Lisztes megmondja a tutit

A kezdő / The Intern (2015)

2016. január 08. 15:00 - lisztes

Becsapós egy film ez... Azt hinné az egyszeri mozinéző, hogy A kezdő is bele fog illeni azoknak a filmeknek a sorába, amik közt pl.: a Tom Hanks nevével fémjelzett Larry Crowne is ott van. Azaz hogy egy bizonyos generáció azon tagjainak készült, akiknek van okuk a kétségbeesésre (pl.: kirúgták őket), és arról szól, hogy nem szabad feladni, és sosem késő újrakezdeni. Mint ahogy a cím is utalna rá, ugyebár ebben a 70 év feletti Robert de Niro az, aki ilyesféle helyzetbe kerül.

the-intern-new-poster.jpg

De most jön a csavar: A kezdő ezekhez a filmekhez tartozik, meg nem is. Meglepő módon ugyanis nem a nyugdíjasok újbóli munkábaállásának jótékony hatásairól van szó benne - noha azért ez a szál is megjelenik (élettapasztalat FTW!) -, hanem sokkal inkább a 30-as, karriert csináló nők megpróbáltatásairól. Hogy egyszerre kell anyaként, feleségként és vezetőként is helytállniuk, és ez egyáltalán nem könnyű, hiszen még a társadalom mindig nem fogadta el ezt teljes mértékben.

Tehát az, amit "nyuggerfilmként" próbáltak eladni, valójában egy sokkal fiatalabb generáció sokkal komolyabb problémáiról szól, viccesen. A kezdőben ugyanis az a legjobb, hogy a lehető legjobb értelemben vett közönségfilm. Az a fajta, ami akár a náci háborús bűnökről is szólhatna, a néző akkor is jó érzéssel, vigyorral az arcán hagyná el a mozitermet, annyira jó és aranyos hangulatot sugároz. A Hathaway - de Niro páros pedig a nagy korkülönbség ellenére is baromi jól működik.

0f18312c743c7ec46a5ccd69f2fe3dc259452f0c.jpg

A sztori szerint Ben már letette a lantot, de a felesége halála után nem találja a helyét. A munkamániáját csillapítandó jelentkezik egy felfutóban lévő start-up vállalat senior gyakornoki programjába, ahol pont a sok fronton helytálló, egész nap csak dolgozó főnöknő (Jules) mellé osztják be, akinek kisebb gondja is nagyobb annál, minthogy egy vén fószert pátyolgasson. Ben azonban feltalálja magát, és Jules azon kapja magát, hogy nagyobb szüksége van erre az élettapasztalt férfira, mint bármi másra.

Szóval afféla feel good-filmmel van dolgunk, ami egyszerre vicces, és szivet melengető történettel kapcsol ki minket arra a 2 órára a moziban. És bár egyértelműen nem én vagyok a célközönség, mégis úgy éreztem a film végeztével a moziban, hogy én ezt még nézném egy darabig. Nem vagyok Nancy Meyers rajongó, nem kell félni, de mégis úgy érzem, hogy ez eddig a legerősebb munkája: mert annak ellenére, hogy vicces, eléggé hitelesen mutatja be a modern ember/társadalom egy mostanában egyre több figyelmet kapó problémáját.

150923_mov_theintern_jpg_crop_promo-xlarge2.jpg

Hollywoodban meg aztán különösen érzékenyek most erre (elég Patricia Arquette Oscar-köszönőbeszédére, vagy Jennifer Lawrence fizetés-különbségbéli elégedetlenségére gondolnunk). Szóval ezt az egész üzenetet mesterien becsomagolták egy olyan dobozba, amitől még a Joli néni is, aki már 40 évnyi kasszázással a háta mögött réges régen kibékült a neki osztott nemi szereppel, elismerően bólogat és szurkol azért, hogy az Anne Hathawaynek tényleg összejöjjön az, hogy egy napja végre 48 órából álljon.

