Omar Sharif (1932-2015) emlékére.
Művelt, de kissé furcsa angol tisztként a britek T.E. Lawrence-t küldik el Feisal herceghez az I. világháború alatt, hogy építsen ki kapcsolatot az arabokkal, akik aztán segíthetnek kicsit a török elleni háborúban az Antant erőinek. T.E. Lawrence pedig odamegy, és valami olyat tesz, amit eddig még soha senki: megpróbál nem brit, hanem arab fejjel gondolkodni, és az arabok érdekeit az előtérbe helyezni, akik emiatt, na meg a kétségkívül megnyerő személyisége miatt hamar prófétaként kezdik el tisztelni.
Nem tudom, hogy létezik-e egyáltalán ennél grandiózusabb életrajzi film... Mai árakon számolva a költségvetése meghaladná még a legnagyobb blockbusterekét is - képzeljétek csak el, hogy ilyen körülmények között a főszerepre egy akkor még alig ismert színészt, Peter O'Toole-t szerződtették le a producerek ("introducing" kreditet kapott!). Volt tökük nekik, az biztos. Valahogy úgy lehetettek vele, mint a címszereplő a filmben: még ha lehetetlennek is tűnik, meg kell próbálni, hogy megtudhassák, mire is képesek.
A Hollywood-i filmgyártás a '60-as évek egyébként is a nagy léptékben gondolkodásról szólt. Özönlöttek a méregdrága háborús és más történelmi filmek, bibliai eposzok irdatlan költségvetéssel, embert próbáló játékidővel. Az Arábiai Lawrence is egy ezek közül, és valószínűleg az egyik legjobb. Már volt hozzá szerencsém korábban is, így most ínyenckedtem, és a bővített változatot kapartam elő a maga laza majd' 4 órás játékidejével. Leporolva, felújítva, ahogyan azt kell. Nagyszerű élmény...
...a film első 2 órája. Mert be kell vallanom valamit: már régebben láttam, így csak emlékfoszlányok maradtak meg, és csak a film nézése közben villantak be a fontosabb dolgok. De azok is jóformán csak ebből a bizonyos 2 órából. A film második fele úgy látszik, tudat alatt már az első megnézéskor sem tetszett annyira, így abból alig raktároztam el valamit. És most már tudom is, hogy miért. Az első 2 óra egy nagy dolgokat véghezvivő zseniről, a második 2 óra pedig egy tettei következményeitől összeroskadó hisztis emberről szól.
A film első fele tele van kalanddal, megismerjük a főhős érdekes személyiségét, és tetteivel bizonyítja, hogy valóban megérdemli az elismerést, amit kap, míg a második fele száraz politikai csatározássá silányul, amelyben a főhős hol tettre kész, hol depressziós, és már nem a tettei alapján kellene elhinnünk, hogy ő nagy ember, hanem azért, mert mindenki azt mondogatja róla. Ráadásul Peter O'Toole is elkezdi a karaktert irgalmatlanul túljátszani, hogy valahogyan érzékeltesse azt, milyen kemény döntéseket kényszerül meghozni.
Lawrence állítólag mazochista volt, bár a filmből inkább az derült ki számomra, hogy voltak szadista hajlamai. Ez utóbbira több jelenet is rásegít, és hát valljuk be, így azért lényegesen nehezebb megkedvelni egy karaktert. Ezen felül még minden valószínűség szerint aszexuális is volt - a filmben senki ne keressen szerelmi szálat... Sőt, konkrétan nőket se nagyon keressetek, maximum megerőszakolt hullaként, vagy a háttérben flangálva nővérekként, mert ebben a filmben bizony nő száját szó nem hagyja el.
Hogy ez mennyire szándékos, azt nem tudom, de mindenesetre illett az alapvetően arab közeghez, meg egy picit Lawrence feltételezett aszexualitásához is. Természetesen ma már elképzelhetetlen lenne, hogy női szereplő nélkül forgassanak egy ekkora kaliberű filmet, pedig ennél a darabnál egy percig sem éreztem azt, hogy hiányoznának belőle. A polkorrektség kedvéért beleerőszakolni meg inkább kínos lett volna - kifejezetten örülök, hogy az alkotók a címszereplőre, és nem arra koncentráltak, hogy senkit se sértsenek meg vele.
Állítólag egyébként egy tisztes emlékmű a valódi T.E. Lawrence-nek állítva, sőt, még az arab országok is elégedetten konstatálhatták, hogy ha nem is szuperpozitív szereplőkként, de legalább történelmileg hitelesen vannak ábrázolva (mégsem száraz a film, mint amilyen pl.: a Lincoln volt). Imádni való a film grandiózussága, az, hogy alig 1-2 percnyi jelenetért képesek voltak felépíteni óriási díszleteket, és leszerződtetni több ezer statisztát... És imádni való az az első 2 óra, ami mindent megad, amit egy ilyen jellegű filmtől elvárhatunk.
