(A film egy másik magyar címen (48 óra) is ismert, én az Eddie Murphy-s problémák elkerülése végett inkább a tükörfordított cím mellett döntöttem.)

A háború alatt forgatott háborús filmeknek van egy kellemes puskapor szaga, kiváltképp ha olyan országban készül, ami nyakig benne van a csatározásokban. Korábban már volt szó a blog hasábjain belül a Blimp ezredes élete és halála című, 1943-as, színes (!), magyar vonatkozással is bíró epikus angol filmről, és azóta is ledöbbenek, valahányszor rágondolok, hogy ez ott, abban az időben, azok között a körülmények között elkészülhetett. És bár a Jól telt a nap? lényegesen visszafogottabb ilyen szempontból, ez a film is megér egy misét.

Egy évvel korábban készült, fekete-fehérben, egy kis faluban, szóval erről tényleg el lehet hinni, hogy a háború alatt készült. A témája is roppant aktuális volt: most ez kivételesen nem propaganda-film, tehát nem arról szól, hogy milyen jó is a háborúban harcolni, hiszen a hazádnak szüksége van Rád, meg amúgy is hős lehetsz, hanem - kapaszkodjatok meg - inkább egy oktatófilmnek mondanám. Mármint természetesen egy játékfilmről van szó, de kb. olyan tanulsággal, mint a "Drog rossz, éééértem?"

Egy picinyke angol faluba katonák érkeznek, akik egy lehetséges támadásról tartva felkészítik a helyieket az ellenállásra. Hamar kiderül azonban, hogy a lakosokat átverték, és az angol egyenruhák alatt német ejtőernyősök lapulnak, akik galád céllal érkeztek. Sőt, még segítségük is akad a helyi lakosok között, ezért aztán teljesen elszigetelődnek a külvilágtól, és csak rengeteg próbálkozás, és óriási áldozatok révén sikerül leadni a drótot a nemzeti gárdának...

Akár meg is történhetett volna - és itt most visszautalnék két bekezdéssel korábbra: a film készítőinek nyilvánvalóan az volt a célja, hogy a békés udvariasságban élő angol népek szemét felnyissák. Az ördögbe is, hiszen háború van! Az adagok ki vannak porciózva, a férfiak egy részét behívták, a maradék pedig odahaza gyakorlatozik, miközben az erejük teljében lévő németek bármikor az angol vonalak mögé kerülhetnek, és kialakíthatnak maguknak a szigetországon egy olyan bázist, amiből kiindulva sikeres offenzívát hajthatnak végre a szárazföldön.

Tarantino is eszébe juthat a nagyérdeműnek a film kapcsán, hiszen itt is hasonló módon válnak egyre gyanúsabbá a német katonák, mint a Becstelen brigantykban három sört kérő Michael Fassbender. Nem lepődnék meg, ha e filmből inspirálódott volna az öreg ahhoz az ominózus jelenethez: itt a kártyázó németek által vezetett pontok lesznek gyanúsak, ugyanis a 7-est azt a kontinentális írásmód alapján, a szárát áthúzva írták le a fritzek (vagyis ugyebár a jerryk, hiszen brit filmről beszélünk).

Azt hiszem, itt az ideje elmondani, hogy ez egyébként egy nagyon jó film. Túl van beszélve, pontosabban szólva túlírták, méghozzá elég rendesen, de egy rendkívül érdekes és izgalmas sztori kerekedik ki a párbeszédek közepette, amit egyszerű is követni, és oda is tapasztja a szemünket a vászonra. Amit külön komáltam benne, hogy egy-kétszer teljesen kiszámíthatatlanná vált: bizony, itt nem spóroltak a falusiak életével, elég gyakran megesik, hogy a nagy igyekezetben elhull néhány belőlük.

A film végi lövöldözés viszont sajnos gyengébb, mint amilyen lehetne. A harci jeleneteket nem sikerült jól levezényelni, eléggé összecsapott, olyan, mintha egy híres csata évfordulójára rendezett rekonstrukciót látnánk a helyi cserkészegyesület bemutatásában. Nehezen követhető, bár ebben szerepet játszik az is, hogy minden fekete-fehér, de inkább az a probléma, hogy a néző nem tudja elhelyezni térben az aktuálisan mutatott eseményeket, így azt sem lehet érzékelni, hogy melyik oldal hogyan áll a csatározásban.

Egy meglepően jó háborús mozi ismert sztárok és hatalmas csatajelenetek nélkül. Inkább a brit lakosság félelmeire épít: háborúban állnak, és senkiben sem bízhatnak, mert még a legkedvesebbnek tűnő brit tisztről is kiderülhet, hogy a keresztneve Hans, és éjszakánként könyveket éget Berlin főterén. Vagy ami még durvább: bécsi csokoládét eszik. Erősen javasolt a beszerzése, mert szerintem van benne jó néhány olyan fogás, ami miatt sokáig megmarad az emlékezetedben.