Lisztes megmondja a tutit

Sráckor

2014. szeptember 09. 15:00 - lisztes

Semmi kétség, az elmúlt... nos az elmúlt több, mint 100 év egyik legizgalmasabb filmes vállalkozása volt Richard Linklater Sráckor című filmje, hiszen nem kevesebbet vállalt benne a kritikusok körében sokat méltatott rendező, a Mielőtt-trilógia atyja, hogy bemutat benne egy nem mindennapi felnövéstörténetet. Igen, láttunk már hasonló sztorit, de így megvalósítva még aligha: a film 12 éven keresztül forgott, végigkövetve, ahogy szereplői tényleg felnőnek, megöregszenek, megváltoznak.

boyhood_2014_poster_movie_wallpaper_hd_for_desktop.jpg

Egy ilyen alapanyagra pedig egy valamirevaló filmkedvelő csorgatja a nyálát rendesen. Pláne egy ilyen neves rendezőtől, és pláne azután, hogy az eddigi fesztiválvetítések visszhangja - finoman fogalmazva is - kib*szott jó volt, és ezt az imdb-s pontszáma, valamint a rottentomatoes-on elért mocskosul friss eredménye is egyöntetűen megtámogatja. Semmi kétség, ez a film a szakmának készült (mint tavaly a Gravitáció), de ha jól alákap a szél, akkor talán sikerül hasonló utat bejárnia a mozikban is.

Rögtön ellenérvként fel kell hozzam, hogy itt a lélegzetelállító látvány hiánya, a meglehetősen hosszúra nyújtott játékidő (mégiscsak 166 percről beszélünk), és az A kategóriás sztárok kihagyása mind-mind hátránynak számít, de én bízom a filmben rejlő potenciálban. Ínyencségnek tálalták, de talán az átlagnéző is hajlandó lesz megkóstolni. Meg nem fogja feküdni a gyomrát, az biztos, nem kell egy elművészkedett 3 órás kamerával recskázásra gondolni, maximum egyesek egy kicsit unni fogják.

b9c8adff77d12c2d702c842ffc182836.jpg

Ez tényleg az a sztori, ami leírható egy-két mondattal: Masont (Ellar Coltrane) és nővérét, Samanthát (Lorelei Linklater) egyedül neveli édesanyjuk, aki nehezen birkózik meg ezzel a feladattal. Édesapjuk messze, Alaszkában dolgozott, de most hazatért Texasba, így több időt tud tölteni srácaival. Miközben anyjuk próbál új férjet találni magának (talál is kettőt...), Mason szép lassan felcseperedik: költözések, új barátok, barátnők, bulik, hobbi, érettségi, majd egyetem...

Kicsit olyan ez, mintha az eddig leforgatott Barátok közt részekből összevágtak volna egy filmre valót. Nincs egy meghatározott ösvény, ami mellett haladunk, emberek jönnek-mennek, házasodnak-válnak, veszekednek-kibékülnek. És még mielőtt valaki felháborodna az iménti hasonlaton: színészi játékban, párbeszédekben (mégiscsak a párbeszéd-király írta-rendezte a filmet), szituációkban, kivitelezésben ég és föld a két "mű", csupán az összefűzött történet esetlegességére próbáltam így rávilágítani.

boyhood03.jpg

Érdekes módon a főszereplő, és a nővérét játszó Lorelei (aki egyébként a rendező úr lánya) a film elején baromi hitelesen játszanak (cukik, meg minden), aztán szép lassan, ahogy nőnek fel, egyre rosszabbak, mígnem jön egy fordulópont a film második felében, ahol mind a ketten beérnek, és akkor már simán felveszik a versenyt az olyan vén rókákkal, mint Ethan Hawke, vagy Patricia Arquette. Előbbi egyébként simán viszi a prímet, annak ellenére szimpatikus a figurája, hogy azért mégiscsak arról van szó, hogy elhagyta a családját, mert nem bírta a kötöttségeket.

Azt azért el kell ismerni, hogy kicsit hosszúra lett vágva, és én például sokat megadtam volna, ha hanyagolják a túl hosszúra sikeredett danolászásokat, amik időről-időre megtörik kicsit az amúgy is lassan hömpölygő történet folyamát. És bár alapvetően drámáról van szó, többet sikerült rajta röhögnöm, mint néhány vígjátéknak szánt izén az elmúlt pár év terméséből. Linklater nagyon érzi az életszagú humort, Mason szülinapi ajándék-kombinációja apja nőjének texasi szüleitől kifejezetten zseniális.

boyhood2.jpg

Bár nincs mit elspoilerezni a filmben, ez a bekezdés túl sok információt tartalmaz a film végéről, így a spoilerre érzékenyeknek csak szülői felügyelettel ajánlott az elolvasása!

Már a vége felé igaz, de volt egy jó pont, ahol szerintem be lehetett volna fejezni a filmet (Mason és faterja dumálása a koncert előtt), ahol végül is kitárgyalják azt, amiről az egész film szólna (kb.: mi az élet értelme?), de Linklater kicsit még ráengedett, és bemutatta főszereplőnk első napját az egyetemen. És rá kellett jönnöm, hogy igaza van. Mason előtt még ott az egész élet, nem is lehet hát máshogy befejezni a róla készült filmet, minthogy egy csajjal megismerkedve végignéz a végtelen tájon, és...

Lisztes

Sráckor az imdb-n

Sráckor előzetes

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lisztesmegmondjaatutit.blog.hu/api/trackback/id/tr416683255

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

!Márk! · http://smokingbarrels.blog.hu 2014.09.11. 23:41:34

Szerintem pont az volt a jó, hogy nem volt tele sztárokkal. Számomra hiteltelenebb lett volna, ha Brad Pittek rohangáltak volna a vásznon.

lisztes · http://www.facebook.com/LisztesMegmondjaATutit 2014.09.12. 12:27:02

@Powerful900: Nem nálam hátrány, hanem szerintem a moziba így kevesebb embert sikerül becsalogatni.

danialves · http://smokingbarrels.blog.hu 2014.09.18. 16:43:28

SPOILER
Meg az utolsó mondat is elég jól foglalta össze, amit Linklater akart ezzel a filmmel: nem megragadni a pillanatot, hanem hagyni, hogy a pillanat ragadjon meg minket.
süti beállítások módosítása