A végső konklúzióval én személy szerint nem értek egyet - nem hímsovinizmusom, hanem amiatt, hogy szerintem egy jó vezető tisztában kell legyen azzal, hogy mi az a pont, ahol már túlvállalja magát, és ilyenkor a cég bizonyos részeit lepasszolhatná másnak (komolyan azt hittem, hogy de Niro figurája végül megkap egy részleget), és nem biztos, hogy az a jó döntés, ha minden áron ragaszkodik mindenhez, amit egykoron irányított... Főleg annak fényében furcsa mindez, hogy a film elejéhez képest konkrétan semmi nem változik Jules életében/életvitelében, és azt még a vak is látja, hogy már rég túlvállalta magát...

1280x720-snc.jpg

A kezdő szerintem is megérdemli azt a szeretetet, amit a közönsége felől kap. Néhány gyengébb pontot (pl.: az álláshirdetés túlságosan trendynek látszatása (van ilyen szó?), vagy a részeges sofőr jelenetet) leszámítva simán ott a helye a 2015-ös év legjobb vígjátékai között. Pedig nem hasfalszaggatóan vicces, és még csak azt sem merném mondani, hogy olyan nagyon eredeti volna, hanem egyszerűen csak jó nézni minden egyes percét. És jó volt látni de Nirót végre egy igényes vígjáték-szerepben.

01blog_lisztes.png

02blog_elozetes.png

03blog_imdb.png

04_blog_mafab.png

4 komment

A bejegyzés trackback címe:

http://lisztesmegmondjaatutit.blog.hu/api/trackback/id/tr538190496

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben.

:O) 2016.01.09. 18:55:22

Életem legszarabb filmje...
Tipikus amerikai maszlag, női szemmel. Természetesen ki a hibás a nő rossz házasságáért? Hát természetesen a férje... mert megcsalja.. jaaa, az hogy a hölgy napi 3 órát van otthon a férjével, és akkor is inkább elszik az nem számít... a gyerek életében egyáltalán nem vesz részt, a férje igazgatja... A férje otthagyta a karrierjét a felesége miatt.. mindent feláldozott... a nő meg elfelejtette a férjét... Húha... nagy meglepetés, hogy mással látják a kocsiba...
Aztán a vége a legszánalmasabb... a férj bocsánatért esedezik, a nő elfogadja.. és minden ugyanott folytatódik ahol abba maradt... Ha ennek a filmnek lenne 2 része, akkor az úgy kezdődne, hogy két év múlva válnak...
Szánalmas az egész... na ezért meg tönkre sok házasság...

alpha69 2016.01.09. 19:49:52

A film első fele vicces, kár, hogy nem ez megy végig, talán kifogytak az ötletekből :(
A karrierista nő és az ő döntésének dicsőítése szánalmas.
Az sem jó, ha egy apa hiányzik a családjából, akkor most egyenjogúság címén hiányozzon inkább az anya ? Hurrá!

Pic 2016.01.10. 03:48:20

@:O): igen egyetértek ez egy kicsit fura volt. Sajnos a túlvállalás az egy örök probléma és az ok okozati összefüggések helyes értelmezése is fontos. Ahogy egy kedves idős sokat látott ismerősöm mondta, egy házasság tönkremenetele az sosem egy ember bűne, hanem kettőé.

Egyébként én biztos voltam benne, hogy Niro karaktere kap valami pozíciót, teret a film végén, de nem...

Amúgy a film abból a szempontból is tipikus, hogy jól mutatja hogy rengeteg kisvállalkozás küzd a növekedés problémájával. A napi küzdés a túlélésért megviseli a tulajdonost/vezetőt, DE a siker is legalább olyan megterhelő lehet, ha nagyon beindul a szekér.... Egy bizonyos pontos túl az alapítóknak ki kell adniuk a kezükből bizonyos jogköröket, funkciókat és nagyon nehéz ehhez egyrészt megtalálni a megfelelő embert, aki jól kézben tartja és nem lopja ki a szemét a tulajdonosnak, nem nyúlja le a céget, stb. Másrészt a tulajdonosnak is meg kell állnia, hogy ha egyszer már átadta a menedzsment jogköröket, akkor ne pofázzon bele.

Nagyon nehéz. Sok menő családi vállalkozás ezért marad inkább kicsi vagy visszafejlődik kezelhető szintre vagy éppen tönkre megy.

scal · http://filmbook.blog.hu/ 2016.01.19. 11:51:40

iszonyat gusztustalan feminista mocsok ez :D pár jobb poénnal, de a Mi kell a nőnél egyáltalán nem erősebb