Nehéz dolgom van, mert be kell vallanom valami szörnyűt, így rögtön az elején: én nem láttam még korábban Shaun, a bárány-kalandot. Nem mintha nem csípném ezt a gyurmázós, vicceskedős vonalat (a Wallace és Gromit, vagy a Csibefutam egész jó filmek szerintem), de egyszerűen még nem vett rá arra a lélek soha, hogy egy bárány sztoriját nézzem. Persze tudtam, hogy létezik, és nagyjából tisztában is voltam vele, hogy mi ez az egész, de ennek ellenére is azt kell mondjam, "szűzen" ért engem ez a mozifilm.

Az élményt pedig még nem sikerült teljesen feldolgoznom. Más, mint amihez hozzászoktam, maradjunk ennyiben. És ugye ami szokatlan, azt kicsit nehezebben emészti meg a szervezetünk - sokan voltak így a szintén az év első felében mozikba kerülő Mad Max-szel is. A Shaun, a bárány azonban még arra is rátesz egy lapáttal, ugyanis ebben a filmben nem beszél senki sem. Maximum motyog, meg morog, meg béget, meg ugat, meg mindenféle más emberi/állati hangot ad ki, de ennyi...

A történet szerint Shaun unja már a napi rutint, ezért kivenne egy szabadnapot, amihez az kell, hogy a gazdát egy kicsit kikapcsolják... Amihez meg is találják a megfelelő módszert, de a terv végül rosszul sül el, és egy elszabaduló lakókocsinak "hála" a városban köt ki az öreg. Ez a kis malőr még nem lenne olyan súlyos probléma, de sajnos a farmer egy fejsérülés következtében az emlékezetét is elveszti - márpedig nélküle mégsem olyan a farmon az élet, mint vele... Úgyhogy Shaunéknak vissza kell juttatni a farmert a farmra, miközben őket egy mindenre elszánt sintér üldözi, aki természetesen nem riad vissza semmitől sem.

Ez utóbbi egyébként egy rettenetesen elcsépelt elem az állatos animációs filmek körében (elég például a rémes Madagaszkár 3-ra gondolni), úgyhogy rögtön 10 pont mínusszal indít a film, amiért ennél nem sikerült jobbat kitalálni. De még ezt a klisét is megbocsátanám, ha nem fejelnék meg azzal az extrával, hogy nem elég, hogy ő a gonosz, ő azért gonosz, mert gonosz. Remélem tudtok még követni: nem adnak neki semmi értékelhető plusz motivációt ahhoz, miért is szenyó az állatokkal.

Persze ismerjük az emberi természetet, valójában nem is kell, de egy sztoriban szerintem fontosak az 1 dimenziósnál izgalmasabb karakterek, és ezt ettől a főgonosztól nem kapjuk meg. Szavak nélkül nyilván minden nehezebb, de azért azt nem szabad elfelejteni, hogy egyrészt a film elsősorban vizuális műfaj, másrészt pedig jolly jokernek nem egyszer használják a készítők az aktuális dalok szövegeit arra, hogy a nézőknek mankót nyújtsanak a történetfolyam követéséhez.

A negatívumokból talán elég is ennyi: a Shaun, a bárány minden más tekintetben egy mocskosul kreatív film. Az a fajta, amin harmadik, negyedik újranézésre is felfedezel rejtett utalásokat, vizuális gageket és más nyalánkságokat. Ezekből néha annyi van, hogy az ember csak kapkodja a fejét, és reméli, hogy a popkultúrális utalásokból sikerült mindent megértenie, és nem maradt le valami fergeteges poénról, amitől újabb jelentéstartalmat / mélységet kap a film. A filmgeekek különösen el vannak kényeztetve!

Van utalás a Farkas-filmre, a Bárányok hallgatnakra, a Rettegés fokára, és még hosszasan lehetne sorolni a filmeket. De persze azért a sok homage közepette az alkotók nem feledkeztek el arról, hogy van egy sztori, amit pátyolgatniuk kell, így nem érződik egy percig sem, hogy a poénok kedvéért háttérbe szorították volna azt. És külön ki kell emelni, hogy Shaun, a címszereplő komoly feladatot kap, és nem csak díszként van jelen, hanem cselekedeteivel ténylegesen befolyásolja a történéseket. Apró dolognak tűnik, de sokszor buknak el ezen a gyerekfilmek.

No meg persze nem szabad elfelejteni azt a rengeteg munkát sem, amit a 20 animátor ölt bele hónapokon át dolgozva. Nagy dolog, és ellentétben például a Doboztrollokkal, azt kell mondanom, hogy most biztos, hogy nem dolgoztak hiába. Na persze azt nem tudom megmondani, hogy a nagyközönség is hasonlóan vélekedik-e róla, én mindenesetre úgy érzem, hogy egy olyan különleges élménnyel gazdagodtam, amiről bár nem tudom (még) eldönteni biztosan, hogy jó volt-e, vagy sem, de ennek ellenére azt már most tudom, hogy nem bántam meg, hogy rászántam ezt a 80 percet.