A prequel/sequel/remake lázban égő Hollywoodnak, ha eredeti ötlet alapján szeretne sok pénzt keresni viszonylag kevésből, akkor két választása van: vagy horrort forgat, a fekete és latino kisebbséget belőve célközönségként (értsd: szellemes, ijesztgetős filmeket, nem slashert), vagy vígjátékot. Ez utóbbit viszont nem egyszerű eladni. A kulcsszó (illetve pontosabban ez ugye két szó) a "high concept", azaz hogy az eredeti ötlet az legyen valami olyan, ami megfogja a jónépet, és berángatja a moziba.
Interjúból bérgyilkos akció az észak-koreai diktátor ellen? Ez egy high concept. Netre kikerülő, és sok problémát okozó házi szexvideó? Ez egy high concept. Jelmezbálra zsaruknak öltöző, majd a törvény erejét megízlelve önjelölt rendőröknek álló lúzer páros? Ez egy high concept. Persze van hátulütője is a dolognak, de az már a mozibevételt nem nagyon befolyásolja: tudniillik az ilyen high conceptek high expectationt, azaz magas elvárást váltanak ki a nézőkben, és általában nem tudják megugrani azt.
Ez részben tényleg a nézők miatt van, akik a film után csak annyit tudnak kiböfögni magukból, miután végigröhögték az egészet, hogy "hát ez jó sz*r volt", részben viszont a filmkészítők miatt is, akik pontosan tudják, hogy nem kell megerőltetni túlságosan magukat ahhoz, hogy pénzt keressenek, hiszen azt megteszi a kidolgozás helyett maga az ötlet, azaz a marketing. És miután a Kamuzsarukról annyi rosszat lehetett hallani, el is könyveltem magamban ez utóbbi iskolapéldájaként.
Jön a csavar: nem tévedtem. Hozzáteszem, kellemes csalódás volt, mert minden hibája ellenére végig lekötött, jól is szórakoztam, de nem tudok szótlanul elmenni pár igénytelenül otromba megoldás, és az öncélú történetvezetés mellett. Valahol azt olvastam, hogy olyan a film, mint egy SNL szkeccs 100 percesre duzzasztott verziója, és ennek igazat is adok. Mondjuk én kifejezetten szeretem az SNL szkeccseket, szóval ezzel a részével nem volt probléma, de a duzzasztásra használt anyaggal már annál inkább.
A sztorit már részben felfedtem: két 30-as idióta, akik a szokásos amcsi lúzer figuraként nem találják a helyüket az életben, egyszer csak maszkabálba megy, rendőrnek öltözve... Ciki. Hazafelé azonban az élethű jelmez miatt mindenki rendőrnek nézi őket, és megízlelvén az ezzel járó tiszteletet (elvégre ez az USA, nem Magyarország) saját szakállukra elkezdik űzni a bűnt. Bele is tenyerelnek szinte rögtön az albán maffia arcába, aminek persze nem lesz jó vége. Vagyis de, mert a happy end az ilyen filmeknél elkerülhetetlen.
Az első osztályú (itt most visszautalnék a high concept filmekről írt bevezetőmre) előzetes után egész biztos a csalódás. A legjobb poénokat már ott ellövik, ráadásul sokkal jobban időzítve, mint a filmben. Nem hiába külön szakma a vágás, nem mindegy, hogy hogyan rakják egymás után azokat a felvételeket, mennyi időt engednek egy poénnak arra, hogy leessen a nézőknek, mennyi időt szánnak egyáltalán rá, és az sem, hogy éppen kinek melyik reakcióját mutatják. A Kamuzsaruk kifejezetten béna ezen a téren, a legtöbb poénnak nagyon rossz a ritmusa sajnos.
De ennél lényegesen kínosabb maga a történet, ami az olyan zseniálisan buta húzásaival, mint a "razziákon nem találtak semmit a rendőrök" és a kétajtós, elrejtett pincelejáró és a hozzá tartozó méretes katakombarendszer, valamint a rendőrös csavar esetlen kidolgozatlansága, sokat ront az élményen. A végén például egy nagyon fontos antagonista hullájáról egy az egyben megfeledkeznek a nagy lövöldözésben (merthogy természetesen nagy lövöldözés lesz a végén), és az egész abban a szituációban olyan furán veszi ki magát...
A főszereplőpáros között viszont megvan a kémia (nem csoda, hiszen korábban már dolgoztak együtt). Damon Wayans fia egy az egyben apucira ütött, már ami a grimaszolásokat és sajnos a színészi tehetséget illeti. Nála lényegesen jobb Jake Johnson, bár sokszor átbillen a jóízlés határán, és csúnya ripacskodásba megy át. Mint ahogy James D'Arcy is, akit elég bátor húzás volt angol létére albán maffiavezérnek megtenni... És nem mondanám feltétlenül szerencsésnek a dolgot.
Bőven találunk hibákat, sokan le fogják "szarozni", és nem mondom azt, hogy egyáltalán nincs igazuk. A kép azért valamivel árnyaltabb, mint amit én az eddigi kritikák alapján leszűrtem, de egy kicsit mégis szomorú vagyok, mert ebben tényleg úgy éreztem, hogy benne volt a potenciál, és nem is az unalomig ismert vígjátékszereplőket, hanem frissebb arcokat választottak a főszerepre, aminek szintén nagyon örültem. Agykikapcsolós vígjátéknak tökéletes, de aki ennél többet vár, sajnos csalódni fog.
