Közérdekű: VAN stáblista utáni jelenet!
Úgy kb. egy éve azt mertem írni a Hogyan rohanj a veszTEDbe című, kétes minőségű Seth MacFarlene vígjáték-eposz kapcsán, hogy "jön a Ted folytatása, ami remélhetőleg hamar elfeledteti az emberekkel ezt a kis csorbát." Ilyenkor mindig rájövök, hogy nagyon naiv ember vagyok. De szerencsére az előbb említett filmhez hasonlóan most is fel voltam készülve a lehető legrosszabbra, hiszen láttam az előzeteseket, és már korábban befutottak az USA kritikusainak nem kimondottan lelkes írásai.
Pedig a Ted még vicces volt (2012 egyik legjobb vígjátékának tartom). Bár bevallom, kezdek elbizonytalanodni, ezért egyre kevésbé érzek késztetést az újranézésére, nehogy így 3 évvel később kelljen ráeszmélnem, hogy bizony már az is legalább ilyen tré volt. Mindenesetre ez a mostani folytatás inkább emlékeztet a Hogyan rohanj a veszTEDbe színvonalára, és erről nem csak a szám szerint 5 darab visszatérő színész tehet (MacFarlane, Ribisi és Seyfried mellett most Liam Neesontől csak cameora futja, Patrick Stewart pedig ismét narrál).
A sztori eredetileg egy füves road-movie lett volna, de mivel 2013-ban kijött a Családi üzelmek, MacFarlane úgy érezte, váltania kell. Megszületett tehát a #LegalizeTed, amelyet egyébként remekül időzített a rendező, mert a bemutató környékén engedélyezték az USA valamennyi tagállamában a melegházasságot. A világ polgárjogi problémáira reflektáló Ted 2 azonban hosszú, lomha, nem koherens, és fogalma sincs arról, hogy kik tartoznak bele a célközönségébe. Pont, mint a Hogyan rohanj a veszTEDbe.
Már a főcím is óva int: Ted az esküvőjét követően egy kabaré jellegű színházi showban táncolja végig a kreditlistát, ami azonfelül, hogy nem vicces (vígjátéknál szerintem már ez is bűn), teljesen idegen magától a filmtől. Tudjátok, olyan, mintha egy holokausztdráma végére bevágnák a bakiparádét. Ezekből a mellélövésekből (rétegkultúrális utalásokból) Dunát lehetne rekeszteni, ami egy intellektuális vígjátéknál talán még nem is lenne olyna nagy probléma, de basszus, ez a második rész már tényleg csak egy sokat káromkodó, alpári, folyton füvező mackóról, és nem a gyermeki énünk allegóriájáról szól.
Az utalások és cameók másik része pedig kifejezetten USA-specifikus, így ha nem vagytok tisztában a helyi celebekkel, közügyekkel, nem fogjátok érteni őket. Az egyedüli működőképes poénforrás a híres filmek híres jeleneteinek átirata (a Jurassic Park-jelenet mindent visz), de ezek is egy kaptafára működnek: végy egy híres jelenetet, húzd ki a legjellemzőbb dolgot belőle, és helyettesítsd be marijuánával. Bumm, kész is a Ted 2 poénjainak 80%-a.
A maradékot pedig sikerült a Family Guyból újrahasznosítani. Saját magunktól lopni persze bocsánatos bűn, de valahol elkeresítő, hogy korunk egyik legsikeresebb komikusa nem képes már egy 90 perces filmet megtölteni új ötletekkel. Igen, tudom, hogy a Ted 2. kb. 120 perc, de ebből a 120 percből 30-at gond nélkül ki lehetne vágni. Nagyon sok a sallang, és szerintem sokat elmond a poénok minőségéről az is, hogy nevetéseket a nézőkből csak a káromkodásoknak, és az altesti poénoknak sikerült kiváltaniuk (érted, f*sz alakú vízipipa!).
Az USÁ-ban meg is bukott, ami egyébként érdekes fejlemény annak tükrében, hogy a vígjátékok második részeire ez nem jellemző dolog. Az egyik oka talán a csalódást keltő előzetes lehet, a másik pedig az, hogy elmúlt az újdonság varázsa. Nagyon úgy tűnik, hogy MacFarlane Blomkamphoz hasonlóan egy onehitwonder volt, akinek volt egy hosszan érlelt, eredeti ötlete és most, hogy 1-2 évente új filmet kellene szállítania, egyszerűen a tempónak a minőség látja a kárát. Meg a nézők.
Bár sokat fikáztam, nem tudom azt mondani, hogy a Ted 2 rossz film volna. Mert nem az. Nem jó film, az egészen biztos, az első részhez, és az egykori Family Guy-színvonalhoz képest is hatalmas csalódás, de önmagában nézve egy teljesen közepes, egyszer nézhető átlagvígjáték lett. Az, hogy a mozijegy árát megéri-e, nem kérdés: NEM. De azt a két órát egy unalmas vasárnap délutánon rá lehet szánni, mert annyi jó pillanata azért akad, hogy elrihe-röhögjünk rajta. De nem lesz maradandó élmény.
