Jack O'Connell nevét most már tényleg jó lesz megjegyezni, mert amit ez a 24 éves srác művel az utóbbi időkben... Tán már említettem korábban, hogy ő lesz az új Tom Hardy. Alkata, testtartása, hangja és akcentusa, és persze színészi kvalitásai alapján egyértelműen megérdemli ezt a címet. Most is, mint a 300 folytatásában, illetve a Rendíthetetlenben egy katonát alakít, de talán most a legjobban, leghitelesebben. A téma pedig az 1971-es észak-ír zavargások.
Bevallom, nem sokat tudok erről a korszakról, de ennek ellenére, vagy talán pont ezért, nagyon érdekelt a film. Részben a főszereplő személye miatt, részben pedig amiatt, hogy az utóbbi időkben egyre több jóféle, nem fősodorbeli angol filmmel találkoztam, és titkon reméltem, hogy a '71 is közéjük tartozik. Mondjuk nem volt ez akkora zsákbamacska, hiszen nem semmi fesztiválszereplést tudhat a háta mögött. Díjazták a Berlinálén is, meg persze jó néhány brit díjat is bezsebelt.
A történet viszonylag egyszerű. Az 1971-es belfasti zavargások idején kivezényelnek egy rakás katonát a katolikusok és a protestánsok közé, hogy csillapítsák a kedélyeket. Nem jön be. A nagy zűrzavarban egy kisgyerek ellop egy fegyvert, ami után főhősünket (Gary Hookot) és társát küldik, hogy szerezzék vissza. Csakhogy az ellenállók fejbelövik utóbbit, és Garyre is vadászni kezdenek. És vadásznak, vadásznak, vadásznak, miközben ő próbál bújkálni, próbál túlélni, és próbál kijutni a veszélyzónából.
Nagyon tetszett a 70-es évek "szaga". A vászonról igen jól átjött a más korszakbeli életérzés, úgyhogy nagy dicséret illeti a kosztümtervezőket, és a maszkmestereket. Sean Harrisből például zseniális figurát varázsoltak, az ember fel sem ismeri így a Prometheus extravagáns tudósa után. De ugyanígy dicséret illeti a díszletért felelős kompániát is: nem lehet azt mondani a filmre, hogy fukarkodtak volna a külső jelenetekkel (mint mondjuk a Szerelmes nővéreknél), noha persze nem kell Bosszúállók-szintű utcai harcokra gondolni.
Ezen a vonalon továbbhaladva: ahogy a film elején eszkalálódnak az események, az döbbenetesen jól sikerült. A leghatásosabb benne az, hogy (kis képzavarral élve) szinte észre sem vesszük... Az egyik pillanatban még csak pár hangoskodó tüntető, a következőben pedig már az életüket féltő, menekülő katonák, és az utánuk loholó csőcselék... Ezt rendkívül ügyes húzásnak tartom, sokat dobott a hitelesség, valamint az "események sűrűjében levés" (jajj, de csodás kifejezés) érzetén.
És persze az operatőri munka... A kézikamerázás KÉZenfekvő megoldás volt (muhahhaa), és noha egy kicsit túlrángatták azt a szegény kamerát (a film eleji üldözős résznél különösen), alapvetően szükségesnek éreztem a használatát. Mondom ezt én, aki ki nem állhatom az esetek 95%-ában. A sok éjszakai jelenet egyfelől ugye könnyedség volt a díszlet miatt, másfelől pedig nehezebb a bevilágítások okán, de szerencsére itt sem találtam kivetnivalót a filmben.
Hanem a főhős karaktere... Na, az már egy kicsit problémásabb. Tudjátok, van az a híres baki az első Indiana Jones-filmben, hogy ha kihúznánk a főhőst a képletből, akkor is ugyanúgy történt volna minden. Indy ott csak aktívnak tűnik, de valójában nem az. Itt hasonló a probléma, noha kicsit árnyaltabb a kép: Gary egyfolytában menekül, nem tudja a sorsát a kezébe venni, mindig mások segítenek neki, vagy épp bánnak el vele. Egyáltalán nem aktív karakter, ha csak a bujkálást nem tekintjük annak.
Sajnos szinte végig ez a helyzet, az utolsó blokkban változik egy kicsit az összkép, ott már próbál tenni valamit a saját ügye érdekében, de végül ismét külső segítségre szorul. Arról pedig nem is beszélve, hogy nem kimondottan pletykás főszereplő létére, egy kicsit be is villant Gosling hallgatag figurája a Csak Isten bocsáthat meg című filmből (ami meg ugyebár nem kimondottan pozitív dolog, legalábbis nálam semmiképp sem az). Szerencsére Jack O'Connellnek már ilyen fiatalon is megvan az a karizmája, amivel sikerül valamelyest árnyalni ezen a képen.
A '71 egy erős atmoszférájú darab, ami számtalan jó pillanatot tartogat, noha néha azért becsúszik egy-két unalmasabb szakasz is. Nagyon oda kell figyelni rá, mert rengeteg szereplőt mozgat, ami egy kicsit a főszereplő játékidejének a rovására is ment, de oda se neki, mert ennek ellenére is egy nagyon jó filmélmény. Mozikban egyelőre ne keresd, a témája, és a sztárparádé hiánya miatt nem hinném, hogy bármelyik hazai forgalmazó bevállalná. De ne legyen igazam.
