Talán "Ruby Sparks" címen többen ismeritek... Nem tudom, hogy megfigyeltétek-e már, de a filmekben elég gyakran tesznek meg egy írót a főszereplőnek. Olyan helyzetekben is, ahol ez nem lenne feltétlenül indokolt (itt most speciel az). Aztán természetesen ezek az írók csodás kalandokba keverednek, mi pedig táthatjuk a szánkat azon a rengeteg sok mindenen, ami megtörténik velük. Na de miért szerepelnek ilyen gyakran e nemes mesterség űzői a filmvásznon? A választ - ha figyelsz - innen megtudhatod.
Igazság szerint baromi egyszerű a titok nyitja, a filmben is kimondatják a főhős bátyjával az aranyszabályt: arról írj, amit ismersz. És mit ismer az író? Az írást. Boooring! Mondjuk még mindig jobb, mint ha valami olyan szakmáról írna minden létező sztereotípiával megspékelve, amiről fogalma sincs (lásd a "movie science" néven elhíresült ál(természet)tudományos baromságokat), de pont ez az a szakma, aminek művelői nem élnek túl izgalmas életet. Legalábbis nem testben. Hogy mi jár a fejükben? Na, az más kérdés.
Calvin csodagyerek volt hajdanán. Tinédzserként írt egy könyvet, ami bestseller lett és azóta is jól megél belőle. Épp egy új projekten dolgozik, vagyis dolgozna, ha lenne ihlet. Barátai nincsenek, 5 éves kapcsolatának már egy jó ideje vége, dilidokihoz jár és "munka" címén az írógépbe befűzött üres lapot bámulja. Ám egyszer csak megjön az ihlet, miután többször egymás után álmodott ugyanarról a bohókás lányról. Elkezd gépelni és egész jól halad, amíg meg nem jelenik az életében a saját maga által kitalált hölgyemény, Ruby Sparks, teljes valójában. Ráadásul azt csinálja/történik vele, amit Calvin ír...
Írj neki nagyobb melleket! Naná, hogy ez volt az első gondolat, ami átsuhant az agyamon és szerencsére a film készítői sem hagyták ki az ötletzáporból ezt a gondolatot, kár, hogy Calvin túlságosan elvont csávó volt ahhoz, hogy ezt megtegye. Mindenesetre érdekes ez a felállás, bár a lelkes filmfalóknak ismerős lehet az alapszituáció: a pár évvel korábban készült Felforgatókönyv Will Ferrellel valami hasonló témát jár körbe, igaz ott a főhőst nem az írónő kreálja, hanem mindig is létezett a való életben.
A Ruby Sparks inkább a romantikus vonalra gyúr rá - vagyis csak gyúrna rá, mert azért akadnak gondok a főszereplővel. Imádom Paul Danot, szerintem generációjának legjobb karakterszínésze. KARAKTERszínész, akire nem bíznék sosem főszerepet. Itt most mégis megkapta és bár nem mond csődöt, sőt, kifejezetten érdekes a próbálkozás (és nagyon is hihető a fizimiskája a foglalkozását tekintve), azért érződik, hogy nehezen cipeli a hátán a filmet.
Az igazi probléma nem is a színésszel van, hanem a karakterével: merthogy Calvin egy p*cs. Megint az asszony gondolatait kell idéznem, mert minél többet gondolkodom rajta, annál inkább igazat kell adjak neki. A "férfi oldalról" nézve nem tűnik fel semmi komolyabb hiba, de a női szem mást lát. A női szem azt látja, hogy Calvin egy teszetosza, nyámnyila s*ggfej, aki semmit nem hajlandó tenni a kapcsolatáért és ha valami elromlik közte és a nője közt, akkor behúzott farokkal meghátrál. Ez pedig nem tipikusan a férfiideál viselkedése.
Érzékeny a karakter, egy labilis személyiség, ezzel nincs baj, de egyáltalán nem válik szimpatikussá. Ha pedig nem szimpatikus, a női közönség nem szurkol azért, hogy összejöjjenek. Oké, Zoe Kazan sem egy istennő, de van benne valami jóféle bohókásság, ami miatt jó őt nézni a vásznon. Mondom ezt úgy, hogy a szerepe szerint egy felnőni képtelen művészp*csa, akik nem tartoznak éppen a vágyálmaim közé. Zoe azonban mégsem játssza (számomra) idegesítően a karakterét, ami elég nagy szó tőlem...
De egyébként az alaptörténet nagyon tetszett, még úgy is, ha sokkal többet rejtett magában, mint amennyit kibányásztak belőle. A fordulatok persze kiszámíthatóak, de nem zavaróan. Pár kisebb szerepben fel-fel tűnik néhány ismert arc (Annette Bening, Antonio Banderas, Steve Coogan), pár alkalommal nagyokat röhögünk, máskor egy kicsit unatkozunk, de ez a csapzottság a film egyik legnagyobb erénye. Az asszony kifogásai ellenére is egy nagyon jó romantikus filmnek tartom a Ruby Sparksot, szóval bátran merem ajánlani másoknak is.
