Oly' fehér az Oscar! Vinnyogták tele az internetet a jelöltek bejelentése után az emberek. És tényleg: a komolyabb kategóriákban nem találunk színesbőrű jelöltet, amire már jó ideje nem volt példa. Az ok... Az ok pedig az, hogy az egyetlen film, amihez komoly reményeket fűztek, az ez, ni... A Selma. A Selma, aminek rendezőnőjénél simán volt idén 5 jobb rendező. A Selma, aminek főszereplőjénél simán volt idén 5 jobb főszereplő. Akkor most miről is beszélünk pontosan?
Értem én, hogy divatos nyávogni emiatt, meg tisztában vagyok vele, hogy az Oscar-díjban van sajnos egy jó nagy adag politika is, de azért ez mégiscsak egy szakmai díj, vagy micsoda, abból pedig a legrangosabb, és az ilyennek nem azt kellene néznie, hogy ki csinálta a filmet, hanem azt, hogy hogyan csinálta. Márpedig a Selma egyik téren sem kiemelkedő, maximum csak erős. A néha már-már dokumentarista stílusa egészen giccses (pár)beszédekkel van néha feloldva, megteremtve az unalom és a szemforgatásra késztető jelenetek tökéletesen sz*r elegyét. A színészek azért mentik a menthetőt.
Martin Luther King a feketék egyenlőségéért harcol, de nagyon. Természetesen mindenki ellene van, de ő nagyon elszánt. Miután Alabama államból aggasztó hírek érkeznek, miszerint a többségben lévő fekete lakosságot egyszerűen nem engedik szavazni, nincs mit tenni: odamennek, aztán vissza Washingtonba, aztán megint oda, aztán megint vissza Washingtonba... És így tovább. Közben egy tüntetésen megölnek egy fegyvertelen feketét, aminek hatására egy másik, békés gyalogtüntetést szerveznek, amit újfent túlreagálnak az ottani hatóságok, azonban most élő, egyenes adásban...
Aki nincs tisztában az akkori eseményekkel, az ne aggódjon: ez a film gondoskodik arról, hogy a legapróbb részleteket is megtudjuk... Martin Luther King 9:02-kor felhívta a Józsit. Ez tény, az FBI lejegyezte. Váó. Ki nem sz... Hopsz, bocsánat, ilyet nem szabad mondani, hiszen a Selma az idei 12 év rabszolgaság, ami hogy ha neadjisten nem tetszik valakinek, akkor az a valaki rasszista. Értitek, erre felépíteni egy jelenetet, hogy Martin Luther King telefonál egyet... Váó. Ezt egyszerűen nem tudom máshogy lereagálni, csak így.
Értem én, hogy fontos volt az alkotóknak a téma már csak a főszereplő személye miatt is, de van valahol egy határ, amit nem kéne átlépni: dobd a francba ki a felesleges jeleneteket, mert azok másra nem jók, csak felduzzasztják a filmedet két óra fölé, ráadásul az a két óra is inkább háromnak fog tűnni. Ava DuVernay itt követte el a legnagyobb hibát. Ő ugyanis mindent meg szeretett volna mutatni, pedig néha jobb, ha valamit homály fed. Mennyivel jobb volt például a Cápa a fenevad POV-jából fényképezve? Jó, hülye példa, de a lényeg az, hogy néha jobb, ha a képzeletünkre bíznak dolgokat.
De Ava kamerája mindig ott van Martin Luther King arcában. Minden apró rezdülését vissza akarja nekünk adni a rendezőnő, aki szentül meg volt győződve arról, hogy ha főhőse 10 másodpercet gondolkozik minden egyes válaszán, és még bajsza is van, akkor majd jól megfontoltnak fog tűnni. Persze az is, csak szegény David Oyelowonak megalszik a tej a szájában. Közben természetesen az "embert" is be kellett mutatni, úgyhogy jönnek a feleségével a nagy emberek magánéletének elcsépelt jelenetei: nem foglakozik eleget a családdal, mert minden más fontosabb. Jah, hát sajnos ez így megy, láttuk már 100 másik filmben.
Hogy ne csak rosszat mondjak, mert az amúgy sem lenne fair: Oyelowo játéka, ha nem is Oscar-jelölésre érdemes, kifejezetten erős. A beszédei alatt, legyen akármennyire is bárgyú a szöveg (újraírták MLK szövegeit, mert az eredetiek felhasználásához nem volt joguk), megvan az a karizmája, amitől elhiszem, hogy ebből az emberből komoly vezető válhatott. De kifejezetten erős volt Tom Wilkinson is Johnson elnökként - na őt például hiányolhatjuk a legjobb férfi mellékszereplők közül... Nem úgy Tim Roth-ot, aki rendkívül teatrálisan formálja meg az alabamai kormányzót...
Azok a jelenetek, amikor nem emberek beszélgetnek szobákban (mondjuk ezekből elég sok van), hanem van némi eksön is, kifejezetten erősre sikeredtek. Az első két felvonulás szétoszlatása izgalmas, jól visszaadja a káoszt, és kellőképpen kihangsúlyozzák az igazságtalanságokat is. Mondjuk ez utóbbiakat talán túlságosan is: a gaztetteket nem kell vastag filccel, dupla vonallal aláhúzni... Egyszerűen nincs rá szükség. Én jobban szeretem, ha feleslegesen nincs a számba rágva semmi, ha feleslegesen nem hangsúlyoznak ki olyan dolgokat, amik anélkül is hatásosak. Én jobban szerettem volna így, és egy kicsit bátrabban megvágva a Selmát.
U.I.: A betétdala viszont 5 csillagos, attól nem sajnálnám az Oscart.
