SPOILERES IROMÁNY!
Miután J.J. Abrams sikeresen életet lehelt két eltévelyedett franchise-ba, és Joss Whedonnal osztozva geekkirállyá koronázták Hollywoodban ("mondtam anya, hogy egyszer még haszna lesz annak, hogy kiskoromban egész nap a TV, meg a képregények előtt görnyedtem"), a jogokért 4 milliárdnyi petákot fizető Disney fejesei úgy látták jónak, ha őt kérik fel a Star Wars több, mint 30 éve várt 7. részének megrendezésére. Ha már a Star Trek filmekből olyan jó Star Wars filmeket csinált, akkor az eredeti hozzávalók felhasználásával biztos kikotyvaszt még valami ennél is szuperebbet.
Ő pedig kapott az alkalmon, és nekiállt főzőcskézni. Az eredeti szakácskönyv szavai szerint, az eredeti alapanyagokból. És bár a legtöbb fan pont ezt szerette volna, nekem személy szerint ezzel két gondom is van: egyrészt az eredeti alapanyagok harminckét éven át álltak, és hát már egy kicsit áporodottak, másrészt pedig hiányzik a képletből valami eredeti íz, amitől nem az lenne az érzésünk, hogy már megint az eredeti csontot rágatják velünk kiwaxolva, mintha csak Lucas adta volna ki az eredeti filmet digitálisan felújítva, de nagyon.
J.J. csak az arányokat tolta el: nesztek, itt egy nagyobb Halálcsillag, átnevezve. Nesztek, itt egy nagyobb Sith úr-szerű, deformált arcú izé, akit későbbre tartogatunk. Nesztek, itt a Birodalom, csak most Első Rendnek hívjuk. Nesztek, itt egy szegény sorban élő főhős egy sivatagos bolygóról, ami nem a Tatooine, de lényegében az. Nesztek, itt egy maszkos főgonosz, egy beep-beepelő aranyos droid, benne az információval, ami beindítja az eseményeket, egy bölcs különc lény, csak most zöld szín helyett sárgában, meg persze egy vicces/nagydumás "törvényenkívüli", aki önös érdekből segít, aztán lelépne, aztán mégsem, aztán meg a film végére olyan helyzetbe kerül, hogy rághatjuk a körmünket, hogy jajj, mi lesz vele.
És a sort folytathatnám még, de úgy hiszem, ennyiből is levágtátok a lényeget: az új Star Wars-film egy 2 óra 15 perces fanservice/homage lett, amiben szinte végig a jól ismert elemekkel találkozhatunk, és amitől még az előzménytrilógia is egy kreativitás-cunaminak tűnik. A kérdés tehát az, hogy megelégszel-e annyival, hogy ugyanazt látod pepitában, azaz "újra gyerek lehetsz", vagy azért bíztál benne, hogy nem csak biztonsági játék lesz ebből a filmből?
Én bíztam benne, de valahol a Disney-t is megértem: nem az ingoványos talajra kell először lépni, hanem a biztosra. Később majd elevezhetünk veszélyesebb vizek felé (és remélhetőleg nem csak a spin-offokkal), de egyelőre elégedjünk meg ennyivel. Főleg úgy, hogy a kivitelezés minőségére egy percig nem lehet panaszunk. A számítógépes trükkök baromi jók, a megjelenített világok elképesztően hangulatosak, és felületesen nézve tényleg másnak tűnik, amit a vásznon látunk.
No, de mi van, ha az a bennünk élő gyerek nem ébred fel rögtön az Erővel egyszerre? Ha az első 10-20 percben nem sikerül valamilyen furcsa okból kifolyólag berántaniuk ebbe a világba? Akkor az ember elkezd gondolkozni: Domhnall Gleeson hogy lehet ilyen sz*r? Vajon Abrams szerette volna így ezt a karaktert? Mert rettenetesen gáz ebben az űrnáci szerepben, még ha tudva lévő, hogy anno a Birodalmat róluk mintázta Lucas. Baszki, még valamiféle karlendítést is sikerült beleerőszakolni a filmbe...
Aztán ott van a legnagyobb szívfájdalmam, a film legrosszabb jelenete: apa és fia találkozik. Az egy dolog, hogy Han Solo lényegét szerencsére sikerült megfogni... Tökre örültem neki. Egészen jól is nyomja szerepe 3/4-ében, de amint találkozik Leiával, és elkezd érzelmeskedni, hirtelen mintha egy teljesen másik fickót látnánk. Az az ominózus találka pedig nemcsak klisés, de értelmetlen áldozat is: a saga messze legjobb karakterét ilyen ócska, szappanoperára hajazó módon megölni...
Persze értem én, nem láttuk ÚGY meghalni, meg nem volt temetése, nem égették el a testét, de ez már mindenképpen gáz: Solo A Jedi visszatér végén kellett volna hősi halált haljon, de ha már akkor így döntöttek (azaz Ford nem tudta erről meggyőzni Lucast), akkor nem szabadott volna most megölni. Gáz az is, ha tényleg meghalt, és gáz az is, ha a következő részekre valamilyen formában visszahozzák. És őszintén mondom, hogy nem a vérig sértett fanboy beszél belőlem, mert nem vagyok az.
Az új főgonoszról is szólni kell, mert hát azért nah: a Star Warsban volt 1-2 ikonikus figura a másik oldalon... Kylo Ren nem ilyen... Még. A potenciál persze megvan benne, de a filmkészítők - nagyon helyesen - nem egy szupererejű főgonoszt farigcsáltak belőle, hanem próbálták sebezhetővé tenni. Ami nem baj, a gondom ezzel csupán annyi volt, hogy ahogy haladtunk előre a filmben, úgy lett egyre gyengébb/bénább a csávó. A film végén már teljesen elfelejti használni az erőt, és még egy életében csak másodszor kardozó valaki is komolyan meg tudja izzasztani. Az életében először kardozó valakiről meg aztán ne is beszéljünk... Ő az, akit előtte lazán lebénított Kylo az erő segítségével...
Node: mindent egybevetve őszintén tudom azt mondani, hogy jól szórakoztam rajta. A fentebbi sorok a magas elvárások miatt sikeredtek ennyire piszkálódóra, de az igazság az, hogy minden hibája és a gyengécske sztorija ellenére is azt mondanám, hogy méltó folytatást kapott a saga. Innen van még hová fejlődni, és Ryan Johnson remélhetőleg fog is, hogy aztán Colin Trevorrow szépen szétbarmolja az egészet valahogy úgy, ahogy anno A Jedi visszatér is jelentős visszaesés volt az első két részhez képest. Igen, én ezt ki merem mondani.