Lisztes megmondja a tutit

A leghosszabb nap / The Longest Day (1962)

2015. május 21. 15:00 - lisztes

Amerikában nagyon értenek a mítoszépítéshez. Pearl Harbort is sikerült világméretű katasztrófaként beállítania Hollywoodnak, Vietnamban, Irakban, és mindenhol máshol is szent küldetéstudattól vezérelve haltak meg katonáik a filmeken, és a D-Dayként is ismert Normandiai partraszállásról sem A leghosszabb nap az egyetlen mozgóképes memoár. Ott kérem minden harcos hős volt, aki a hazájáért vonult a vágóhídra, és még véletlenül sem a South Parkból is ismert Fekete Pajzs hadművelet részei voltak csupán.

the-longest-day-poster-big.jpg

Kétségkívül fordulópont volt a partraszállás az európai hadszíntéren, és mint ilyenről, mindenképpen fontos, hogy készüljenek jó filmek. De A leghosszabb nap nem jó film. A "hatvanas évek nagyszabású stúdiófilmje" nevű betegségtől szenved, amire csak egy évtizeddel később sikerült Spielbergnek és társainak gyógymódot találnia. Na de komolyan: kamerakezelést tekintve még az 50-es évek bénázásaiba botlunk bele, vállalásaiban pedig túllép minden ésszel felfogható kereten.

De a nagy vállalás technika nélkül halálra van ítélve. A 3 órás játékidő miatt a film le-leüldögél, a bemutatott eseményekből pedig annyi van, mint a tenger, így az ember csak kapkodja a fejét, hogy "most mi, most hogyan, most meddig, most miért?" Az események alá van rendelve a sztori, pedig egy igazán jó filmben pont az ellenkezőjét kellett volna csinálni. Mert az, hogy fél óra után még mindig újabb és újabb helyszínekre, magas rangú katonai vezetőkre vágunk, az kérem egyáltalán nem filmszerű.

LongestCampbell.jpg

Vagyis de: dokumentumfilm-szerű. A gond ezzel annyi, hogy egyrészt én egy nagyjátékfilmet szeretnék látni (ha már azt ígérték), aminek a története gatyába van rázva, másrészt pedig rohadtul nincsenek bemutatva hitelesen azok a fránya események. Így végülis sikerült két szék között a pad alá esni: mozifilmnek túl össze-vissza, dokumentumfilmként pedig messze nem hiteles forrás. De ez nem nagyon zavarta a közönséget, hiszen hatalmas pénzügyi siker lett a 20th Century Fox legnagyobb szerencséjére.

A filmben annyi történik, hogy amcsi és angol emberek készülődnek, telefonálgatnak, közben a németek hitetlenkednek és nem csinálnak semmit egészen addig, amíg nem értesülnek róla, hogy mi történt. Mire a partraszálláshoz eljutunk, már eltelt a film több, mint a fele, és utána sem kapunk túl sokat a nap legizgalmasabb szeletéből (hogy is kapnánk, hiszen ott mészárolják a "hősöket" cefetül, azt nem egészséges sokáig mutogatni). A végét meg persze mindenki tudja: nagy áldozatok árán, de sikerül az akció, és a szövetségesek beteszik a lábukat nyugatról is a kontinensre.

A leghosszabb nap.jpg

Egy magamfajta filmszeretőnek a legjobb pillanatokat a híres színészek aprócska cameoi szolgáltatják - itt bizony van belőlük jócskán. Mondjuk John Wayne felbukkanását már kicsit erős annak nevezni, de amikor a film felénél egyszer csak feltűnik Henry Fonda, aki kb. kétszer egy percet, ha szerepel, akkor azért megdobban ott belül valami az emberben. Ugyancsak jó érzés nézni, ahogy a még nem James Bond (és ennek megfelően nem túl ismert) Sean Connery vigyorogva megjelenik a filmben, amikor már csak kb. fél óra van hátra belőle.

Az operatőri munkát dicsérném, ha 10 évvel korábban készült volna, így viszont már kicsit poros. Mondom ezt úgy, hogy anno ezért Oscar-díjat adtak. Pláne porosnak érezném, ha az eredeti fekete-fehér verziót néztem volna... Maga a színezés szinte tökéletesen sikerült, bevallom, én észre sem vettem rajta, hogy utólag mókolták meg a felvételt, pedig a szürkéken nagyon könnyen észre lehet venni az ilyesmit a hasonló filmeknél. Az akkoriban nagynak számító 10 milliós költségvetés is meglátszik a jeleneteken, csak kár, hogy egy ilyen forgatókönyv megvalósítására költötték.

The-Longest-Day-22.jpg

Tökéletesen értem az alapelgondolást: a Normandiai partraszállás nem egy, nem kettő, hanem egy rakás ember együttműködésének és tervezgetésének a gyümölcse, és ezektől a nagy nevektől vétek lenne elvenni a dicsőséget holmi dramaturgiai szempont alapján, de ez így sajnos akkor sem működik filmként, bármennyire is nemes szándék vezérelte a készítőket. Ettől függetlenül egyszer mindenképpen érdemes megnézni A leghosszabb napot (meg lehet belőle tanulni, hogy ne csinálj háborús filmet), még akkor is, ha a leghosszabb három órának fogod érezni az életedben.

