Legnagyobb bánatomra nekem ez a film kimaradt a mozibemutatója idején, pedig annyi jót lehetett már akkor is hallani róla... Vicces, mert tavaly valami hasonló történt a Star Trek 2-vel, de most megfogadtam, hogy ha törik, ha szakad, nem tolom át a következő évre a mutánsok legújabb kalandját. Egy kicsit könnyebb dolgom volt, mint JJ Abrams filmjével, mivel asszony nagyon komálja James McAvoyt, szóval nem kellett sokat győzködni, hogy üljünk már neki Az eljövendő múlt napjainak.
Egyébként is kötelességem volt megnézni, hiszen annak idején ha csak 1-2 órára is, de ellátogattam a sWeDid éppen zajló svédelésére, amiről anno egy cikket is megjelentettem. Noha nem mondanám magamat az X-men franchise rajongójának, a második részt, valamint a Matthew Vaughn nevével fémjelzett kvázi rebootot nagyon komáltam. Mivel Az eljövendő múlt napjai annak a "folytatása", egy kicsit nagyobb volt a lelkesedésem, mint az önálló Farkas-filmek után.
Az egyedüli problémám az volt, hogy Vaughn meglépett a rendezői teendők elől, így a sorozat ősatyját, Bryan Singert ültették a helyére. Jó, ez igazából nem akkora probléma, de Singer hiába csinálta meg anno a Közönséges bűnözőket, azért Matthew Vaughn az mégiscsak Matthew Vaughn - a rendező, aki sikeresen kilépett Guy Ritchie árnyékából, és túl is nőtt rajta. A rendező, aki vicces, akciódús, és brutális filmeket készít. A rendező, aki nálam ott van a legjobb 10-ben, ellenben Singerrel, akit már láttunk nem egyszer mellényúlni.
Szóval időutazás, ami amúgy mindig problémás, hiszen a paradoxonokkal nem lehet mit kezdeni. Ha a film jól működik, pont leszarjuk ezt, és nem agyalunk rajta (Vissza a jövőbe, Terminátor), de ha csak egy kicsit is megbicsaklik a történet, rögtön felnagyítódnak az ebben rejlő hibák is. Singer tehát pengeélen táncolt, de szerencséjére egy olyan szereplőgárdát sikerült összeverbuválni, amihez foghatóval már jó régen nem találkozhattunk a mozivásznon (még ha ezek egy része cameo, egy másik része pedig aprócska szerep is).
A jövő szívás, a Sentinel robotok szisztematikusan irtják az X-meneket, akik közül néhányan tartanak már csak ki. Az, hogy ez így van egészen bizonyosan Mystique hibája, aki anno még a 70-es években végzett a Sentinel program vezetőjével - ezután indult csak be igazán a mutánsok elleni propaganda. Szóval a terv egyszerű: Farkas tudatát visszaküldik a 70-es évekbe, mert egyrészt baromira megterhelő ez, ő meg azért bírja, másrészt ő már akkor is élt, szóval miért ne... Az ő feladata lesz összeverbuválni az épp agonizáló Xaviert és néhány másik cimboráját, hogy megváltoztassák a történelmet: megmentsék a gonoszt, hogy ezáltal magukat is megmentsék.
Az X-men univerzum veszettül terebélyesedik, és az alkotók a korlátokat nagyon kreatívan, különböző idősíkok bevezetésével igyekeztek legyőzni. Ez a része teljes mértékben működik is, de három apróságot azért szeretnék kiemelni: egyrészt egy kicsit bullshitszagúra sikeredett X professzor újbóli lábra állítása, bár kétségkívül nem rossz gondolat a szérum, amitől járni tud, de a telepatikus képességét elveszíti. Maga a kivitelezés viszont erőltetett, hamar lerendezik, és nagyon érződik, hogy csak az a funkciója, hogy Xavier ne tudja rögtön megoldani a problémát.
Hasonló a helyzet Higanyszállal, az új mutánssal, aki olyan baromira gyors, hogy ihajj! Az ő szabadítóakciója kétségkívül a film egyik legjobb jelenete, de sajnos ő is olyan király mutációval rendelkezik, hogy azzal valójában hamarjában meg tudna oldani minden problémát, ezért aztán... amint kiszabadította Magnetót, szépen elbúcsúzunk tőle, mert ha főszereplőinkkel maradna, nem nagyon lenne sztori... Egyébként amikor olyan baromi gyorsan flangál a falakon, hogyan hallgat walkmant? 1000x felgyorsítva vette fel a zenét a kazettára?
A harmadik, kicsit zavaró dolog, hogy szegény Kitty Pride két napig ott görnyed Farkas teste felett a jövőben, mert ott kell lennie, hogy a múltban tartsa. Elképzeltétek, hogy hogyan nézhetett ki a jövő a 70-es évekbeli cselekmény alatt? Pár ember egy alvó férfi felett gubbaszt... Na, és egyébként is: ha már Xavier megszerezte az infót, akkor miért is kell feltétlenül a múltban tartani Farkast? Persze ez már tényleg csak kukacoskodás, de néha annyira feleslegesnek éreztem szegény Hugh Jackmant: csak beállították a háttérbe, miközben a többiek intézkedtek.
No, de ezek csak apróságok, ugyanis a film van annyira élvezetes, hogy végig lekösse az embert, maximum utána kezd el gondolkozni a néző az ilyesmiken. Singer tehát jól vizsgázott, noha Vaughn fiatalos lendülete most elmaradt, azért így is kellően mozgalmas kicsit több, mint 2 órás kalandot kapunk korrekt CGI-jal, és javarészt nagyszerűen mozgatott szereplőkkel. Mystique, Xavier, Magneto trióval az élen, Bestia, Trask és Farkas trióval sereghajtóként. Ja, meg itt van még Stryker fiatalkori kiadása is, csak épp full feleslegesen. Sebaj.
Az eljövendő múlt napjainak egyfelől a múltidézés (a régi csapat összeverbuválása), másfelől az új gárda megfelelően pörgős használata miatt mindenképpen az idei év legjobb filmjei között van a helye. Aki már kezd megcsömörleni a szuperhősfilmektől, és csak a legjobbakra kíváncsi, az idei felhozatalból A galaxis őrzői mellett ezt a darabot tudom ajánlani. Nem kell hozzá ismerni a teljes X-men univerzumot, de a sok utalás és szereplő miatt sokkal élvezetesebb ha azért valamelyest konyít az ember hozzá...
