Alig tudtam rá elcibálni az asszonyt, mert hát lássuk be: a Csábítunk és védünkkel ellentétben ez nem tipikusan egy csajos film. Ahogy oly' sokan fogalmaznak, ez egy magyar suttyóvígjáték, annak viszont első osztályú. Nagyon rég volt már, hogy láttam az első részt, és minden hibája ellenére nekem már az is tetszett, de úgy érzem, hogy a folytatás még talán annál is jobban sikerült. Kinőtt néhány gyerekbetegséget, de még mindig messze van a tökéletestől, és azoktól a filmektől is, amiket leplezetlenül másol.

Az viszont igaz, hogy hasonlóan egy Halálos iramban-filmhez, az Argo is pontosan azt nyújtja, amit kínál. Nem árul zsákbamacskát, itt bizony emberek balf*szkodnak, miközben káromkodnak, és mindent felrobbantanak maguk körül. Mindezt a menő Los Angeles-i underground élet helyett a magyar valóságban tálalva, amit filmen látni mindenféle alkotói eltúlzás nélkül is sajnos vicces. Szomorúan vicces, de hát nekünk ez jutott, és Árpa Attila pontosan tudja, hogy hogyan fordítsa ezt a film előnyére.

A küldetés célja ezúttal nem egy római kori műkincs megszerzése, hanem a világ első floppy lemezéjé. Igen, jól olvastad, a retro hangulatot fokozandó, behozták a sztoriba a 70-es évek csúcstechnikáját, amihez természetesen, mint megannyi más hasznos találmányhoz, szintén hozzá tudunk kapcsolni egy magyar nevet. Ezúttal a japánoknak fáj rá nagyon a foga, ugyanis az a bizonyos floppy egy olyan forráskódot (?) tartalmaz, amivel (az őssejtek totipotensségével analóg módon) mindent meg lehet heckelni.

És természetesen ki is lehetne alkalmasabb a feladatra, mint... a Tejesember! Akit végül egy véletlen folytán Balog Tibiék bandája vált fel, úgyhogy most is megkapjuk a jól megérdemelt suttyóság adagunkat, mert mi azt szeretjük. És tényleg: amikor Tibiék igazán idióták, az remekül működik, csak néha érezni erőltetettnek a folyamatos káromkodásokat (van egy-két hely, ahová nem illik/rossz ritmusban érkezik). Ez a fajta tahóság az Argo védjegye, és bár már az emlékeim megkoptak, úgy éreztem, hogy ebben a részben sikerült kicsit magasabb szintre is fejleszteni.

Ami viszont nagyon nem tetszett, az a film nyitánya. Az, amikor ez a film többnek szeretett volna látszani, mint ami. Értem én, hogy menőzni kell, de könyörgöm: ha moziban ülök, akkor nem a CSI: Miami helyszínelők szintjén lévő vágásokat, operatőri munkát és bunyó-koreográfiákat várok, hanem többet. 5 perc után már roppant kínosan fészkelődtem a székemben, úgyhogy kész szerencse, hogy ehhez a képi világhoz a készítők már nem sokszor (és akkor sem hosszan) nyúltak a későbbiek során.

A film egyébként rendkívül pörgős, és az átlag magyar színvonalhoz képest meglehetősen összeszedettnek éreztem.  A számítógépes effektek is rendben voltak végül is, bár nyilván a büdzsé nem érhet fel a tengerentúlról megszokott minőség biztosításához. A sztori egy icipicit talán túl lett bonyolítva a túl sok szállal, de itt is meg kell említenem Guy Ritchie filmjeit, ahol szintén nem az egyetlen egy szálra fókuszálás a jellemző, bár tény, hogy a végén azok sokkal okosabban szerkesztve érnek össze, mint az Argo 2 párkányi fináléjában.

Kovács Lajos ismét remekül hozza Balog Tibi figuráját, még ha nem is kapott akkora teret, mint amennyit érdemelt volna - folytatásoknál jellemző, hogy a vicces mellékkarakterek szerepét duzzasztják fel a főhős ellenében, mert valójában őket komálja a nép, hiszen az ő jeleneteik maradnak a legemlékezetesebbek. Fontos nem elfelejteni azonban azt sem, hogy ami kis koncentrációban baromi jó, az nagyobb kanállal adagolva nem biztos, hogy működni fog - szerencsére itt nem éreztem azt, hogy megborult volna az egyensúly a karakterek között.

Nagy szívfájdalmam Kulka János, és az ő János szanja, aki talán a film leggyengébb karaktere lett. Kulka japán nindzsaként már az elején is nagy f*szságnak hangzott, de végül megbékéltem a gondolattal, és vártam a gagyin előadott menőséget, de ehelyett egy unalmas, misztikusnak csak tűnni akaró karaktert kaptam. De ettől függetlenül is úgy gondolom, hogy az első rész szerelmesei elégedettek lehetnek, mert sikerült egy olyan folytatást összehozni, ami hibái ellenére is képes kicsit jobb lenni az elődjénél. Messze nem hibátlan, de benne van az az Argós feeling, amiért az első részt is olyan sokan szeretik idehaza.