Lisztes megmondja a tutit

A homár / The Lobster (2015) - Cinefest 2015

2015. szeptember 17. 15:00 - lisztes

Fogalmam sincs, hogy mit láttam, de imádtam. Talán így lehetne a legjobban összefoglalni azt az élményt, amit a Cinefesten eltöltött második napom első filmje alatt éltem meg. A homár Yorgos Lanthimos első angol nyelvű filmje, és be kell vallanom őszintén, hogy ha ezt így odaböfögte volna nekem valaki, mint hasznos tudnivalót, hát nem lettem volna okosabb tőle. A görög rendező eddigi munkáihoz nem volt szerencsém, de erősen elgondolkoztam azon, hogy pótolom eme hiányosságomat.

the_lobster_posters-xlarge.jpg

A homár egy olyan film, aminek már az alapötlete hallatán is érdekes fejet vág az ember: egy alternatív közeljövőben azoknak, akiknek nincs párjuk, 45 napon belül találniuk kell egyet, különben az általa meghatározott állattá változtatják (tulajdonképpen műtik) át őket, és úgy kell leélniük hátralévő életüket. Ugye? Eléggé beteg. Pláne az olyan információkkal kiegészítve, hogy a párjukat keresőket kiküldik az erdőbe vadászni a rendszer elől bujkáló magányosokra...

Nos, a film főhőse David, a rövidlátó, aki épp megkezdi ezt a 45 napos periódust A Hotelben sok sorstársával együtt. Miközben a legtöbben kutyák, vagy pónik szeretnének lenni, ha lejár a türelmi idő, David a homárt választja, hiszen kékvérű, mint az arisztokraták, 100 évig is elél, és közben végig termékeny marad. Excellent choice! A film első fele pedig arról szól, hogy hogyan telik le ez a szakasz, míg a másodikban az időközben megszökő David próbál szerelemre lelni az erdőben, a többi magányos társaságában. De ott sem egyszerű ez...

lobster-movie-still.jpg

Nem akarok okoskodni, és belelátni minden elképzelhető analógiát a filmbe a görög válságon való siránkozástól elkezdve a konzervativizmus ostorozásán át a bürokrácia cikizéséig - rengetegféleképpen olvasható film ez, de talán próbáljuk meg úgy nézni, ahogy mindenki láthatja: egy abszurd disztópikus sci-fiként. Szerintem ez egy baromi jól kitalált világ, és bármennyire is WTF-élmény, simán el tudom képzelni, hogy a kellően elborultak kezébe adva a hatalmat, a gyakorlatban is működne ez.

A szereplők játéka olyan, mintha egy amatőr színjátszókör első közös megismerkedős estéjéről szalajtották volna valamennyit - persze ez is szándékos, és szerintem baromira vicces. A szájukba pedig wikipédia szócikkekre emlékeztető sorokat adnak, amitől az egész kap egyfajta robotikusságot. Az érzelmek szinte teljes hiányával (valamint a megjátszott érzelmekkel) ez remek összhangban van: mintha a szereplők nem is élnének, csak "lennének" a nagyvilágban.

lobster2-xlarge.jpg

Colin Farrell pocakosan, a régebbi szépfiú/tökös csávó szerepeit a lehető legnagyobb ívben kikerülve brillírozik Davidként. Noha eredetileg nem őt szánták a főszerepre, szerintem kiváló választás volt. Ezzel a bajusszal kicsit Joaquin Phoenixre emlékeztetett A nő című filmből - de csak kinézetre. Mert bár David is meglehetősen furcsa ember, ő amolyan csendes hivatalnok típus, mint a Hivatali patkányokban Milton figurája. Furcsa, de hiába a narráció, hiába a rengeteg jelenet Farrell karakterével, mégsem éreztem a végén úgy, hogy ismerném ezt a figurát.

A film talán legnagyobb problémája, hogy nem egységes. A közel két órás játékidő első felében a Hotelben játszódó események mindegyike annyira abszurd, hogy öröm nézni, és tényleg jókat lehet röhögni. Míg a második felében... Nos, ahogy David kiszabadul ebből a világból, belekerül egy hasonlóan elborult másikba, de ez mégsincs annyira kifejtve, mint az előző. Itt már előtérbe kerül az emúgy totálisan érdektelen cselekmény, és sokkal kevesebb kreatív megoldást találtam. Leszámítva persze az erdőben a jelenetek hátterében random feltűnő, abszolúte oda nem illő állatokat. Mert az tényleg vicces.

the-lobster-review-1.jpg

Vérből, brutalitásból és csúnya beszédből sincs hiány, a lezárás pedig kellően nyomasztó ahhoz, hogy örökre beleégjen a retinánkba. Haha. De hogy kiknek merném ajánlani ezt a filmet? Nem tudom... Eltekintve attól, hogy én tényleg baromira jókat röhögtem rajta, nem merném biztosra állítani, hogy az átlag mozinéző nem rohanna ki sikítva a vetítőteremből negyed óra után. Mert tény, hogy nagyon nagy dózisban adagolják a WTF-pillanatokat. De ha ezzel tisztában vagy, akkor nem lehet probléma.

01blog_lisztes.png

02blog_elozetes.png

03blog_imdb.png

04_blog_mafab.png

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lisztesmegmondjaatutit.blog.hu/api/trackback/id/tr347790344

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Andy Baron 2016.08.10. 18:19:39

Rafináltan egyszerű képi világával képernyő elé szegezett, görbe tükrével elgondolkodtatott, kegyetlen humorával sok-sok felszisszenésre, nevetésre adott okot, karakterei balga bénaságával fejrázásra késztetett - én az ilyet szeretem!
süti beállítások módosítása