01blog_lisztes.png

02blog_elozetes.png

03blog_imdb.png

04_blog_mafab.png

9 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://lisztesmegmondjaatutit.blog.hu/api/trackback/id/tr846688867

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Jancsiszeg1980 2015.05.22. 09:48:11

Ezért jó, hogy mindenki más. Nekem például nagy kedvencem gyerekkorom óta. Persze kizárólag a fekete-fehér szélesvásznú változat és persze az eredeti szinkronnal. Anno nem resteltek jó vastag fekete csíkokat rakni a filmekre alul és fölül, csakhogy ne kelljen a képcsöves TV-kre vágni a képarányt. Bár ha jól emlékszem, valamelyik kereskedelmi szutyoknak et is sikerült meglépnie, hát az úgy borzalmas volt.

Leone_510 2015.05.22. 10:04:38

én is szeretem ezt a filmet gyermekkorom egyik első amcsi háborús filmje a sok hős ruszki mellett üde színfolt volt :), de lisztesnek is igaza van, ez egy ilyen film és a sok hibája ellenére lehet szeretni de a mai korosztálynak kétségtelenül lassú

Nazareus 2015.05.22. 10:17:34

Nekem is tetszett a film. És pont azért mert nem sztori alapú volt. Végre egy film, amelyik nem egy magányos föhös szemszögéböl mutatja meg az eseményeket! (Lásd pl: Világok harca).

Terror Dzsoni 2015.05.22. 12:33:29

Igaz, hogy még gyerekkoromban láttam utoljára, de Lisztes kolléga leírta tutit. Lassan bontakoznak ki az események, a tetemes játékidő (én 4 órás hosszara emlékeztem) ellenére semmi nem történik a filmben. Magát az esemény - D-day - meg el van nagyolva. A hitelességéről meg ne is szóljunk, de ez az akkori felfogásnak felel meg. Vagyis: amerikai hősök ( tébláboltak ott még britek meg a kanadaiak is) legyőzik a gaz náci hordákat.

Három rész most is itt van előttem (mondhatni ennyi maradt meg 20 év távlatából):

- A partraszállás előtti este katonák szerencsejátékot játszanak és közben moralizálnak
- A német hadvezetés tisztjei térképek előtt ülve baromi sokat beszélgetnek a semmiről
- A partot érő katonák skót dudaszó mellett masíroznak kifelé a vízből mintha csak délutáni tea partira készülnének és nem öldöklő küzdelemere

Az igaz, hogy voltak olyan részek a félig sem kész Atlanti-falon ahol szinte egy lövés nélkül kiértek a szövetséges katonák a partra, de nem ez volt a jellemző

László Maczkó 2015.05.22. 14:52:09

@Terror Dzsoni: Azért ilyen ez a film,mert hiteles szemtanúk elbeszéléseinek alapján készült a forgatókönyv.Egyébként hűen követi Cornelius Ryan Leghosszabb Nap című könyvének leírását.A könyvet is érdemes elolvasni,mivel valóságos történéseket tartalmaz.Az hogy több szálon fut a cselekmény,az azért van,mert szerették volna hitelesen bemutatni azt a hatalmas inváziós haderőt aminek sokszínűsége és szerteágazó feladatai lehetővé tették a partraszállást.Mivel egybefüggő 24 órás filmet azért mégsem készíthettek,ezért tömöríteni próbálták a nap történéseit.

Terror Dzsoni 2015.05.22. 16:16:43

@László Maczkó: Nekem nem az a gondom, hogy hitelesen próbálja bemutatni a katonák hétköznapjait (legyen szó a bevetés előtt lelkileg elfásult szövetséges katonáról vagy a németekről, akik csak várnak és várnak), hanem hogy ettől a film nagyon lassú lett. A kevesebb néha több.Maga a címbéli esemény pedig nincs olyan jól megcsinálva, hogy feletesse az azt megelőző 2 órát. De ahogy Lisztes is, meg én is úgy gondolom, hogy a maga idejében nem volt rossz a film, meg akkor még nem rohantak a filmek olyan veszett tempóban, mint ma.

Ami viszont akkor is igazt volt és ma is az: vannak olyan irodalmi művek, melyeket egyszerűen nem lehet vagy nem érdemes leforgatni, mert nem lesz jó. Ha minden beleraknak, akkor túl hosszú és vontatott lesz, ha meg megvágják akkor lehet, hogy pont az értelem végzi a vágóasztalon. A Gyűrűk urát a 70-es évektől próbálták leforgatni, nem vállalta senki a hatalmas költségek és a történet szerteágazódása miatt.

A könyvet nem olvastam, nem tudok róla mit mondani, de mint film, nehezen nézhető.

Kopi3.14 2015.06.02. 14:03:39

@Terror Dzsoni: A címbéli esemény pont nem a partaszállás, mint esemény. Nem attól volt ez a leghosszabb nap a legtöbb embernek- miközben sokezer kiskatonának igen. Ha azt akarod úgy megnézni, ahogy, akkor Tom Cruise tavalyi sci-fijét ajánlom. Hatásoabban mutatja be mint a Ryan közlegény hype.

Terror Dzsoni 2015.06.04. 19:30:59

@Kopi3.14: Ha csak a partraszállást megelőző nap lenne bemutatva, akkor lenne igazad, de a filmben a többszöri halasztást -időjárás miatt - is "megénekelik". Tehát az esemény maga a partraszállás, ugyanis attól volt a leghosszabb nap, hogy nem lehetett tudni sikerül-e megvetniük a lábukat a kontinensen a szövetségeseknek. Egyébként még az is lehet az oka az elnevezésnek, hogy a Szövetséges Főparancsnokság a tényleges veszteség többszörösével számolt. Persze ez csak az én véleményem.

Terror Dzsoni 2015.06.04. 19:34:27

@Kopi3.14: Majd elfelejtettem: A Ryan közlegény hype - ahogy te nevezted- az eddigi leghitelesebb megfilmesítése a partraszállásnak. A film többi részével lehet vitázni, de az első 20 perc minden visz.