Amikor 2013-ban az egyik első írásom kikerült az Indexre, a kiemelt rész nagyjából így hangzott: "a magyar cím átver minket". Nos, bő 2 és fél évvel később ismét el kell sütnöm ezt a szöveget. Adaline élete ugyanis egy cseppet sem varázslatos, sőt, kifejezetten unalmas, de azt legalább majd' 2 órán keresztül nézhetjük. Sok high conceptet elcsesztek már Hollywoodban, de ez ott van a legjobban sikerült... elcseszések között. Bámulatos, mi mindent ki lehetett volna ebből hozni, és végül milyen keveset hoztak ki belőle.
Adaline unalmas élete - mennyivel találóbb cím lenne ez, hiszen ugye nincs másról szó, mint egy baleset következtében tovább már nem öregedő nőről, és az ő bujkálásáról a hatóságok, meg az emberi kapcsolatok elől. Persze nem egy misztikus thrillerrel van dolgunk, hanem egy romantikus filmmel, ezért aztán megjelenik a színen A FÉRFI, akiért lehet, hogy érdemes lenne felfedni ezt a titkot (most az nem derült ki egyértelműen, hogy azért, mert dúsgazdag, vagy azért, mert jóképű).
De maradjunk utóbbinál, mert nem vagyunk cinikusak: Adaline az egykori férjén kívül még két férfit szeretett életében: Williamet, akihez majdnem hozzá is ment, de aztán rájött, hogy nem kéne, majd most Ellist, akihez már 2-3 randi után hozzámenne, de aztán rájön, hogy talán mégsem kéne... A csel pedig annyi az egészben, hogy Ellis William fia, amiből lesz némi... keveredés. Egy kis 45 év-szintű, házasságon belüli probléma (de semmi komoly), és egy happy end. Ennyi fért bele a játékidőbe.
Valódi konfliktusok, és valamirevaló történet híján a készítők abban bíztak, hogy majd a narrátor elintézi a munka oroszlánrészét, és becsomagolja ezt a katyvaszt egy szép csomagolásba, ami láttán (vagyis hallatán) elhisszük, hogy amint elénk tártak, az valóban izgalmas, meg érdekes, meg minden. Szerencsére itt vagyok én, a lovag a fénylő páncélban, aki felnyitja szemeteket: ez a sztori az egyik X-Men film 5 perces mellékszálához lenne csak elég, de nem egy közel két órás filmhez.
Fokozzuk a dolgot! Van ugye nekünk egy szép leányzó főszereplőnk, egy igazi pletykafészek, azaz Blake Lively aki azon felül, hogy szép, még... izé... szép is. Volt már alkalma megcsillogtatni a tudását (nem A Zöld Lámpásra célzok), de egy ilyen semilyen rendező kezei között - ráadásul főszerepben - nagyon hamar elvérzik. Érdekes karakterábrázolás helyett (azért mégiscsak valahol egy öregasszonyról volna szó, függetlenül attól, hogy hogyan néz ki) kapunk egy visszahúzódó könyvtároslányt, aki 10 évente (mint Az őslakó főhőse) odébb áll.
Ez pedig kevés. Adaline tragédiájából (vagyis az örök élet árnyoldalából) csupán annyit kapunk, hogy hát nem nagyon lehet párkapcsolata szegénynek. Az, hogy a lánya megöregedett mellette (ezt lehetett volna fokozni), vagy az, hogy kb. az összes szerette a föld alatt pihen már, egyáltalán nem érdekelte a készítőket. Ők inkább egy "csajos filmet" szeretettek volna az "igaz" szerelemről, jelentsen ez bármit is az ő képzeletükben (egyébként az jött le a filmből, hogy azt jelenti, hogy gazdag, figyelmes fószer kell a csajnak, és kész).
Az egyik mellékszerepre pedig egy ácsot szerződtettek! De még mindig ő játszott a bagázsból a legjobban. Harrison Fordé persze hálás szerep, de a sok csodálkozás közepette simán félrecsúszhatott volna. És mégis! Ő a korának megfelelően viselkedik, és ez az, ami teljesen hiányzott Adaline-ból: valami a 20-as, 30-as, 40-es évek eleganciájából, modorából. De hogy mondjak valami pozitívot is: a trükkök, és a korok megidézése (díszlet, kosztüm, frizura) baromira jól sikerültek, Blake Livelynek meg rohadt jól állt a 60-as évek divatja.
Azonban még mielőtt túlságosan elragadtatnám magam, gyorsan visszatérek az elégedetlenkedő üzemmódba: sajnos pontosan már nem tudom idézni, pedig rohadt vicces lenne újra, és újra felolvasni hangosan a "tudományos" magyarázatot, amivel a film szolgál. A lényeg, hogy van benne DNS (az fontos, az olyan "tudósos szó"), meg elektromosság, meg egy adag faszság... Áh, értem én, hogy az átlagnézőnek mindegy, de még a narráció ezen részén is csak az látszik, hogy a készítők meg sem erőltették magukat, hogy valami értelmeset alkossanak...
