Teknőcök. Ember nagyságúak. Tinédzserek. Nindzsák.
Már maga az egész alapkoncepció erősen "natejóisten"-szagú, és eredetileg pont ezért is jött létre a képregény. Valami igazán elborult dolgot szerettek volna megalkotni a nagy szuperhősdömping közepette - sikerrel. Igen, én is abban az időben voltam kisgyerek, amikor ultramenő volt a TMNT, és bár rajongó nem voltam soha (a gumikosztümös filmeket se láttam), annak idején néha el-elkaptam a tv-ben az aktuális rajzfilmsorozatot, és ott is maradtam előtte, amíg vége nem lett.
Azóta sajnos eltelt 20 év - kimondani is szörnyű. Változtak az igények, változott a technika, Michael Bayék pedig úgy gondolták, hogy merchandising szempontból célszerű lenne feléleszteni ezt a 4 zöld reneszánsz (harc)művészt, hiszen a Transformers játékokat egy idő után megunják majd a lurkók. Elkészült tehát az új mozifilm: leporolva, gumi nélkül (a mai fiatalság úgy szereti), szemtelen mennyiségű CGI-t és Megan Fox formás seggét bevetve - persze szigorúan a PG-13 istenség szabályai szerint.
A történet szerint April O'Neil már rohadtul unja, hogy csicska kis riporter, úgyhogy megállás nélkül valami nagy sztori után lohol. A gyanús vegyszerlopások felkeltik a figyelmét, a várost rettegésben tartó Fürgeláb névre hallgató bűnszövetkezet pedig kellően izgalmas gyanusított. Pláne azután, hogy egy rejtélyes alak az egyik este a kikötőben jól elkeni a banda fegyvereseinek a száját April "szeme láttára" - idézőjelben, mert a sötétben persze nem sokat látott... Főhősnőnk ráfekszik a témára, és csakhamar a metrómegállóban kivitelezett szörnyű terrorakció kellős közepén találja magát túszként.
Ha figyelembe vesszük azt, hogy ellentétben a Transformersszel (ami szerintem működőképes lenne komolyabb hangvételben is) ez a film tényleg amolyan műfajparódiának számít, hovatovább azon belül is a tinédzser korosztályt célozzák meg vele, azt kell mondjam, hogy nem is rossz. De tényleg: a sztori mint a gyorsvonat, úgy halad előre, a karakterek "viccesek", az összetartással kezdve az adoptáláson át a "légy önmagad"-féle mantrákig minden megtalálható benne, sőt! Még látványos is. Tinifilmként abszolút megéri a pénzét. Nade...
Én sajnos már nem vagyok tinédzser. És a képregény, a rajzfilmsorozat és a korábbi filmek rajongói sem azok. Ők valószínűleg kifejezetten élvezhetetlennek, bugyutának, összeszedetlennek, erőltetettnek és gáznak fogják találni a film egy csomó aspektusát. Kezdve például azzal, hogy szegény Michelangeloból egy fekát csináltak. Egy olyan igazi, sztereotipikus fekát (az imdb-n azt írták, hogy eredetileg fuxot kapott volna a nyakába a kagylók helyett, de azt már a készítők is sokallották - hát, én már ezt is...)
Akadnak problémák a sztoriban is. A gonoszok sötét tervének egyébként még volna is értelme a film saját logikáján belül, csak ahogy a nagy sietségben összehányták, az kritikán aluli. Kezdve azzal, hogy a gonosz terv leállt 15 éve, amikor a kutatások a baleset miatt abbamaradtak, de azért még a vegyszereket a mai napig lopdossák innen-onnan hozzá. Folytatva pedig azzal, hogy megint bevetettek pár jól csengő szót (most a "mutagén" volt a soros), és mint valami mindenre alapból jó varázsszert, úgy kezelték... Azért álljon meg a menet: elhiszem, hogy nem értetek hozzá, viszont a sztori megkívánja, de ez a pongyolaság még egy ilyen filmbe is gáz.
A sztori annyira kapkodós, hogy pár dolgot egyszerűen bemondatnak a szereplőkkel, hogy olajozottabban menjenek a dolgok (pl.: "a biztonsági rendszert már hatástalanítottam"), de egyébként is roppant irritáló, hogy a szereplők kényszeresen kommentálják azt, amit egyébként is látni a filmen ("Oh jaj, szakadék közeleg, 28 mp-ünk van!") - Roppant fontosak ezek az aprócska határidő dramaturgiás megoldások, máskülönben a 100 méterre lévő szakadékról azt gondolhatná az egyszeri néző, hogy még 5 perc, mire odaérnek 80-100 km/órás sebességgel csúszva lefelé a lejtőn.
Apropó hegyoldal: Halálos iramban 6 effektus! A jelenet kb. 3-4, de lehet, hogy 5 perces - ennyi idő alatt sikerül irdatlan sebességgel legurulni egy nyamvadt domboldalról. Ezzel a tempóval a kiszabott Mount Everestről is leértek volna... Áh! Nem sok következetesség van egyébként a rosszfiúk használatában és a háttérsztori összefésülésében sem: Szecska és Zúzó úgy beszélnek egymással, mintha már találkoztak volna valaha is, noha minden ennek ellenkezőjére utal. Zúzó megáll bunyózni a teknőcökkel a hegytetőn lévő rezidenciában, mégis hamarabb ér New Yorkba, mint a helikopterrel légvonalban érkező, jó pár perccel korábban induló haverja...
Szecska mester pedig afféle mindenttudó narrátorként felvázolja az egész háttérsztorit fél órával a kezdés után, noha elvileg azokat a dolgokat nem nagyon kellene neki tudnia. De mindegy is. Illetve nem. Mert addig a pontig, kövezzetek meg, de ez a film működik. Addig, amíg csak alakokat látunk a sötétben teknőcök helyett, amíg Aprilt mindenki hülyének nézi a meséi miatt, amíg még csak dolgozik és próbál kitörni, addig a film érdekes, vicces és egyáltalán nem gázos annak ellenére sem, hogy Megan Foxnak nem sikerült túl jól megragadnia April személyiségét.
Az önreflexív poénok tehát abszolút működnek, mitöbb, rohadt viccesek (Eric Sacks megjegyzése a nyulakról például zseniális). De amint eltűnik ez a józanság (és a vége felé egyre gyakrabban előfordul, míg végül tényleg átvált berzerkerbe az egész), akkor a néző érzi kellemetlenül magát a sok-sok félrement poénért, a kanmajomként ugráló 4 főhős baromságai és a sztori összeszedetlensége miatt. Szóval a legújabb Teknőc-film megtekintése 18 éven felüliek számára csak gyermeki lélekkel és kikapcsolt aggyal ajánlott.
