Ha Tom Hardy-film kerül a mozikba, akkor bizony ott a helyünk rajta asszonnyal, ő ugyanis nagy rajongója a britek egyik legnagyobb üdvöskéjének. A Bronsonban villantott, de a nevét a szélesebb közönség az Eredet című Nolan-remekműből ismerhette igazán meg - azóta pedig a pályája egyre magasabbra, és magasabbra ível. Éppen már csak az Oscar-jelölés hibádzik, de ha olyan filmekkel folytatja, mint a minket sajnos elkerülő Locke, akkor erre sem kell olyan sokat várni.
A Piszkos pénzről szóló híradásokan azonban mégis a másik színész nevét szokás inkább kiemelni: James Gandolfininek ez volt az utolsó szerepe, hiszen ő sajnos 2013. nyarán szívrohamban életét vesztette Olaszországban. Bizony, ezt a filmet, ami eredetileg Animal rescue néven futott volna (az azonos című Dennis Lehane novella filmes feldolgozásáról van szó), végül átkeresztelték a sokkal semmitmondóbb "The Drop"-ra, aminél még az egyébként tucat magyar címnek számító Piszkos pénz is jobb egy fokkal.
Az eredeti egyébként azokra a kocsmákra utal, amiket az alvilág pénzgyűjtőnek használ. Mindig más, és más helyre gyűlik az aznapi della, így aztán még a tulajok sem tudnak előre felkészülni (és esetleg kitervelni valamit), ha épp ők kerülnek sorra. Egy ilyen helyet vezet két főszereplőnk is, akik közül Marv bátyó egy megkeseredett, piti öreg fickó, akinek nem jött össze az élet, míg a Tom Hardy által alakított csendes, tesze-toszának tűnő Bob csak próbálja jól élni az életét. Egy nap azonban kirabolják őket, és ez nem tetszik a boltot üzemeltető csecsen maffiának...
Oh, és persze van egy másik szál is, amiben Bob megment egy kutyát, és összejön egy eléggé instabil csajjal, akinek a volt csávójáé volt a kutya, és aki szintén be van csavarodva kicsit... Egy szóval van miről mesélnie a filmnek. És persze (vagy inkább: szerencsére?) ezek a szálak a végén össze is érnek, méghozzá egy kicsit meglepetésszerűen. Szóval jól kigondolt két óráról van itt szó, aminek a szálai egyébként ügyesen ki vannak fésülve, tehát nem fognak a nézők belekeveredni a dolgokba.
Ez a letisztultság a film legnagyobb erénye: nincsenek túljátszott karakterek, nincs felesleges cicózás, csak annyi van, amire feltétlenül szükség van. Az instabil figurákat könnyű túljátszatni a színészekkel, de valahogyan ebben a közegben olyan természetesnek hatottak: tipikus kis piti emberek, akiknek csak a külsőségek számítanak: a respekt, meg a della, más nem is kell. Ilyen típusból sok lófrál az utcán, a filmkészítők mégis nehezen tudnak ilyen karaktereket életre kelteni a vásznon - A piszkos pénz szerencsére a kivételek táborát erősíti.
Tom Hardy remekül birkózik meg a visszafogott figurájával, bár hasonlót már láttunk tőle a Stuart című filmben (ez a mostani mozgáskultúrájában nagyon emlékeztetett Stuartra, igaz sokkal visszafogottabban adta elő). Annak ellenére lesz hihető a karaktere, hogy elég nehéz elképzelni, hogy egy ilyen megfontolt, nyugis embert kitermelt magából ez a közeg. A Noomi Rapace-féle szerelmi szálra ugyan időt szánnak az alkotók, de mégsem érződik eléggé hangsúlyosnak - de talán ez nem is baj.
Nem mintha Rapace rosszul játszana, hiszen hozzá nagyon jól illenek ezek a tetovált lány-szerű elvont, (ex)-narkós figurák, de valahogy nem éreztem a két színész közt a kémiát. Remélhetőleg a Child 44 című filmben, ahol szintén együtt játszanak (és Hardy Gary Oldmannel negyedszer) ez már változni fog. Matthias Schoenaertsé a leghálásabb szerep, és ő nem is hibázik: mérnöki pontossággal alkotja meg Eric Deeds erőszakos figuráját, és ez a végtelenül unszimpatikus karakter igazi piócaként még a nézőből is folyamatosan rossz érzéseket vált ki, amint feltűnik a vásznon.
A Piszkos pénz jó film, de sajnos a rengeteg pozitívuma ellenére sem mondanám kiemelkedőnek. Komótos tempója is inkább erény, nem válik unalmassá, a hosszú játékidő is hamar eltelik, de mégis hiányzik belőle az a plusz, ami a nagyok közé emelné. Ennek ellenére bátran merem ajánlani kikapcsolódás gyanánt Tom Hardy, és a gengszterfilmek rajongóinak. Újat nem mond, de amit vállal, azt teljesíti.
