Lisztes megmondja a tutit

Senkiföldje / No Man's Land (2001)

2015. április 03. 16:00 - lisztes

Tudtátok, hogy az Amélie csodálatos élete annak idején nem nyert Oscart a legjobb idegennyelvű film kategóriájában? Nem, mert abban az évben a bosnyákok elorozták a franciák elől a díjat. Amit nem csak amiatt nem sajnálok, mert bevallom őszintén, Amélie élete számomra nem volt annyira csodás, hanem amiatt sem, mert nem valami unalmas, európai művészszutyoknak (most nem az Amélie-re célzok) ítélték oda a szobrot, hanem egy szórakoztató, de mégis komoly témát körbejáró darabnak.

no-mans-land-dvd-cover.png

Mert aki már látott akár csak egy bosnyák filmet is, az tudja, mi a kedvenc témájuk: a háború... És igen, a Senkiföldje is a háborúról szól. Arról a bizonyos 90-es évek eleji háborúról, ami miatt anno a NATO még mifelénk is állomozott. Arról a népirtásról... vagyis hülye vagyok, dehogy arról... Arról már meséltek elegen! A Senkiföldje kicsiben tolja, a csatatér egy kifejezetten kis pontjára koncentrál, ahol egymással ellenséges katonák rekednek, részben egymásra utalva. Igen, a jó öreg klasszikus sztori az összebarátkozó...

A francokat! Ha azt hinnénk, hogy kapunk egy új Éjfélre kitisztul-t, vagy A becsület keresztje egy korábbi verzióját nézhetjük meg, nem is tévedhetnénk nagyobbat. Ugyanis annál a pontnál, amikor az ellenséges katonák egymást megismerve elkezdenének összebarátkozni, vált egyet a film, és a kisemberek sorsa helyett egy nagykutyák által vezérelt politikai játszmával kezd el foglalkozni. És kapjuk az újabb, és újabb meglepetéseket - merthogy mindig azt hisszük a sablonelemek használatából, hogy tudjuk, hová megy ki a játék...

no-man-s-land-2001-08-g.jpg

Szerb-bosnyák front, a 90-es évek közepe tájékán. Néhány katona eltéved a ködben a frontvonalon, és reggelre lesz nagy meglepetés, amint kiszúrják őket a szerbek a nap felkeltével. Ciki éli egyedül túl, ő a két tábor közti gazdátlan terület egyik lövészárkában húzza meg magát. A szerbek két katonát küldenek felderíteni a helyzetet: ők az egyik halott alá taposóaknát rejtenek meglepinek, de nemsokára kiderül, hogy az a hulla még nem is hulla... A lövészárokban ragadt katonák segítséget kérnek, és a semleges ENSZ katonái már indulnak is hős mentőakciójukra...

Nem sok film meri mixelni a háborút a vígjátékkal, és ha véletlenül meg is teszik, hát akkor sem kimondottan a mélyenszántó gondolatok, és a rendszerkritikus szituációk közé írják a poénokat. A Senkiföldje azonban meg meri lépni azt, hogy ezt a nagyon szomorú helyzetet, ezt az értelmetlen öldöklést, és a hozzá tartozó összes, a korra jellemző milliőt megragadja, és bemutatja az abszurditásukat. Közben pedig élő, lélegző karaktereket hoz hasonlóan elvetemült szituációkba, és reagáltatja őket fenomenálisan.

no-mans-land-pic-1.jpg

De ha maguk a szituációk nem lennének elegek, hát nosza, vicceket is mesélnek a karakterek - no nem akármilyent, hanem ugyanolyan keserédes hangulatút, mint amilyen maga a film is. Így telik el az első kb. 45 perc. Szinte végig egy helyszínen, folyamatosan forduló kockával, újabb, és újabb csavarokkal. És mikor már azt hinnénk, hogy kiismertük a Senkiföldjént, eggyel magasabb szintre lép, és az ENSZ-nél kezdi el keresni a megoldást a kialakult helyzetre.

A meglepetés hatott, maga az új sztorivonal azonban már kevésbé. Mert hiába vetette le magát a film a sablonokból épített toronyból, az új irány már koránt sem olyan vicces, vagy érdekes, mint a lövészárokban lévő 3 ember adok-kapokja. A meggyőződésbeli játszma átvált politikaira, aminek nyilván jó oka van, hiszen nem csak a szerbek, meg a bosnyákok voltak hülyék, hanem mindenki más is... Bár néha elsütnek olyan mondatokat, amivel kicsit komolyabb irányba terelnék a film filozófiáját, azért a szép szónoklatok és gyilkolgatások mellett is végig megmarad a mosolygásra késztető hangulat.

no_mans_land_2001.jpg

Különönösen itt, Magyarországon lehet értékelni a filmet, hiszen nem nehéz belelátni a két eltérő gondolkodású főszereplőbe a fradistát és az emtékást, a fideszest és az emeszpést, azt, akin van sapka, és azt, akin nincs. A reakcióik pedig tipikusan erre a térségre jellemző kicsinyes gondolkodásmódot sugalló tettek: ez az, amit nagyon eltalált Danis Tanovic író-rendező. No meg persze a zseniális lezárást, aminél kiábrándítóbbat keveset láttam eddig... De pont ezért üt hatalmasat.

01blog_lisztes.png

02blog_elozetes.png

03blog_imdb.png

04_blog_mafab.png

 

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lisztesmegmondjaatutit.blog.hu/api/trackback/id/tr607137175

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása