Eredetileg már a tavalyi díjszezonban be szerették volna mutatni, végül a premiert elhalasztották, és májusban, Cannes-ban debütált a Foxcatcher, ahol Bennett Miller elvihette a legjobb rendezőnek járó díjat. Oscarra gyúrt produkcióról van szó, ehhez nem férhet semmi kétség: igaz történet, tragikus végkimenetellel, a karakterek eljátszásához a színészeknek nagy átalakulásokon kellett átmennie... Szóval minden adva van ahhoz, hogy besöpörjön egy csomó díjat.
Persze erős a mezőny, nagyon erős, és jelenleg úgy néz ki a dolog, hogy jelöléseknél nem futja többre, pedig egy gyengébb évben bizony ennyi is bőven elég volna a sikerhez. Sajnálni azért nem kell a Foxcatcher alkotóit, hiszen végül 5 kategóriába is sikerült bekerülnie, ami mindenképpen szép teljesítmény, és nagyon úgy tűnik, hogy megérte várni, és Cannes-ban megkezdeni a fesztiválszereplést. Bár sajnos a filmek nem nemesednek a pincében eltöltött idő alatt, mint a jó borok...
Az igaz történet egyik főszereplője Mark Schultz, aki 1984-ben aranyérmet szerzett az Olimpián, akárcsak testvére David, de mégsem képes kitörni az ő árnyékából. Sz*r körülmények között él, nem becsülik meg a sportban elért teljesítményéért. "Szerencséjére" egy gazdag hazafi, John du Pont a fejébe vette, hogy az amcsi birkózóválogatottból amolyan házi csapatot csinál: mindent megad nekik, amire csak szükségük van, és cserébe annyit kér, hogy nyerjék sz*rrá magukat. Kezdetben minden klappol, de hamar rá kell jönnie Johnnak, hogy a jólét velejárója a lustaság...
És ha azt hinnéd, hogy ebből lesz a legkomolyabb konfliktus, hát nagyon tévedsz. A film utolsó harmadában, mintegy csillapítani a Mark vezette csapat szétszórtságát, John megszerzi az addig hősiesen ellenálló Davidet is a Foxcatcher birtok számára, aki rendbe is rakja a dolgokat, de addigra már öccse annyira megutálja a helyzetet, és annyira féltékeny lesz, hogy inkább lelépne, amit David ki is harcol du Pont-nál. Aztán du Pont egyszer csak bekattan... Nem lövöm le a végét, bár egy közismert (a tengerentúlon legalábbis) igaz történetről van szó, szóval a happy end elmarad.
Amire rögvest ki kell térnem, az a maszkmesteri munka, mert bár nem kifejezetten hasonlítanak a színészek azokra a valós személyekre, akiket megformálnak, így is nagyszerű munkát végzett Bill Corso és Dennis Liddiard. Az egyik alapvető probléma Steve Carellel még csak nem is a furcsa színű bőre volt (mert az az igazi John du Pont-nak is olyan volt), hanem a színész szélesebb, kerekebb feje, amin ugyebár semmilyen maszk nem tud segíteni... Amit viszont sajnálok, és ezt a fodrászok számlájára írom, hogy Mark Schultz eredeti bongyi frizuráját elhagyták Channing Tatumnál...
A forgatókönyv legnagyobb problémája a már korábban is megpedzegetett "ki a főhős" kérdésre adott ködös válasz: du Pont az elejéről, Mark Schultz a végéről hiányzik a sztorinak, ráadásul a másfél órán keresztül kibontott Mark vs du Pont sztorivonal teljesen értelmét veszíti a végkifejlettel, amikor a súlypontot átrakják Davidre. Éppen ezért nem tartom egy jó munkának, bár az igaz, hogy eredetileg többféle vágás is volt a filmből, egyikben Mark, másikban David szerepe volt elhanyagolható, a végén pedig a kettő keverékével jöttek elő megoldásként... Egyébként Mark Schultz úgy nyilatkozott, hogy elég korrekt képet fest a film arról, ami valóban történt annak idején.
A rendezésből pedig az a plusz teljesen hiányzik, amitől el tudnám fogadni, hogy a Foxcatcher, ha a legjobb 8 film közé nem is jutott be, rendezésben van olyan erős, hogy Bennett Miller a kategóriából kiszorítva pár komoly esélyest (pl.: Clint Eastwood, Ava DuVernay), végül megvesse a lábát az 5 között. Komótos a tempó, nincsenek igazán nagy jelenetek, és a feszültség sem olyan átütő, mint ahogyan azt az előzetes ígérte: lényegében du Pont egy tök jó arc fószer (a maga hibáival), akinek a végén valamiért (kis homoeorika, kis féltékenység) egyszerűen csak elborul az agya...
Hiányzik az a fordulat, amikor a néző rá kell, hogy jöjjön, hogy az eredetileg jó szándékúnak kinéző gazdag csóka túlságosan is akaratos ahhoz, hogy el tudja viselni, ha valami nem úgy van, ahogyan ő szeretné. Igazából, amikor kiakad Markra, a néző du Ponttal kezd el szimpatizálni, mert addigra a birkózótehetségből egy lusta, tohonya drogos lett... Oké, az mondjuk ügyes húzás, hogy ezek után, szinte a semmiből érkezik a finálé, bár sajnos a kérdést nem sikerül 100%-osan megválaszolni (inkább csak utalgatnak): mi vezetett a tragédiáig? Azt döntse el mindenki maga, hogy ez jó, vagy rossz dolog.
