Lisztes megmondja a tutit

Két nap, egy éjszaka

2014. december 14. 15:00 - lisztes

Miközben a színésznők java a díjszezonra készülvén valami jó kis amcsi, vagy brit drámával kíván részt venni a megmérettetésben, Marion Cotillard rendre a nehezebb utat választja: Oscarját is francia filmmel nyerte (ritkán adnak idegen nyelvű alkotásban szereplésért színészi díjat), nemrégiben szintén elég közel került a jelöléshez a Rozsda és csonttal, most pedig itt a Két nap, egy éjszaka, amivel Európában megint tarol, bár érdekes, hogy Cannes-ban (több szakmabéli szerint botrány, de) nem őt díjazták végül. És a Dardenne fivéreknek sem jött be úgy a buli, mint a korábbi években...

two-days-one-night-poster.jpg

Egyébként a Két nap, egy éjszakai is tipikusan azoknak a filmeknek a táborát erősíti, amik értékes, érdekes témát választanak alapanyagul, és ennyi. Mármint... Bámulatos, hogyan tudnak egyesek 160 percet alig több, mint másfél órának éreztetni (lásd A sötét lovagot például), és bámulatos, hogy hogyan tudnak egyesek alig több, mint másfél órát kétszer annyinak éreztetni. Dardenne-ék az utóbbival kacérkodtak a Két nap, egy éjszakában. Fogták a kamerát, majd beküldték elé a színészeket, hogy játsszanak.

A koncepció egyébként tényleg csak ennyi volt. A sztori szerint Sandra, a két lábon járó depresszió meg kell győzze a kollégáit, hogy ugyan mondjanak már le az 1000 eurós prémiumukról, hogy ő megtarthassa az állását. A játékidő nagy részében tehát főhősnőnk, mint egy porszívóügynök, házról házra jár, és rá próbálja beszélni a csóró munkatársait, hogy segítsenek rajta. Mind a 16-ot. Egyesével. És mindegyiknek elmondja ugyanazt. És mindegyik visszakérdez: hányan vannak vele, hányan ellene...

1ze42es_zpsf8a0e137_png_original.png

Közben pedig a kamera csak vesz, és vesz: az biztos, hogy nem volt sok gondja a vágónak, hiszen bámulatosan hosszan kitartott jelenetekkel van teletűzdelve a film. Olyanokkal, amiket még Tarr Béla is megirigyelne. Az most más kérdés, hogy vizuálisan így a film egy kalap sz*rt sem ér, hiszen a kamera legtöbbször csak annyit mozog, amennyit a kézikamerának mozognia illik (rendkívül zavaró a film eleji telefonálós jelenetnél például az, ahogyan vánszorog ide-oda a kép).

Szóval nem, az operatőrnek nem volt annyira nehéz dolga, ellenben a színészek munkája előtt emelem kalapomat. Nem semmi, hogy micsoda hosszú párbeszédeket adtak elő hibátlanul. Hozzá kell tenni persze azt is, hogy a legtöbb jelenetet felvették vagy 50x (átlagosan), szóval volt idő a gyakorlásra. Bár ez ilyen vágatlan szekvenciáknál abszolút érthető is, csak magát a koncepciót éreztem elnagyoltan egyszerűnek: oké, hogy vágatlanok a jelenetek, de mi a funkciójuk?

05.jpg

Hogy elaludjon közben a néző? Bátrabb kameramozgatással 5 csillagos élmény válhatott volna belőle, de így megmaradt egy, a szememben csak görcsös próbálkozásnak ható üres bűvészmutatványnak. Az emellé társuló monoton (bár kétségkívül életszerű) forgatókönyv pedig már épp elég volt ahhoz, hogy elhitesse velem: ez a film nem egy gondosan megtervezett, értékközvetítő alkotás. Erős alapötlet, érdekes kérdésfelvetés, és nagyszerű színészi játék - ez mind adott, de egy FILM-be ennél több kell.

Az alapdilemma (lemondani a prémiumról, hogy egy munkatárs megtarthassa az állását) egyébként a való életből származik, egy (illetve végül több) sajtóhír adta az ötletet, bő 10 évvel korábban a Két nap, egy éjszakához. És míg ennyi idő Nolannek az Eredetre, Tarantinonak a Becstelen brigantykra volt elég, Dardennék megmaradtak az egyszerű karaktereknél (vannak a jóarcok, meg a nem jó arcok, meg van a főhősnő, aki depis és bogyókat szed (nagyon eredeti)), no meg a faék egyszerűségű lineáris történetvezetésnél (ráadásul a jeleneteket is kronológiai sorrendben rögzítették).

fabrizio-rongione-et-marion-cotillard-deux-jours-une-nuit-pleurs.jpg

Alapvető hiányosságai ellenére a témája, és néhány jelenete miatt érdemesnek tartom arra, hogy megnézzük. Nem fogunk rajta jól szórakozni, de kapunk pár kifejezetten erős képsort, és egy még azoknál is erősebb alakítást Marion Cotillardtól, aminek valóban ott lenne idén az 5 legjobb közt a helye: teljes átlényegülésével elhitette magáról, hogy nem egy Oscar-díjas színésznő, hanem egy egyszerű gyári munkás - mindezt úgy, hogy egy percig nem látjuk dolgozni.

U.I.: A Rozsda és csont jobb volt.

Lisztes

Két nap, egy éjszaka az imdb-n

Két nap, egy éjszaka előzetes

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lisztesmegmondjaatutit.blog.hu/api/trackback/id/tr726981015

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása