No, hát ennek is már 100 éve, hogy megtörtént. Az ausztrálok Mohácsa, csak épp az I. világháborúból. A sztori röviden és leegyszerűsítve annyi, hogy az angol fejesek közül páran úgy gondolták, hogy úgy tudnak a legjobban a németeknek ártani, ha kiiktatják az egyik legfőbb szövetségesüket, az Oszmán Birodalmat. Ezért aztán egy rakás angol, francia, ÉS ausztrál (meg új-zélandi) katonát vezényeltek a Dardanellákhoz, hogy hősi halált haljanak full értelmetlenül. Merthogy megfutamodás lett a vége.
No, és ez az ausztráloknak legalább annyira fáj, mint az USÁnak Pearl Harbour, így hát most a szép kerek évforduló alkalmából készül egy TV minisorozat, elkészült nemrég Russell Crowe filmje, A forráskutató, és én meg jól megnéztem az akkor még pelyhes állú fiatal Mel Gibson főszereplésével készített Gallipolit 1981-ből. Nem volt egy kerek évforduló, nem is készült el könnyen, viszont addig a pontig Ausztrália legdrágább filmjévé avanzsált, szóval tényleg komolyan gondolták a mate-ék a dolgot.
A sztori fiktív: egy tehetséges futó, Archy Hamilton szép atléta karrier előtt áll, de dúl benne a hazafiasság, úgyhogy bevonulna - de sajnos még nincs 21. Frank Dunne is nagyon talpraesett, de valahogy mégsem úgy sikerülnek a dolgai, ahogyan azt ő szeretné. Egy futóverseny alkalmával összetalálkozik a két fiatal, és életre szóló barátság alakul ki köztük - így Archynak még arra is sikerül rábeszélnie Franket, hogy vonuljon be, mert ott majd milyen jó lesz neki... Hát... Nem lesz...
Szóval ausztrál mércével nézve meglehetősen nagy költségvetésű darabról van szó, bár hozzá kell tenni azt is, hogy ami a kenguruk földjének cirka 15 millió lakosának sok, az az USÁ-ban maximum átlagos költségvetés, így senki ne számítson látványos csatajelenetekre, főleg ne sokra. A film felénél ugyanis még javában ausztrál földön lébecolunk főhőseinkkel, és utána is több hangsúlyt fektetnek az egyiptomi kiképzésre, mint magára a törökországi küzdelmekre.
Azért persze akad csata, és akad robbanás is, és akad egy rakás statiszta is, ugyanis a partfalba épített szálláshelyek hiteles bemutatásához sok emberre volt szükség, ez kétségtelen. Amit nagyon sajnálok, hogy végül lovascsata (merthogy Archyt a könnyűlovassághoz veszik fel) nem szerepelt a filmben. Szívesen megnéztem volna egy epikus küzdelmet a török gépfegyverek, és a szuronnyal támadó ausztrál lovasság között... Küzdelmet mondtam? Mészárlást értettem...
Így ami marad, az tulajdonképpen ugyanez, csak lovak nélkül. Kétségtelen, még ha történelmileg nem is feltétlenül korrekt (angolokból is sok, sőt, több volt a csatánál, és többen is haltak meg), hogy azért okoz pár rémisztően felháborító percet a nézőnek, amikor azt kell néznie, hogy a támadási hullámok nemhogy az ellenséges lövészárkokig, hanem még 5 méterre sem jutnak el a kezdőpontoktól. A makacs, gőgös tiszteket mondjuk mindig is könnyű volt utálni, de itt ezt elképesztően hatásosan mutatták be a frontvonalnál tehetetlenül szolgáló ausztrál tiszttel kontrasztba állítva a messziről parancsolgató britet.
Amit kicsit sajnálok, hogy Peter Weir nem tudta eldönteni, kiről akar mesélni. Sokáig Archy a főszereplő, de a film egy ponton átvált a Mel Gibson által megformált Dunne-ra: igazából a kettejük barátságáról akarna szólni, de azt sajnos kevés jelenettel mutatják be, a két karakter sokszor mozog külön utakon. Ami pedig a fényképezést illeti: hol elképesztően fantáziátlan, hol pedig csodálatos beállításokat kapunk, ami még jobban rásegít erre a furcsa érzésre: mintha nem lenne egységes a film.
Azért ennek ellenére is bőven lehet találni benne kapaszkodót, jó karaktereket, izgalmasabb részeket. Én például oda, meg vissza voltam, amikor kiszúrtam a BMX banditák egyik rosszarcúját a filmben a konzervatív kis "cserkészfiú" szerepében. Meg persze Mel Gibsont is öröm nézni abból a korszakból, amikor Peter Weir még úgy nyilatkozott róla, hogy nincsenek komoly ambíciói, és nem áll előtte túl nagy jövő... Hát, nem lett igaza. Szerencsére.
