven megéri.
Jól mondja az Ember, Aki Nevet: Kell ennél több? :)

@The Man Who Laughs: Castellari filmek lesznek a blogodon? a mai menekülés l.a.-ből cikk nagyon ott volt, 100%-ig osztom a véleményt, ami igen ritka :D

lisztes · http://www.facebook.com/LisztesMegmondjaATutit 2014.04.18. 16:21:52

@The Man Who Laughs: Ja, mert az egyik szereplő, akár csak a Volt egyszer...-ben Woody Strode (a néger csávó), aki azon a poszteren is látható. Egyébként nem tudom, mennyire autentikus ez a poszter, a neten fellelhető jobb minőségű darabok közül ez tetszett a legjobban.

Nyílméregbéka 2014.04.19. 12:50:41

Csatlakozom Santinohoz, a Keoma népszerűségének egyszerű az oka, nem volt más a mozikba annak idején. Emlékszem vagy ötször láttuk a kertmoziban anno, ma meg bottal nem piszkálnám meg. Csak a nosztalgia faktor miatt ilyen népszerű.

A Vörös nap meg alap szerintem, nélküle nem létezhet átfogó írás a westernről. Toshiro Mifune, Bronson, és Alain Delon... a mai napig nézhető, időtálló darab.

miketbeszéltek 2014.04.21. 00:50:17

Nem tudom, nekem tetszik a zenéje, éppen a különleges, drámai, jajgató hangzása miatt. Az meg külön hab a tortán, hogy ennek is azok a De Angelisék a szerzői, akiktől egészen más stílust szoktunk meg....
süti beállítások módosítása