A 80-as évek közepén rázúdítottak a nézőkre egy kisebb western-lavinát, bár ezen alkotások döntő része inkább a paródia felé hajlott. Ilyen volt a dömping időrendben utolsó filmje, A három amigó is 1986-ban - te jó ég, már ez is mindjárt 30 éve, hogy elkészült... Szent meggyőződésem, hogy a paródia határán egyensúlyozó Nevem: Senki mellett minden idők legjobb westernkomédiájáról van szó, amit méltatlanul alulértékelnek, sokan félreértenek és még többen egyáltalán nem értenek.
A blogom nevéhez méltóan most jól meg kellene magyaráznom, miért is olyan überkirály film ez, de bevallom, hogy racionális indokból nem tudok olyan sokat felmutatni és amik esetleg mégis eszembe jutnának, azok sem lennének a legerősebb érvek A három amigó mellett. De mivel a filmkritika amúgy is szubjektív műfaj, előhúzom a Jolly Jokert és annyit mondok: biztos vagyok benne, hogy már legalább tízszer (de inkább többször) láttam és még most is visítva tudok röhögni egy rakás jelenetén. Na most őszintén: kell ennél több?
Rosita: I was thinking later, you could kiss me on the veranda.
Dusty Bottoms: Lips would be fine.
Kell. De szerencsére a sztori is megáll a talpán, a helyzetkomikumok, az abszurd szituációk, a mókás főhősök, és a vicces beszólások mellett egy remek kis történet rajzolódik ki ez alatt a bő száz perc alatt. Persze az igazsághoz hozzátartozik, hogy az írók (köztük a főszerepet is magára vállaló Steve Martinnal) egy klasszikustól kölcsönöztek - de hát a paródiáknak pontosan ez a lényege: egy ismert zsáner, film, stílus elé tartanak görbe tükröt, ami jelen esetben a Hét szamurájt, illetve hát A hét mesterlövészt és a western klasszikus ismertetőjegyeit jelenti.
El Guapo: Jefe, what is a "plethora"?
Santo Poco népe rettegésben él. Az egykori missziós táborban tanyázó El Guapo és banditái folyamatosan fosztogatják a falucskájukat. A helyiek a szépséges Carment és a fiatal Rodrigot küldik a városba, hogy szerezzenek pár igazi férfit, akik szembe mernek szállni velük. Miután az ivóban kudarcot vallanak, a templomban kutatnak segítség után: itt épp a népszerű hollywoodi trió, a három amigó egyik filmjét vetítik, amiben jó pojácákhoz méltón számolnak le a banditákkal. Carment ámulatba ejti az amigók bátorsága és úgy dönt, őket hívja segítségül...
Bartender: We don't have beer. Just tequila.
Ned Nederlander: What's tequila?
Bartender: Uh, it's like beer.
A címszereplőket zseniálisan formálja meg a Steve Martin - Chevy Chase - Martin Short trió (utóbbinak ez volt az első mozifilmszerepe). Maga a projekt már a 80-as évek elején elkezdődött, egy ideig úgy volt, hogy Steven Spielberg rendezi, de az E.T. miatt végül kiszállt belőle. Ekkor még a szereposztás is máshogy nézett volna ki: Steve Martin mellett Bill Murray, Robin Williams, Dan Aykroyd, John Belushi és Rick Moranis neve is szóba került, de végül is a végeredményt látva nem lehet okunk panaszra.
Dusty Bottoms: Do you have anything here besides Mexican food?
Egy rendkívül jól összerakott forgatókönyvhöz van szerencsénk, amiben rengeteg fárasztó, kevéssé fárasztó és sajnos néhány mellétrafáló poén is helyet kapott. A magyar szinkron isteni, de akad egypár szópoén, amit a fordítás egyszerűen képtelen, vagy épp nem is próbált visszaadni. Az "infamous"-t például fordíthatták volna hírhedtre is a rettegett helyett, azzal jobban vissza tudták volna adni az angol változatban lévő félreértés lényegét - de ez csak kukacoskodás és az eredeti értékéből semmit sem von le ugyebár...
Dusty Bottoms: What does that mean, in-famous?
Ned Nederlander: Oh, Dusty. In-famous is when you're MORE than famous. This man El Guapo, he's not just famous, he's IN-famous.
El Guapo (ami magyarra fordítva "A jóképű"-t jelent) megformálásához pedig Alfonso Araut, egy mexikói színészveteránt sikerült megszerezni, aki korábban A vad banda című filmben is feltűnt egy kisebb szerepben. A jobbkezét, Jefét alakító Tony Planaval együtt - túlzás nélkül állíthatom, hogy - ellopják a showt. A közös jeleneteik képezik a film legjobb részeit; a szövegeik fenomenálisak, a kinézetük hiteles és vicces is egyszerre, a mimikájuk zseniális (és a magyar hangjaik is telitalálatok).
El Guapo: Jefe, you do not understand women. You cannot force open the petals of a flower. When the flower is ready, it opens itself up to you.
Jefe: So when do you think Carmen will open up her flower to you?
El Guapo: Tonight, or I will kill her!
Hazudnék, ha azt állítanám, hibátlan filmről van szó. A főhősök El Guapohoz vezető útja felnőtt fejjel már egy kicsit erőltetettnek tűnik; az éneklő bokor és a láthatatlan lovag ki is lóg az addig felskiccelt reális(szerű) világképből. De ezek az SNL-re jellemző szkeccsjelenetek ha a filmben nem is, önmagukban kitűnő szórakoztatást nyújtanak. A fináléban pedig westernszokáshoz híven jön a nagy lövöldözés, hogy aztán a három amigó, immár valódi férfiként lovagolhasson ki a falucskából, a néző pedig azon kapja magát, hogy milyen hamar eltelt ez a kicsit több, mint másfél óra...
