Ha egy igazán húsba maró élményre vágysz...

No, szóval az van, hogy a németek a II. világháború elvesztése után nagyon-nagyon szomorúak voltak, és tetejébe mindennek még kifejlődött náluk egy össznemzeti bűntudat is, ami a mai napig létezik. Ők például nem nagyon készítenek olyan háborús filmeket, mint amilyeneket az USA manapság is simán megenged magának, hanem helyettük bűnt bánnak, de cefetül, illetve mindig ugyanarra lyukadnak ki: sz*r volt, sokan nem értettek egyet Hitlerrel, soha többé ilyesmit.

1959-ben, amikor ez a film készült, ráadásul még merőben más világ volt: a háború csak 14 éve ért véget, ami azért nem egy olyan nagy idő, hogy csak úgy kitörlődjön az emberek emlékezetéből. Ennél még a két világháború között is több idő telt el, szóval simán lehetett még számítani a harmadikra... Éppen ezért a németek hadseregében nem lehettek pl.: tankok sem, amit jelen esetben azért említek meg külön, mert német filmről lévén szó csalniuk kellett a készítőknek, és teherautókat kényszerültek "beöltöztetni" amcsi tankoknak. Persze látszanak a kerekek, de a szándék a fontos :)

Gonoszkodhatok, de ez a kényszermegoldás mit sem von le a film valódi értékéből. Mert ha igazi tankokkal nem is forgathattak, a hitelesség hiányát nem lehet felróni az alkotóknak. Hovatovább állítólag igaz történetről van szó (bár nincs pontosan dokumentálva az eset), ami eléggé sokat emel a gyomros erősségén a film végeztével. Egy olyan világban élünk, ahol EZ megtörtént... Én már önmagában azon ki tudok akadni, mikor gyerekeket vesznek rá arra, hogy fegyvert ragadjanak, és gyilkoljanak/meghaljanak egy olyan dologért, amit nem is értenek igazán.

A vicces az, hogy A híd gyerekszereplőit nem kell rávenni semmire. 1945-ben járunk, a németek kezdenek kifogyni a szuszból, és kénytelenek besorozni az idősebbeket és a gyerekeket is. Ám míg az idősebb korosztály van annyira bölcs, hogy tudja, mekkora szívás ez, a fiatalság a propagandától agymosva kifejezetten örül annak, hogy végre megmutathatja, mit is tud. Persze a németeknek is van szívük, így amikor egy nap tréning után már be is kell vetni az embereket, a kisváros fiataljait egy látszólag érdektelen, és veszélytelen feladattal bízzák meg: védjenek meg egy hidat, távol a valódi harcoktól. A gond csak az, hogy ők ezt a háborúsdit halál komolyan gondolják...

Oscarra is jelölték anno, bár sajnos nem kapta meg, pedig szerintem ez az egyik legkegyetlenebb téma, amit találhattak (pont a németek), ráadásképp filmként is simán megállja a helyét. A dramaturgiája például kiváló: nagyon ügyesen építkezik, megismerjük a tinédzser főszereplőket, az éppen aktuális problémáikat, és tulajdonképpen meg is értjük, hogy miért akarnak ők valami mást csinálni végre. Türelmetlenek, és naivak, ezt pedig kiválóan kihasználta az akkori német hadigépezet (egyébként meglepően eredményes volt a tankvadászatban a Hitlerjugend állítólag).

Technikailag sincsenek komolyabb gondok vele, hiszen például a végső csata kivitelezése még a mai szem számára is kimondottan izgalmas. Oké, az említett "kerekes tankok" kicsit hazavágják az élményt, de sikerült úgy megrendezni ezt az ütközetet, hogy elhiggye a néző, hogy megtörténhet. A gyerekek bénáznak (de azért a német precizitás befigyel), az amcsik meg nem számítanak ilyen ellenállásra egy jelentéktelen hídnál, ezért nem kicsit meglepődnek az első lövések eldördülésekor.

A gyerekszereplők is hitelesek, de a legjobb az egészben az, ahogy a rendező bemutatja a gyerekek valóságát és a felnőttekét egy jelenetsoron belül. Egyszerre látjuk azokat a dolgokat, amiket a fiatalok látnak, hisznek, és a tettek, történések mögött rejlő valóságot. És annak ellenére, hogy tipikus tinédzser kis hülyék, megkedveljük őket a film végére, így a végső csatában izgulunk mindegyikért. Még az arcokat megjegyezni sem okoz különösebb gondot, ami kimondottan ritkaság: jó karaktereket alkottak.

Nem sok háborús film volt rám ilyen hatással, úgyhogy nagyon is ajánlom, mert elképesztő darab. Viszont a pár éve készült remake-ről nem sok jót hallani, úgyhogy, bár csábítóbb lehet egy modern verziót megnézni (mert hát ez ugye mégiscsak fekete-fehér), de most én látatlanban is az eredetire szavaznék. Persze azért be kell vallanom, hogy én különösen komálom az autentikus dolgokat, mint amilyennek ezt a filmet is tartom, így biztos vagyok benne, hogy némi elfogultság is beszél belőlem.