Azt nem tudom, hogy mennyien tudják, de eredetileg ezt a filmet a 2013-as díjszezon végére, vagyis azév legeslegvégére szerették volna időzíteni, hogy be tudjon szállni az Oscarért folytatott küzdelembe, de a hivatalos verzió szerint Clooney kért még egy kis időt, hogy finomítson az effekteken, önként vállalva, hogy így kimarad a (jövő évi) buliból (is). Azért "hivatalos verzió"-zok, mert ez a film... nos, nem az a kategória, ami akár csak labdába is tudna rúgni a nagyvadak között. Noha érezhetően annak szánták.
Valószínűleg a stúdiónál meglátták a végeredményt, és úgy döntöttek, hogy ezért a tákolmányért nem kezdenek el kampányolni, mert minden valamire való filmértő kiröhögi őket. Nem nézhetetlen, nem kínos, egyszerűen csak vérszegény, holott minden más ennek ellenkezőjére enged következtetni: az alaptörténet ordít a megfilmesítésért, a II. Világháború amúgy is rohadt hálás téma, a művészetszeretetről szól, és egy olyan színészgárdát sikerült összeverbuválni mindehhez, hogy...
Szóval a nácik annyira gonoszak voltak, hogy nem csak emberek csillió-billióinak az életét szerették volna kioltani, hanem még a kultúrájuktól is meg szerették volna fosztani őket (ha tisztában lettek volna a kábeltv erejével, tutira máshogy állnak hozzá a dologhoz). Mindenesetre Hitler egy csillivilli Führer Múzeumot szeretett volna létrehozni a lopott műtárgyakból, amit az amerikaiak természetesen nem hagyhattak, úgyhogy egy művészettörténészekből álló csapatot összeállítva elindultak "visszaszerezni" a műkincseket. True story.
Ha Hitler virágoskerteket szeretett volna ültetni mindenfelé, biztosan készült volna már egy film arról, hogy a gonosz nácik más kontinensekről hozták be az invazív fajokat, hogy sátáni módon tegyék tönkre az európai flórát, különösen a zsidók lakta területeken. Persze értem én, hogy a módszereik enyhén szólva is... borzalmasak voltak, de hogy Európa legnagyobb múzeumának létrehozásának tervét ilyen durva rémtettként állítsák be, arra tényleg csak Hollywood képes.
Mindettől függetlenül magam is úgy vélem, hogy műkincset rabolni nem kúl. De komolyan mondom, hogy a film majdnem elérte, hogy a végére már a nácikkal szimpatizáljak, mert minden 5 percben kihangsúlyozták, hogy főhőseink a világ legmocskosabb dolgát készülnek éppen megakadályozni, ami lássuk be, "enyhe" túlzás volt az alkotók részéről. Mindezek tetejébe még behozták szegény oroszokat, mert hát ugye ők is csak lopni akartak, egyedül az amcsik voltak olyan becsületesek, hogy még a láthatóan lakatlan házba is visszaszolgáltatják az egykoron oda tartozó festményt, mert az így helyes... Jajj, Clooney, ne már! Ezt remélem azért te sem gondoltad komolyan!
Mit ígért előzetesen ez a koncepció? Enyhén Indiana Jonesos, vicces, kalandos, izgalmas filmet. Mit kaptunk helyette? "Hurray, 'Merica saves the day! And the world! Again!" Nem fulladt giccsbe, inkább a pátoszba, és miközben arra várunk, hogy a John Goodman, Bill Murray és Bob Balaban trió ontsa a jobbnál jobb poénokat, azt vagyunk kénytelenek nézni, ahogy... ahogy nem ontják őket. Van helyette bajtárssiratás, és egy csodálatos jellemfejlődés a főhős részéről: a film végére Clooney karaktere rájön ugyanis, hogy a műtárgyakért megéri meghalni... Velős.
A legnagyobb hiba, amit elkövethettek, hogy ezt az illusztris társaságot szétszedték, és (jobb esetben) kettesével küldték őket valamiféle érdektelen almisszióra. "Járjatok utána ennek, kutassátok fel amazt!" Én elhiszem, hogy ez a való életben tényleg így volt, de filmen ezt a sok párhuzamos történetszálat görgetni egyszerűen annyi játékidőbe kerül, hogy azt érezzük, hogy egy helyben toporog a sztori. Ez pedig vonzza magával a fészkelődést, ásítozást, unatkozást.
A technikai részével semmi kifogásom nincsen, szépen fényképezett, jól összerakott filmecske ez. De Clooney a lehető legolcsóbb eszközöket felhasználva szeretett volna eredményt elérni, és ez nagyon csúnyán megbosszulta magát. Vannak jó pillanatok, néhol még izgalmasra és viccesre is sikeredett, de ez egy Oscarra jelölt rendezőtől, ennyi nagyszerű színésztől és ettől a koncepciótól - ahogy a bevezetőben is említettem - édeskevés.
