Az egyik legősibb hadicselről tán mindenki hallott már: többet ésszel, mint erővel, mondá Odüsszeusz, és egy falóban elbújva, és azt búcsúajándéknak álcázva haverjaival bejutottak Trója városába, megnyitva annak kapuit a közelben sunyuló görög erőknek. Mármint a híres ókori eposz szerint, melyet Homérosz firkantott le még anno, és amiről a mai napig nem sikerült bebizonyítani, hogy vajh' valóban megtörtént eseményeket dolgoz-e fel fantasy stílusban, óder nejn.
Egyébként minden jel arra mutat, hogy igen, a Trójai háború megtörtént (érdemes utánaolvasni a wikipédián), csak persze a sok hókuszpókusz nélkül. De ez tulajdonképpen mindegy is, a lényeg az, hogy Hollywoodban jónak látták ezt a történetet a nagyvászonra adaptálni, hiszen tudjátok... Ókori, meg látványos, és hát nemrég a Gladiátorral Oscart nyert a Dreamworks, ide meg Russell Crowe helyett a nagy Brad Pittet sikerült megszerezni, szóval megvan a tuti recept (nincs)!
A történet szerint Párisz herceg lenyúlja szép Helénát a görög Menelaosztól az egyik békekötés alkalmával, ami kapóra jön Agamemnónnak, mert végre megvan a casus belli, amivel az egyesült görög sereget nekivezetheti Trója gazdag városának, ami nem akármilyen kereskedelmi fontosságú vizeket tart felügyelete alatt. A hős Akhilleusz is csatába megy, de hamar megmakacsolja magát, ami a kezdetben verhetetlennek hitt görög seregnek is rosszul jön, úgyhogy mégsem lesz olyan sima ez a hadjárat, mint ahogyan az az elején még kinézett...
Ez a történet nem biztos, hogy filmre való. Rendesen átszabták, de még így is túlságosan egyszerű sztereotípiákkal (nagyravágyó vezér, bölcs király, elképesztően ügyes harcos) próbáltak valamit összehozni. Ez pedig szöges ellentétben áll az egyébként a filmre jellemző realistább megközelítéssel: Az Iliászban szereplő görög isteneket mind kihúzták, és ezzel az egyébként ígéretes fantasy-vonalat is kikukázták, amivel az a gond, hogy komoly történetként rettenetesen komolytalan.
Ott van például a casting: míg a 300 stilizált látványvilágánál egyáltalán nem zavaró, a skót származású (egyébként legalább sötét hajú) Gerard Butler, itt Brad Pitt, meg a szőke fürtjei abban a gagyi ókorinak szánt hacukában rendesen nevetésre késztetik az embert, amit csak fokoz a kötelező felsőtestvillantás a szűz leányzó előtt. Menelaoszt is egy vöröses szőke színész, Brendan Gleeson kelti életre, bár az legalább dicséretes, hogy a spártaikat nem fitnessoktatók, hanem csak simán nagydarab fószerek formálják meg.
Akhilleusz legendás harci képességeit a végletekig eltúlozzák: a nyitópárharc például szánalmasan átlátszó végkimenetelű, maga a harci megmozdulásai inkább emlékeztetik a nézőt arra, hogy simán egy idióta, mintsem hogy ő lenne a legvitézebb tag a görög haderőben. Ráadásul, akárcsak a bibliai karakterek esetében, a mai kor számára Akhilleusz erkölcse sem könnyű falat, amitől csak még nehezebb megszeretni a figurát... Aki egyébként főszereplő volna, vagy mi, de a film közepén kb. eltűnik, mintha ott sem volna, és csak a végére bukkan fel ismét.
Wolfgang Petersen is jócskán túl volt már ekkor azon a koron, amikor ő még jó filmeket rendezett. Az inkább a 90-es évek közepét idéző látványvilágot (gagyi stúdiódíszletek) csak egy-két átlátszó moneyshot dobja fel, az indokolatlan, és nagyon gáz lassítások, a még gázabb Akhilleusz-Patroklosz rokoni kapcsolat (eredetileg csak haverok voltak), az erőltetett szerelmi szál Akhilleusz és a papnő között (Rose Byrne micsoda fiatal volt még!), és az ominózus "bujkáló görög hajóhad"-jelenet teljesen elrontják a filmélményt. És ezen még a viszonylag korrekt módon ábrázolt falovasdi sem segít már.
A jó pontok sorát Akhilleusz mítoszmagyarázó halála, Agamemnón figurája, és kellő mennyiségű szerepeltetése, és a nem semmi Akhilleusz vs Hektór csata gyarapítja. Furcsa, de különösen bosszantónak találtam, hogy Sean Bean jó szokásához híven nem lelte halálát a filmvásznon... Szóval igen, a Trója inkább bosszantó, csak hellyel-közzel látványos, végtelenül klisés, sok gagyiva operáló szandálos film, aminél - és ez a legszomorúbb - még így is kevés jobbat csinált eddig Hollywood. De ez nem a film erénye, inkább Hollywood szégyene.
