Lisztes megmondja a tutit

The End of the Tour (2015)

2015. november 12. 15:00 - lisztes

Bár tudom, hogy senkinek sem tűnt fel, pár hétig távol voltam (nászutaztam), ezért aztán csak most jelentkezek újra, rögtön egy olyan filmmel, amihez hazafelé a repülőn volt szerencsém :)

Mocsok egy világban élünk, ez már bizonyos. Jelen filmünk (és az alapjául szolgáló regény) elkészültének ugyanis egyedüli oka az, hogy főhőse már halott. Persze, van hivatalos verzió is, de mint Van Gogh esetében, úgy David Foster Wallace-nál is a halála után kezdték el igazán értékelni azt, amit csinált. A hangsúly az "igazán"-on van, ezt azért fontos megjegyeznem, mert felfigyeltek már őrá akkor is, amikor még csak az első, közel ezer oldalas regényét megírta (hiszen ez a film is erről szól), de az igazság az, hogy valójában k*rvára lesz*rták.

11191376_ori.jpg

Ezt a látszólagos ellentmondást pedig maga a The End of the Tour sztorija magyarázza meg: a Rolling Stone magazin riportere ugyanis megneszeli, hogy valaki írt egy baromi jó könyvet, és bár kezdetben nem ül fel a hype vonatra, egy kis olvasás után rá kell jönnie, hogy a hírek igazak: David Foster Wallace valami olyat tud, amit évszázadonként jobb, ha egy ember tud. Úgyhogy meggyőzi főnökét, hogy érdemes őt meglátogatni, mert hallani a magánéletéről is ezt-azt, szóval tuti lesz ott valami jó sztori...

Nem volt. Mármint... Persze, rohadt jókat beszélgettek, meg filozofálgattak, elvégre Wallace filozófia professzor is volt, de szófosáson kívül sok minden másba nem sikerült a riporternek, azaz David Lipskynek beleásnia magát, többek között azért, mert interjúalanya kínosan ügyelt minden ilyesmire, hiába egyezett bele az interjúba. Az anyag annyira jól sikerült, hogy végül meg sem jelent a magazinban - erre egészen az író már említett haláláig kellett várni, amikor is Lipsky úgy gondolta, meglovagolhatja ezzel az exkluzív anyaggal a hirtelen újra felkorbácsolt érdeklődést.

the-end-of-the-tour-eot_r1_1-83-1_rgb_wide-c0135988072c1741fdb092fc37137987f612b058.jpg

A diktafonra rögzített beszélgetésből aztán könyv lett (szigorúan cenzúrázva egyrészt kegyeleti okokból, másrészt Wallace hozzátartozóinak kérésére), a könyből pedig film lett (és itt most ugyanazt a zárójeles megjegyzést elsüthetem, mint az imént). Persze van olyan jelenet is, ami nem került bele a könyvbe, de irtó exkluzívan helyet kapott a filmben (és egy kicsit, 10 méterről, bottal pedzeget is valamit), de az amerikai mítoszteremtő brigád, hasonlóan a nemrégiben elkészült Amerikai mesterlövészhez, most is ragaszkodott a "csak szépet, csak jót" elvhez.

Persze részben érthető is, hogy az 5 napos ismertség nem volt elegendő arra, hogy megismerjük az interjúalany gázos ügyeit, és ennek a cikknek sem a bulvár lenne a témája, úgyhogy nem szeretném tovább ragozni a dolgokat, akit érdekelne az ilyesmi, annak a David Foster Wallace-ról szóló wikipédia szócikkelyt tudom ajánlani. És tisztában vagyok vele, hogy a bevezető hangvétele mást sejtet, de ha elfeledkezünk a csúsztatásokról, és tényleg csak erre az 5 napos beszélgetés-sorozatra koncentrálunk, akkor egy egész jó kis élményben lehet részünk.

the-end-of-the-tour-review.jpg

Messze nem hibátlanban, és messze nem erős FILMélményben, de a mozgókép "beszélgetős" válfajából hiányzott már egy ilyesmi. Noha most nincs behatárolva egy szobába, vagy egyetlen estére/reggelre, és nem is komoly társadalmi problémákról, vagy a romantikáról szól... Hanem egy kétségkívül roppant tehetséges, és legbelül érdekes emberről, nem túl érdekesen - és itt még egyszer utoljára kénytelen vagyok visszautalni a bevezetőre. David Foster Wallace ennél több volt, igaz maga a film sem komplett életrajzot vállalt fel, így ez most kicsit olyan tőlem, mint a Transformers-filmeken számonkérni a dráma és az erős színészi alakítások hiányát...

És ha már színészi alakítások: nem, Jesse Eisenberg nem volt jó Lipsky szerepére. Miért? Azért, mert végig Jesse Eisenberget láttam, azt a fickót, aki hihetetlen jól hozza a bunkó köcsögöt, és aki emelett nagyon gyorsan tud beszélni... Egy percig nem tűnt se kezdő riporternek, se kezdő írónak, ő megint "az" a srác volt a Közösségi hálóból. Ellenben Jason Segel életében először, de most tényleg színészkedett. Levetette a jól megszokott manírjait (legalábbis a nagyját), és elég ügyesen visszaadta David Foster Wallace személyiségét.

the-end-of-the-tour.jpg

Nem csodálom, ha Oscar-jelölést csiperegnek a madarak (noha én azért a TOP5-be már most se raknám be egyik kategóriában sem, pedig a versenyzők komolyabb részét még nem is láttam) - minden esélye megvan rá, hiszen az Akadémia Jonah Hill példájából kiindulva szereti jelölgetni a drámai szerepbe átvonuló, korábban füves, és hasonlóan magasröptű poénokkal operáló komikusokat (Seth Rogennek is kinéz egy jelölés a Steve Jobsért, noha ő ott meg sem erőltette magát).

Maga a The End of the Tour egy hangulatos, sok érdekes párbeszéddel megtámogatott, ugyanakkor mégis kicsit sótlan darab egy olyan emberről, akiről még életében el kellett volna ezt a filmet készíteni, nem az öngyilkossága után. Mert akkor elhittem volna, hogy tényleg szívből jön, tényleg azért, mert az interjúalanyt nagyra tartják, mint írót, és érdekesnek, mint embert.

01blog_lisztes.png

02blog_elozetes.png

03blog_imdb.png

04_blog_mafab.png

komment

A bejegyzés trackback címe:

https://lisztesmegmondjaatutit.blog.hu/api/trackback/id/tr248071578

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

fefekirály 2015.11.18. 11:57:07

Szegény feleséged :P
Amúgy grat az esküvőhöz. Sok kis porontyot kívánok neked!
süti beállítások módosítása