Mi az? Kicsi, szőrös medve, durva függőséggel? Nem, nem Ted az. Ez sokkal gyerekbarátabb történet annál. Édességfüggőség... Nem, nem Micimackó! Ez a medve a legsötétebb Peruból érkezett egyenesen Londonba! Bizony, az angolok nagy kedvence, Paddington mackó hosszú évek kitartó munkájának eredményeképp végre egész estés filmet kapott. Mert bizony az 50-es években megalkotott karakter élőszereplős filmfeldolgozásán már 2007-ben elkezdtek dolgozni.
Paddington (bár ekkor még nem így hívják), nagynénjével és nagybátyjával él Peru dzsungelében. Sok-sok évvel ezelőtt egy felfedező megtanította őket az angol nyelvre és szokásokra, így amikor egy földrengés végez az otthonukkal, főhősünk útnak indul, hátha ebben a Londonban új otthonra lelhet. A Paddington pályaudvaron a Brown család talál rá, és fogadja ideiglenesen magához: először az apa ugyan nem szívleli a jövevényt, de idővel rádöbben, hogy a családi légkör sokkal jobbá válik általa. Közben azonban egy gonosz preparátor is szemet vet a szőrös kis mackóra...
Bevallom, én erről a teremtményről tavaly hallottam először, amikor megláttam a film előzetesét. Nem, nem győzött meg különösebben, persze nem is én voltam a célcsoportja. Úgy gondoltam, hogy ettől függetlenül még lehet, hogy jó film lesz, amire aztán ráerősített a rendkívül magas Rotten Tomatoes értékelés is (ugyanolyan jó értékelést kapott, mint a Mad Max 4, vagy az Agymanók), és így aztán megjött rá a kedvem. Furcsa módon az asszonyt nehezebb volt meggyőzni róla, de végül beadta a derekát.
Megbánta. És én is. Nem mondanám, hogy rossz film... Ha mondjuk hazudni szeretnék. Mert sajnos ez egy rossz film. Vagyis... Inkább azt mondanám rá, hogy nagyon szűk a célközönsége: légy 10 év alatti, és angol, akkor bizonyos, hogy jól fogsz rajta szórakozni. Kicsit úgy éreztem magam, mint egy gyengébb animációs film nézése közben: ezt maximum a gyerekek élvezhetik, de az ő nevükben sajnos nem tudok nyilatkozni. Az biztos, hogy egy felnőttre nem sok jó vár.
Van egy-két ötletes poén (Taxi-Taxidermist, vagy a kitömött állatfejeket tartalmazó fal másik fele), de a többség idióta, gyerekes hülyeség, ami inkább kínos, mint nevetséges. Rengeteg az erőltetett szituáció (takarítónő), illetve Paddington cukinak szánt bénázásai (a fürdőszobai incidens), a fizika korlátait ilyen nagy ívben lesz*ró akciójelenetek pedig végleg betesznek a filmnek. Sosem bírtam ezeket a magukat "kreatív"-nak hangoztató, valójában teljesen fantáziátlan ugrabugrálásokat, amikkel sajnos ez a film is tele van.
Az is nagyon furcsa volt, hogy a beszélő medvék a film univerzumában teljesen elfogadott lények voltak... Nem szabadott volna, hogy ez ennyire természetellenesnek hasson (hiszen például a Men in Black lényeit lazán elhiszem filmen), de valamiért ez a Paddingtonban nagyon sokáig nem működött. Volt egy mackó, ráadásul egy olyan faj, amiről még senki sem hallott, beszélt, emberként járt-kelt, de mégsem kapott egyetlen egy furcsa pillantást sem senki felől. De oké, fogadjuk el, hogy ez így természetes...
Egyedüli komolyabb pozitívuma, ami az aktuális események fényében különösen érdekessé teszi, hogy tompít az idegen-gyűlöleten. Hiszen helyettesítsük be a kis perui bocsot egy perui árva kisfiúra, és máris más megvilágításba helyeződnek a dolgok. És persze ezzel az üzenettel nem kell egyetérteni (mindenki döntse el maga, hogy befogadna-e egy vad idegent egy másik országból), de mindenesetre rávilágít pár (emberi) pozitívumára a multikultizásnak, ami egy olyan szürke nagyvárosban, mint London (meg úgy egyébként is, ebben a rohanó világban), hasznos lehet.
Nem tudom, mennyire ér váratlanul bárkit is, de a cuki mackó kalandja nagy pénzügyi siker lett, és nem csak otthonában, a szigetországban, hanem szerte a világban, ezért aztán már tervezik is a folytatást. Díjeső ugyan nem érkezett rá, de legnagyobb megdöbbenésemre jelölték a forgatókönyvét a BAFTÁ-n. Döbbenet. Őszintén nem tudom, mit esznek rajta ennyire az angolok. Én hatalmasat csalódtam a filmben, és őszintén mondom, megbántam azt a másfél órát, amit rá szántam.
