Jenko és Schmidt újból akcióba lendül! Sajnos a koreaiak visszavásárolták a templomukat, így át kellett költöznie a csapatnak a szemközti vietnami templomba, de a drogellenes alakulat nagyobb büdzsével tovább működik - ezúttal azonban már nem a gimiben. A helyi fősulin felbukkan egy új drog, a whyphy, amitől pár óráig baromi jól tud az emberfia-lánya koncentrálni, de utána teljes szétcsúszás következik, ami rossz esetben halálhoz is vezethet. A terv ugyanaz, mint legutóbb: beépülni, megtalálni a dílert és lefülelni a terjesztőket. Főhőseink kapcsolata azonban minden eddiginél nagyobb megpróbáltatáson megy keresztül...
2 évvel ezelőtt igazi meglepetés volt a 21 Jump Street: unalmas, gagyi poénokkal operáló tucatvígjáték helyett az év talán legviccesebb filmje lett. Nem is kerülhette el azt, hogy folytatás készüljön hozzá: kereken 2 évre volt szükség ehhez. Ez persze egy pöttyet aggasztó volt, hiszen nem egyszer fordult már elő a nagy kapkodás közepette, hogy a végeredményből valami ótvar, kizárólag a pénztermelés végett elkészített folytatás vált. De ahogy Az éhezők viadala, és a Majmok bolygója franchise második részének esetében, itt sem végeztek kontármunkát, még a nagy elődöt is sikerült lekörözniük.
Az előző példákkal ellentétben azonban a komolyabb pozíciókban nem sok változás történt: a rendezők maradtak, az író is maradt, igaz kapott maga mellé két társat, akik a végeredményt látva pontosan ráéreztek az első rész stílusára. Sőt, egy-két melléfogástól eltekintve kifejezetten pozitív irányba fejlődtek a poénok. Rengeteg, nagyon finoman elhintett "meta-momentum" van a 22 Jump Streetben (pl.: Channing Tatum film eleji utalása Az elnök végveszélyben című filmjére) - ha egy picit lankad a figyelmed, biztosan lemaradsz egy-két vicces beszólásról...
És itt rá is térnék a negatívumokra: ez a sok utalás csak a filmvilágban jártas emberek számára dekódolható, az átlagnéző valószínűleg sok mindent egyszerűen fel sem fog ebből az egészből. Persze szerencsére klasszikus poénokból is akad bőven (nem a kaka-pisi-fingás-hányás tengelyre kell gondolni), de úgy IGAZÁN csak az olyan idióták, mint jómagam fognak ezen a filmen szórakozni. Nekem konkrétan begörcsölt az arcom a sok vigyorgástól (nem túlzok, tényleg), és ilyen még sosem fordult elő korábban velem...
A másik apró problémám a végjáték kevés poénja, a nem megfelelően tálalt csavarok, és a cseppet erőltetett jelenetek (autósüldözés a kampuszon - de miért is?). Persze ez utóbbi miatt kárpótolva érzem magam, mert szórakoztató, vicces képsorok ezek, csak jobban belegondolva nem sok értelme volt nekik. És még egy apróság, bár erről nem a film készítői tehetnek: Peter Stormare (az orosz űrhajós az Armageddonból) magyarhangjaként Kerekes József (Jim Carrey "állandó" magyarhangja) egyszerűen borzalmas választás. Abszolút nem illik hozzá.
Ja, mert hogy akár csak tavaly kb. ilyenkor a már említett Az elnök végveszélyben esetében, a 22 Jump Streetet is vetítik már Dunaszerdahelyen, szinkronnal, jó pár héttel a magyar premier előtt (érdekesség, hogy mindkettő Tatum-film, mindkettő Sony, és mindkettőben van 1-2 unortodox szinkronpárosítás). A fordítás egyébként profi munka, egész jól sikerült átadni még a lefordíthatatlannak tűnő poénokat is. A többi szinkronszínésszel sincs probléma, Elek Ferenc magasabb hangja kifejezetten jobban illik Jonah Hillhez, mint a sajátja. Szabó Győző Ice Cubeként úgyszintén baromi jó.
Ahogy baromi jól van vezetve maga a történet is: parodisztikus és klasszikus vígjátéki elemek tökéletes összefonódása ez a film, ami úgy forgatja ki a tipikus egyetemi romantikus filmek kliséit, hogy lényegében változatlanul felhasználja őket, csak épp egy férfi-nő közti szerelem helyett a főhősök bromance-a sínyli meg a megváltozott környezetet, a főiskolai partykat, a lehetőségek nagyobb tárházát, az új barátokat, a népszerűséggel járó körülrajongottságot.
Váratlan fordulatokból is akad bőven: az Ice Cube és Schmidt karakteréhez kapcsolón garantáltan könnyesre röhögi magát mindenki. Előbbi nagyon jó a pszichopata főnök szerepében, utóbbi pedig olyan kínos, de mégis rohadt vicces négeres poénokat nyomat egyfolytában, hogy összehugyozod magad. Channing Tatum pedig újfent bebizonyította, hogy igenis jó színész, jó komikus - néha mesterien idióta, néha meg még annál is sokkal idiótább, de baromi vicces szinte minden megmozdulása (érdemes figyelni a drogos hallucinálós jelenetet!).
Ne siessetek, maradjatok a moziban a stáblista felgördülésekor még egy darabig, mert eszméletlenül jó kreditek közti jeleneteket kapunk az esetleges folytatásokkal, franchise építéssel kapcsolatban. És persze szokás szerint rengeteg apró cameoval találkozhatunk: az első rész rosszfiúi visszatérnek, az eredeti sorozat másik nagyobb sztárja is felbukkan (ugye az első filmben a szintén ebben a sorozatban kezdő Johnny Depp ugrott be egy nyúlfarknyi szerepre), de Jonah Hill, és a rendezőpáros haverjaiból is kapunk bőven.
Korainak érződhet ilyen merész kijelentést tenni, de eddig messze a 22 Jump Street az év vígjátéka (ha az animációs vonalat nem számítjuk bele). És elnézve az idei felhozalt, most már maximum a Dumb és Dumber 2 tehet nekik keresztbe. Phil Lord és Christopher Miller rendezőpárosa pedig A Lego kaland után ismét bebizonyította, hogy jelenleg ők ketten a legviccesebb filmkészítők Hollywoodban: nem ragadnak le ugyanzoknál (pl.: füves) a poénoknál, nem lépnek át az ízléstelenség határán, filmjeik tele vannak élettel és pörgősek! Szigorúan többszörnézősek, mert annyi vizuális és verbális poén van bennük, hogy elsőre képtelenség mindet megcsípni...
