Bár első ránézésre semmi köze a két filmnek egymáshoz, második ránézésre... sincs sok. Meg harmadikra sem. Ha csak nem annyi, hogy mindkét filmben egy veszélyes szociopatát mutatnak be nekünk, meglehetősen sajátos módon...
Nyomtalanul / Spoorloos (1988)
A hollywoodi filmeken szocializálódott többségnek ismerős lehet az alapsztori, lévén pár évvel később feldolgozták az amcsik, méghozzá ma már elég jól csengő nevekkel: Sandra Bullock karrierje persze még nem indult be, a szerepe sem túl hosszú, valamint Jeff Bridges is inkább a 90-es évek második felében karcolta be örökre a nevét a filmtörténelembe... izé... de most nem arról a filmről szeretnék írni.
Tim Krabbé Az aranytojás című regénye alapján készült, ízig-vérig európai thrillerről van szó, amit sokan a legnagyobbak közt emlegetnek. Én is csak azért nem estem hanyatt a film végeztével, mert a remakeet már legalább 2-3x láttam korábban, noha az már nem ma volt. Mindenesetre meghökkentő, tökönrúgós thriller ez, de az is igaz, hogy néha, ha a kényes "motiváció" témára kerül a sor, a film egyszerűen előhúzza az "európai, enyhén művész beütésű film" kártyát, így hidalva át a logikai buktatókat.
Saskia és Rex egy franciaországi nyaraláson vannak épp, amikor a lány eltűnik. Senki nem látott semmit, a rendőrség tehetetlen. Rex azonban még három évvel később sem nyugszik bele a történtekbe, egyszerűen mindent megtesz azért, hogy kiderítse, mi történt a szerelmével. Nem érdekli, ha meghalt, nem érdekli, hogy él-e még, csak tudni szeretné, mi történt vele. Végül egy francia férfi jelentkezik nála, aki azt állítja, ő rabolta el Saskiát.
A film felépítése nem szokványos: az első felvonásban a szerelmesek idilli/nem annyira idilli életét követhetjük nyomon egészen az ominózus eltűnésig, majd a sztori átvált az emberrablóra, megismerjük, hogy ő hogyan készült fel a szörnyű tettére, megtudjuk, hogy milyen apró dolgok kellettek ahhoz, hogy végül pont Saskia legyen az áldozata... Ne aggódjatok, ezzel nem árultam el nagy titkot, hiszen a film sem kezeli akként: a lényeg a "hogyan"-on van, nem azon, hogy a lányt tényleg elrabolták-e, vagy maga szökött meg.
Nyomasztó hangulata, kimért, de a figyelmet lekötő tempója és váratlan fordulatai miatt erősen ajánlott megnézésre a Nyomtalanul: olyasvalamit mutat be, amin a legtöbb film elegánsan átsiklik, azaz hogy milyen gondolkodásmóddal, hogyan készül fel a rémtettére az emberrabló. Az emberrabló, aki ugyanolyan ember, mint bárki más. De pont ettől lesz igazán félelmetes.
A vadász éjszakája / The Night of the Hunter (1955)
Nehéz elhelyezni ezt a filmet a fejemben. Egyrészt ott csücsül az imdb legjobb 250 filmjét felvonultató listán, tehát joggal várhatja az ember, hogy egy igazán erős alkotással lesz dolga, másrészt sajnos... csalódnia kell. Különleges és különös, de az még nem egyenlő a jóval. De annyi bizonyos: egy közel 60 éves filmtől nem vártam még csak hasonlót sem.
_NRFPT_01.jpg)
De ez nem menti fel a filmet a valószerűtlen párbeszédek, a kapkodós (mondjuk legalább pörgős) történetvezetés és a meglehetősen suta alapszituáció gyengeségei alól. El kell telnie 20 percnek is, mire a néző megszokja, hogy itt bizony néha, ha a sztori úgy kívánja, nagyokat ugrunk, vagy lényegében különösebb alapozás nélkül változik hatalmasat a szereplők viselkedése. A kiszámíthatatlansága ugyanakkor előnyt is jelent sok esetben.
Egy vallási fanatikus gyilkos az akasztásra váró, bankrabló cellatársától megtudja, hogy sikerült úgy elrejtenie a lopott pénzt, hogy a rendőrség ne találja meg. A Prédikátor néven emlegetett férfi szabadulása után elcsavarja a frissen megözvegyült felesége fejét, méghozzá azzal a céllal, hogy kiderítse, merre rejtették el az összeget. John és Pearl, a két kisgyerek tudja csak a megoldást, ezért a Prédikátor mindent megtesz, hogy megpuhítsa a gyerekeket. Még a gyilkosságtól sem riad vissza...
Beteg. Hú, de beteg egy film ez! Háromszor is leellenőriztem, hogy vajon tényleg 1955-ben készült-e, vagy csak elnéztem valamit... De persze a fekete-fehér kép árulkodó, stúdiószagú díszletekből is akad bőven, ellenben a zseniális fényhasználat, és néhány emelem-a-kalapom beállítás, valamint Robert Mitchum lehengerlő játéka miatt mindenképpen megéri megnézni ezt a nem mindennapi thrillert/horrort, mert garantáltan tátva marad a szád. Még akkor is, ha ezer sebből vérzik és a forgatókönyv a fordulatokat nem alapozza meg kellőképp, amitől gyakran tűnhet öncélúnak a történetvezetés.
Szóval igen. Nehéz elhelyezni ezt a filmet a fejemben. Nem, nem raknám az imdb top 250-be, mert ahhoz túl sok hibája van, és nem, nem mondanám azt sem, hogy ne nézzétek meg, mert tényleg egy kuriózumról, de legalábbis sok váratlan húzással operáló filmről van szó. Különös és különleges.
