Lisztes megmondja a tutit

A tenger szívében / In the Heart of the Sea (2015)

2015. december 23. 15:00 - lisztes

Avagy az évente kötelező filmmegjelenés, amiben valaki(k) a Csendes-óceánon hónapokig hánykódva kénytelenek túlélni a megpróbáltatásokat. Ha a Pi életének Oscart ért, akkor kéremszépen, ez a tuti recept, túrjunk fel még hasonló sztorikat! Valahogy így tudom elképzelni a nagy szikra előtti perceket, aminek hatása alatt rábólintottak egy olyan történetre, amit annak idején egy író nem ítélt eléggé erősnek ahhoz, hogy úgy írja meg, ahogy ténylegesen megtörtént, inkább kiszínezte.

hr_in_the_heart_of_the_sea_1.jpg

2015-ben meg már azzal lehet eladni egy filmet, hogy ennek a sztorija ihlette azt a jó sztorit, amit sokan az amerikai Odüsszeiának neveznek, azaz a könyvet Ahab kapitány fura Moby Dick-fétiséről... Szóval ebben nem fogtok látni írói fantázia szülte dolgokat, csak a színtiszta valóságot, ami talán egy picit unalmasabb, meg valójában azért mégsem egészen úgy történt, de legalább kellően különbözik a Moby Dicktől, így nem kell megvennünk annak a jogait, csak ennek a másik, kevésbé népszerű könyvének.

Nem szép dolog amiatt haragudni a filmre, mert a marketing kampánya mást sejtetett, lévén az teljesen külön műfaj, de... Mégis becsapva éreztem magam a moziból kifelé jövet. Miért? Mert én teljesen abban a hitben voltam, hogy ez a film egy gőgös ember és egy hatalmas fenevad "párharcáról" szól, nem pedig arról, hogy két férfi próbál rivalizálni egymással, majd miután beüt a krach, felzabálnak mindent, ami már nem él és mozog... És bumm! Happy end. Szerűség...

in-the-heart-of-the-sea-ron-howard-chris-hemsworth-trl-439.jpg

Pedig bizony ez egy ilyen sztori: a származása alapján nem tengerészvérű Owen Chase szeretne már hajóskapitány lenni, de pechére egy korábbi szóbeli ígéret ellenére is csak elsőtiszti állás jut neki. A parancsnokságot ugyanis a generációk óta hajóskapitányokból álló Pollard család sarja, George kapja meg a frissen felújított Essex felett azzal a feladattal, hogy szerváljanak 3000 hordónyi bálnazsírt. Úgyhogy nagy reményekkel elindulnak bálnára vadászni, de hamar rá kell jönniük, hogy a környező vizeket már csúnyán "lehalászták", ezért egy kevésbé népszerű környékre, a Csendes-óceán belseje felé veszik az irányt.

Ezen felül még van egy amolyan kerettörténetünk is, amiben némi könyörgés után a Moby Dick írója, Herman Melville győzködi az Essex utolsó túlélőjét, hogy ugyan mondja már el neki a sztorit. Amivel csak két bajom van: egyrészt ez előrevetíti, hogy a kaland túlélhető (még ha valódi eseményekről is van szó, akkor sem tartom annyira jó ötletnek ezt), másrészt pedig teljesen felesleges. Van valamiféle konfliktus-szerűség, amivel kicsit húzzák az elején a nézők agyát, de egyébként semmi haszna annak, hogy ezek ketten egy gyengén bevilágított szobában trécselnek egy éjszakán át.

in-the-heart-of-the-sea-brendan-gleeson-xlarge.jpg

Amúgy is sokkal izgalmasabb, ami a tengeren folyik Chris Hemsworth-tel (azaz Owen Chase-zel) és (fele)barátaival. A közte és Pollard között meglévő feszültség jól fel lett építve, ezzel a részével nincs is gond. A probléma ott kezdődik, hogy ezt a feszültséget aztán nem sikerül átültetni a sokkalta érdekesebbnek tűnő bálnavadászatba. Igazság szerint maga a bálnavadászat huszadrangú elemmé zsugorodik, pedig kapunk pár meglehetősen kemény jelenetet a témában, ami realisztikussága miatt egyfelől tök jó, másrészt viszont szegény ártatlan állatok! Így azért lényegesen nehezebb megkedvelni a főhőseinket...

Aztán amikor végre megjelenik A bálna, vagyis hát az ámbrás cet, akkor a CGI fenegyerekei egy laza ecsetvonással herélik ki a film legizgalmasabbnak ígérkező részét: egyszerűen túl nagy ez az állat ahhoz, hogy az emberek akár csak egy pillanatra is veszélyt jelentsenek a számára. Nincs semmi izgalom, tudjuk, hogy csak és kizárólag ő győzhet. Igazából elég lenne elfingania magát, és Hemsworthék máris a holdon találnák magukat... Így azért elég nehéz feszültséget vinni a jelenetekbe.

in-the-heart-of-the-sea-moby-dick-movie-poster.jpg

A második egy óra az éhezéssel pedig nem mutat újat, csak a szokásos Életben maradtak style-t csomagolja újra, ezúttal pepitába. Önmagában ez persze nem probléma, de ez pont egy olyan film, amitől az ember többet várna. Ron Howard tud ennél lényegesen jobbat is, mint ahogyan azt pont a most is főszereplő Chris Hemsworth-tel pont 2 éve bizonyította. Apropó: Daniel Brühl mennyivel jobb lett volna Pollard szerepében! Benjamin Walker egyszerűen elsikkad, hiába van egy nagy rakás játékideje!

Mondanám, hogy legalább a CGI-ra nem lehet panasz, de az az igazság, hogy túl sok mindent akartak megoldani digitális technológiával - túlhasználták a trükköket, aminek az lett az eredménye, hogy egy-egy jelenetet kevésbé  igényesen sikerült kidolgozni. Így például a film elején, amikor Chase és a felesége szimplán csak beszélgetnek, teljesen kiábrándítóan hat a mögéjük maszatolt CGI háttér - egyszerűen messziről bűzlik az elkent színeivel, hogy azzal valami nem stimmel...

maxresdefault.jpg

A tenger szívében - nem tagadom - elmaradt a várakozásaimtól. Én bíztam benne, hogy a Warner azért tolja el a bemutatót, mert ők is bíznak benne. Az Oscarra időzítés végül nagyon nem jött be: a kritikusok nem aléltak el tőle, de ami még ennél is nagyobb szívfájdalma lesz a stúdiónak az az, hogy a nézők is pont lesz*rták, mi történik az Essex legénységével (magyarul behasaltak a kasszáknál). Pedig nem lehet azt mondani, hogy az előzetesek nem ígértek lélegzetelállító látványt...

01blog_lisztes.png

02blog_elozetes.png

03blog_imdb.png

04_blog_mafab.png

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

http://lisztesmegmondjaatutit.blog.hu/api/trackback/id/tr308192846

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

Nincsenek hozzászólások.